európai unió
Miért nem működik a szolidaritás az Európai Unióban most sem?
Azért, mert a szolidaritás – leánykori nevén testvériség – emberi érzelem és nem intézményi viselkedés. Csak ember érezhet részvétet, szánalmat, barátságot, intézmények nem. Vezetők, nemzetek lehetnek szolidárisak más emberekkel, nemzetekkel. Intézmények és az ezeket az intézményeket vezető bürokraták viszont jól láthatóan nem képesek ilyesmire. A szolidaritás nem politikai kategória, hanem emberi. Szolidáris csak az lehet, aki maga mond le valamiről, és nem az, aki másokat akar rákényszeríteni állítólagos jó cselekedetekre. Az Európai Egyesült Államok emberkísérletének végnapjai
Miközben a koronavírus-járvány megdöbbentő módon terjed és szedi áldozatait Európában, addig az unió intézményei bénultan figyelik a tragikus jelenséget; az integráció mélyítésének szellemisége, a kozmopolitizmus pedig szemünk láttára vívja haláltusáját ezekben az órákban. Történelmet írunk, de nem mi, hanem a járvány rója a sorokat. A „nagy európai program” – a mesterséges konföderáció, amely az elmúlt évtizedekben átlépett a nemzetállamok fölött – és a „legnagyobb európai program” – az Európai Egyesült Államok létrehozása – egy icipici élőlény, egy vírus miatt mára megfeneklett. Ahogy enyészeté lett az européer ember, a világpolgár álma is. A vírus megfertőzte a korlátok nélküli szabadság eszméjét, a kozmopolitizmust, és újraélesztette egy-egy nemzet szuverén cselekvésének, mint a „globális betegség” gyógyítására alkalmas eszköz használatának igényét. Az elmúlt száz évben szüntelen fellobbanó kulturális-politikai harcnak, a kozmopolitizmus és a patriotizmus küzdelmének új szakaszába léptünk, az előbbi erőfölénye azonban a fájdalmas veszteségekkel járó járvány miatt megrendült.