a kommunizmus áldozatainak emléknapja
Vért, terrort, szenvedést, gyötrelmeket hozott számunkra a bolsevik uralom - A Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapjára (1. rész)
Éppen 75 éve, 1947. február 25-én tartóztatta le a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVO) Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Ennek emlékére ez a nap lett hazánkban a Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapja. Már csak a kerek évforduló okán is időszerű tehát az emlékezés, amelynek keretén belül arra kívánunk rámutatni, hogy a bolsevizmus és a terror a kezdetektől fogva kéz a kézben jár, minden tekintetben pusztulást hagyott és hagy maga után, miközben szellemi örököseik még három évtizeddel a rendszerváltozás után is köztünk vannak, relativizálják elődeik soha el nem évülő bűntetteit és mételyezni próbálnak mindent, ami magyar. A Legvidámabb barakk ára – „A szememben könnyek, a lelkem nehéz” – Borvendég Zsuzsanna személyes, szívszorító írása a családjáról
„A szüleim voltak a rendszerváltoztatás vesztesei is. A fridzsiderszocializmus csak a legalapvetőbb szükségletek kielégítését engedte életcéllá válni, és lelki–szellemi sivárságba kényszerítette a „lakosságot”. (Lakosság: ezt mondták ránk. Nem voltunk magyarok, végképp nem nemzet, csak lakosság. Vagy legfeljebb állampolgárok, kötelezettségek özönével, jogok nélkül.) Nem volt jövőnk – azt nélkülünk és maguknak építették, úgy hívták, kommunizmus –, tehát nem volt mit tervezni, mindig csak az adott nap túlélése lebeghetett a szemeink előtt. Generációktól vették el így az öngondoskodás képességét – a szüleimtől is. Majd belökték őket a „szabad világba” azzal, hogy valahogy éljék túl. Nekik nem sikerült.” „Vidámság” a barakkban – Borvendég Zsuzsanna személyes írása a kommunizmus áldozatairól.