anyaság
Anyának lenni...
Anyának lenni csodálatos, felemelő, folytathatnánk a mondatot, magasztos Anyák napi gondolatokkal, de ma valami másról szeretnék írni. Az anyai felelősségről. Arról a nem is könnyű feladatról, ami egy egész életre szól. És nem mondom, hogy csupa móka és kacagás volt az elmúlt időszak minden perce, sőt... De hiszem, hogy azok a nehézségek és azok a küzdelmek nemesítenek, s tesznek bennünket igazán Édesanyává, amelyeket én is megéltem, megélek ma is. Erről szeretnék most mesélni. Első Anyák Napja - Anyaként a világ
Az idei az első Anyák Napja, amikor már nemcsak ünnepelek, hanem én magam is ünnepelt vagyok. Bár azok közé tartozom, akik mindig is szerettek volna gyermeket, mégis: ha kicsivel több, mint egy évvel ezelőtt valaki azt mondja, hamarosan édesanya leszek, nem hittem volna el. Tombolt körülöttem az élet, egymást követték a kihívások és vele a tervek is a nagy "önmegvalósításnak" nevezett úton. Aztán egy tavaszi napon egyszer csak ott volt az, amire annyira vágytam 15-20 éven át, és ami teljesen más jövőt ígért, mint amiért az elmúlt években dolgoztam. 39 éves leszek. A kisfiam a napokban volt fél. Az elmúlt kilenc plusz hat hónapban minden megváltozott, miközben ugyanaz maradtam. Ma is dolgozom, nem adtam fel a szakmámat, a hivatásomat, de megváltoztak a prioritások. És hogy mi az, hogy "fontos", csak most tudom igazán. Egyetlen nap alatt terelték a helyes mederbe - nyugodtan mondhatom, hogy talán az utolsó előtti pillanatban - a majdnem félresiklott életem. Mert egy nő elsődleges feladata - bármennyire is lázad a természet ellen a liberális világ - az, hogy édesanya legyen, hogy új életeket neveljen fel a jövőnek. 
