december 1.
Margittai Gábor a PS-nek: fontos a kommunikáció az egyes elszakított magyar területek között (Videó)
Hétfőn az MCC Magyar Összetartozás Intézete bemutatta az Erdély és Románia „nagy egyesülése” című filmet. Az alkotás célja, hogy az 1918–2018 között eltelt száz év december elsejéit tágabb történeti és emlékezetpolitikai kontextusba helyezzék, egyúttal bemutatva a Kárpát-medencei magyarság szórványosodásának legdrámaibb pillanatait. 2018. december 1-jén, a századik évfordulón Gyulafehérvárott, az „egyesülés” kimondásának helyszínén egyedüli magyarként készíthetett filmet Margittai Gábor és Major Anita, az intézet két vezetője. Korábban lapunknak arról beszéltek, hogy újabb és újabb magyar értékeket akarnak felmutatni mindenhonnan a világból. Ezekkel kívánják erősíteni az itthoni belső, a Magyarországon kívül élő külső magyaroknál a magyar összetartozás érzését. Margittai stábunknak elmondta, hogy minden olyan történelmi feltáró munka erősíti a magyarság identitását, amely elmélyíti a történelmi ismereteket. Továbbá az igazgató szerint rendkívül fontos, hogy legyen kommunikáció az egyes elszakított területek között. Részletek a videóban! A románok száz év után megtudták, hogy nemcsak ők élnek Erdélyben, és ezen nagyon megsértődtek
Szomszédainknak kicsit nehezére esik felfogni, hogy attól, hogy megkaptak egy területet, nem válik annak minden lakója automatikusan románná. Ez valószínűleg annak a történelmi beidegződésnek köszönhető, hogy országuk is úgy jött létre, hogy valahol Nyugat-Európában kimondták, hogy ezentúl létezik Románia, majd kaptak egy német nemest királynak. Mivel az ősi, dáko-román múltjukat is ennek az eseménynek köszönhetik, kissé nehezen értik meg, hogy amikor a franciák nekik adták Erdélyt, miért nem lett minden magyarból román, ahogyan annak idején a regátiakból és a moldávokból. A román nácik nem érezték, mennyire ciki felvonulniuk a román egyesülés napján Kézdivásárhelyen a Wesselényi, Dózsa, Petőfi utcákon a Gábor Áron térre
A helyi románság látványos érdektelensége mellett Kézdivásárhelyre buszoztatott román szélsőségesek részvételével zajlott le a városban a Nemzet Útja (Calea Neamului) szélsőségesen magyargyűlölő szervezet ünnepi vonulása december 1-je, azaz Románia egyesülésének (?) napja alkalmából. A kétszáz fős „tömeget” Románia távoli tájairól, de még Dániából is szervezték egybe, hogy a magyar irredentizmus fészkében, az etnikai enklávéra törekvő Kézdivásárhelyen megmutasság a világnak, ki is az úr Romániában. Bár a csoport ugyanaz a horda, amely korábban feldúlta az úzvölgyi katonatemetőt, ezúttal az ünneplésük rendbontás nélkül zajlott. Ősrománok Nagykárolyban – Tóth Máté írása Erdély elvesztésének évfordulóján
Fotónkon képzelt ősromán gyermekek a panelből a december 1-i ünnepségre készülnek Erdélyben, Nagykárolyban. A kép (sajnos) nem utólag színezett, hanem 2021-es. Ugyan a szüleik maximum második generációs betelepítettek, mégis elhiszik a pópának, hogy Erdély az ő ősi földjük, amely 1918. december elsején „hazatért” Romániához. Persze túl azon, hogy közjogilag-államtörténetileg Erdély nem volt soha román, de a vlach nyelvbe túlnyomó többségében a magyarból átkerülő erdélyi földrajzi nevek (toponímia) azt is világossá teszik, hogy a románok tömegeikben csupán késői betelepülők a magyar Erdélyben. Ezzel rövidre is zárhatnánk a román soviniszták bájos szőrcsuhás gyerekeinek témáját, ha... Ha Erdély ma nem lenne valóban román, és nem ők ünnepelnének ma ott december elsején. Hogy történhetett ez? – teszi fel a kérdést írásában Tóth Máté, aki saját, nemrég megjelent, Fordulat című könyvéből egy kis történelmi összefoglalót is adott. Üzenet Erdély terrorista elcsatolóinak: a gyulafehérvári módszer fordítva is működni fog!
Százegy évvel ezelőtt, 1918. december elsején nyilvánította ki önkényesen a hazánk területére befogadott 1228 román küldött, hogy mostantól Erdély nem Magyarországhoz, hanem az úgynevezett Romániához kíván tartozni. A recept egyszerű: telepedj be valahová (akár hívnak, akár nem), ott a nagy jólétben szaporodj el, aztán a kedvező alkalmat (például a befogadó ország háborús kivérzését) kihasználva jelentsd ki, hogy azt a területet átcsapod egy másik államhoz. Mindenféle hamis hízelkedéssel, sűrű hazudozással, kitalált elnyomatás-történettel nyerd el a győztes nagyhatalmak kegyét, akik aztán tálcán át is adják neked az országméretű területet. Ám a ma ünneplő keleti szomszéd jó, ha az eszébe vési: a szeparatizmus kétirányú utca. Bár a magyar politika ezt célként (még) nem hirdetheti, de mi, nem-politikus magyarok igen: túszul ejtett testvéreinkről és ezeréves családi ezüstünkről soha nem mondunk le. Soha! 
