eu
Hol vannak a lehetőségeink határai?
Két éve élünk egy háború szomszédságában. Ismét. Ez a két év éppen elegendőnek bizonyult arra, hogy végletekig polarizálja nemcsak a magyar, de az összeurópai társadalmat annak kapcsán, hogy a kormányzat hogyan áll Ukrajna támogatásához, az Oroszország elleni, immáron 14 szankciós csomaghoz, valamint a világrend monopólusának kettéosztódásához. Sokan azt kérik rajtunk, hogy ha valóban a nyugati szövetségrendszerhez tartozunk, miért nem annak álláspontját tesszük egy az egyben magunkévá. Miért nem szakítjuk meg a gazdasági kapcsolatainkat Oroszországgal? Vagy legalább Kínával? Hiszen mi egy kicsi ország vagyunk, és majd ki fog megvédeni nem ha, hanem amikor háború lesz. De éppen ez a lényeg. Mi nem szeretnénk azt, amikor háború lesz. Egészen elképesztő, hogy a háborús héják károgása olyan hangos, hogy társadalmi normává vált a békepártiak megszégyenítése.