diktatúra
Kövér László a PS-nek: Nagy az igény a kommunizmus örököseinek körében a múlt eltörlésére (Videóval!)
Az ezredforduló óta február 25. a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja – erre emlékeztek ma a nemrégiben újra felavatott Nemzeti Vértanúk Emlékművénél, ahol koszorúzásokkal és a diktatúra szörnyűségeinek felidézésével adóztak az áldozatok előtt. A szimbolikus emlékművet, amelynek eredetijét 1945-ben a megszálló szovjet csapatok pusztították el, majd helyére Nagy Imre szobra került, októberben avatták újra. A hely szimbolikáját az adja, hogy a teret és a rajta álló Nagy Imre-szobrot a baloldal évtizedekig használta a kommunizmus bűneinek szőnyeg alá söprésére és relativizálására. Erről beszélt a PestiSrácok.hu stábjának Kövér László, akit arról is kérdeztünk, hogy vajon elég-e a kommunizmus mai képviselői elleni harcban az emlékezetpolitika. Emellett videónkból az is kiderül, hogy miért érdekük a velünk élő kommunistáknak a nemzeti politika és oktatás ellen hergelni a közbeszédet, ahogy az is, hogy miért érdemes az előző generációk tudását a felnövekvő nemzedéknek továbbadni. Karácsonyék október 23-i ünneplése az SZDSZ-panoptikum megelevenedését hozta magával (PS-videó és galéria!)
Visszatért a múlt. Az a múlt, amelyről azt gondoltuk, hogy végleg magunk mögött hagytuk, de a dermesztő balliberális ámokfutás rejtőzködő harcosai tegnap ismét megjelentek a Városháza parkolójában, ahol Karácsony Gergelyék "ünnepelték" 1956 hőseit. Maga a műsor is azokra az időkre emlékeztetett, amikor a magyarság és a nemzet került a polc legaljára, és most sem volt ez másként. Elszoktunk attól, hogy semmitmondó szövegek, hazájukat többször megtagadó, a magyarság ünnepeit cinizmussal fogadó balliberális művészek álljanak a színpadra, akiknek az adott ünnep semmit nem jelent. Tegnap ez is tökéletesen a szemünk elé tárult, amikor az emigrálni készülő, az éhhalál szélén tengődő, majd fülét-farkát behúzva, több millió forintos autóban parádézó Gerendás Péter vonyítását hallgattuk, de akadt még egyéb látnivaló is Karácsony Gergely beszéde előtt. A Heti Hetes "nagyágyúi" is visszatértek, hiszen egy 1956-os műsorban ki tudná jobban képviselni az emelkedettséget, mint Hernádi Judit, aki férfihangon énekelt és messziről kissé Vadai Ágnest juttatta eszünkbe, vagy Hajós András, aki a forradalmat a tanítónője elleni lázadással állította párhuzamba. Hajós egyébként olyan "poénokat" eresztett meg, amikre Sas József is elégedetten csettinthetett volna a Mikroszkóp színpadon, de Hajós arra is felhívta a figyelmet, hogy most, október 13-án Budapest a szabadságot vívta ki, hiszen addig diktatúrában éltek. Fogalomzavar, gyűlölködés, régi balosok reaktiválása, Göncz Árpád istenítése, és az 1956-os forradalom és szabadságharc peremre állítása: ez volt a "szabad Budapest" ünneplése tegnap. A koronát pedig Karácsony Gergely ünnepi beszéde és a Quimby koncertje tette fel a tegnap estére. Nézzék meg videónkat! '56-os szabadságharcunk csak nekünk volt, de nemcsak a miénk – Interjú Dr. Pákh Tiborral a kommunizmus valódi arcáról
A forradalom igazságát senki sem viselte el a moszkvai birodalomban – mondta a Budakeszin tartott október 23-i megemlékezésen Dr. Pákh Tibor, a legidősebb '56-os túlélő. Pákh, akit a szovjet karhatalom többször megpróbált elhallgattatni, és akit különös kegyetlenséggel próbáltak – sikertelenül – megtörni, arra emlékeztetett, hogy az őt ért megpróbáltatások bár jól mutatják a kommunizmus valódi arcát, a mai fiatalok már nem hiszik el ezeket a történeteket, így kiszolgáltatottak a marxista ideológiáknak. Elmondta azt is, hogy '56-ban ugyanezt a megtévesztettséget látta a fiatalokon, és egészen az utolsó pillanatig nem hitte, hogy azok mégis forradalmat robbanthatnak ki a szent Magyarország szabadságáért. Mégis megtörtént, ez pedig csak a magyarság mindent leküzdő erejének és ezer év magyarságtudatának köszönhető. Exkluzív interjúnkban Pákh részletesen mesélt stábunknak az őt ért megpróbáltatásokról, a rendszer valós természetéről és a kommunizmus elleni mintegy 3 évtizedes harcáról. Kex, Taurus, Syrius – legjobbjainkat taposta el a diktatúra, a legendás Kex dobosával, Kisfaludy Andrással az elhallgatott zenekarokról beszélgettünk (1. rész)
A hatvanas évek végén a diktatúra megijedt azoktól a friss, kiugróan tehetséges zenekaroktól, amelyek valahogyan eltértek az elvárt és már támogatott stílusoktól, például a langyos, a rockhoz képest aludttejre emlékeztető beat-től. Radics Béla talán minden idők legnagyobb hatású magyar gitárosa volt, de sohasem lehetett nagylemeze, a rezsim üldözte, ellehetetlenítette, komoly játszmákat folytattak ellene. Ugyanígy mindent megtett a Párt és az állambiztonság a Kex felbomlásáért, amelynek énekesét, Baksa-Soós Jánost gyakorlatilag elüldözték az országból. Nagylemezt ők sem, és a zseniális jazz-rockot játszó Syrius sem jelentethetett meg sokáig, utóbbinak akkor adták ki mindössze ötezer példányban az albumát, miután Ausztráliában megjelent, és hatalmas siker lett. Kisfaludy András zenésszel, filmrendezővel, a Kex egykori dobosával beszélgettem a Kádár-diktatúra valódi arcáról, és azokról az elhallgatott zenekarokról, amelyek ma is legendásak, de amelyekről nagyon keveset beszélünk. Szóba kerülnek a rendszer kegyeltjei, a jól fekvő Bródy-Sztevanovity kettős, ahogyan az is, hogyan rugdosta a birkózóból lett kommunista kápó Rajnák egy szerencsétlen lány nemi szervét. És az az ügynök is, akit megerőszakoltak és megvertek az előzetesben, és csak úgy engedték ki, ha aláír, és jelent a Kalef "galeriről" és a Kexről. Kisfaludy András megtisztelt azzal, hogy tegezhettem, az interjúban sem teszünk másképp.