balliberális ellenzék
A börtönbiznisz és ami mögötte van
A jog mindenek felett! – ez lett a liberális demokrácia parancsa, a „jogállamiság” kategorikus imperativusa. Aztán van úgy, hogy kártyavárként omlik össze az igazság, darabjaira hullik a mesterségesen megalkotott társadalmi tájkép szépsége a jog súlya alatt; mi, esztétikai szemlélődők pedig jobb esetben kongatjuk a vészharangot, de van, hogy inkább fintorogva fordítjuk félre orcánkat. Mert, ami jogilag megállja a helyét egy liberális demokráciában, nem mindig helyes, nem minden esetben igazságos, ám, ha ennek ellenére mégis erőltetjük azt, akkor köphetünk egy jó nagyot az igazság sírjára… Ahogy ezt megteszik manapság – a joggal visszaélve – azok az ügyvédek és azok a Soros alapítványok által támogatott NGO-szervezetek, amelyek milliárdokat "alkudtak ki" az elmúlt évtizedben az elítélteknek, hivatkozva az „ellátás” minőségére. Az LMP-s politikusnő belátta: elkerülhetetlen az összefogás csődje
A kőbányai LMP is tisztában van azzal, hogy nem az összefogás hiánya tartja pozícióban a Fideszt, hanem a népakarat, ezt pedig egyik képviselőjelöltjük, Bakos Bernadett írásba is adta. A politikus a helyi alapszervezet Facebook-oldalán keveredett kommentháborúba több, vélhetően a párt ellenzéki összefogásból való kiugrása miatt csalódott választópolgárral, mikor egy kirohanásában a politikus arról írt, hogy a kormánykoalíciónak nem azért van kétharmada, mert az ellenzék nem fogott össze, hanem egyszerűen több szavazatot gyűjtenek, mint az ellenzék összesen. Bakos ráadásul itt nem állt meg, és hozzátette: a kormánypártok szavazóinak senki sem akar alternatívát nyújtani, így pedig jöhet bármilyen trükközés, az ellenzék nem fog választást nyerni. Nagy Ervin: Csőcselék vagytok, nem forradalmárok!
Hú, mekkora vita alakult ki itt! Forradalom, államcsíny, népfelkelés, vagy erőszakos kormánybuktatás? Az „egyszerűen senkik vagytok!”, „ki nem ugrál, Orbán Viktor” és a „Ba.....tok meg!” rigmusok nem éppen a forradalom pozitív átmeneti követelményeire mutatnak. Ahogy a „dögöljön meg miden fideszes!” kezdetű nóta sem, vagy az „ÁVH”-bekiabálások sem arra utalnak, hogy itt valamiféle országjobbító szándék húzódna a tüncizők virtuális jövőképében. (Respect police!) Az pedig, hogy törjük be a rendőrkocsik vagy a parlament ablakát, esetleg gyújtsuk fel a kukákat és rúgjuk szét a várost, még inkább arra utal, hogy a néhány (mindig létező) anarchista igen jól érzi magát!