forradalom
Nagyon tűzhetett a nap Tordaiék sajtótájékoztatóján - Zöld energiaforradalmat hirdetett a molekulányi Párbeszéd
A nyári pihenő után felvette a munkát a Párbeszéd két új társelnöke, Szabó Rebeka és a Parlamentben rendre Lenin-fiút alakító Tordai Bence. Vagy túl hosszú lehetett a szabi, vagy nagyon megsütötte őket a nap, mert az orosz-ukrán háború kellős közepén meghirdették a zöld energiaforradalmat. Tették mindezt akkor, amikor már a nagy tesó, Németország is azon hezitál, hogy az orosz gázimport bizonytalanságai miatt mégsem zárják be a még működő atomerőműveiket. Azt sem Tordai Bence, sem Szabó Rebeka nem árulták el a sajtótájékoztatón, hogy ugyan miből finanszíroznák Magyarország teljes átállítását megújuló energiára.Egy „mai fiatal” gondolatai március 15. után
Mi, akik abban az életkorunkban éltük meg a rendszerváltást, mint Petőfi a forradalmat és a szabadságharcot, tudjuk igazán, hogy a fiatalság lelkesedése és naivsága milyen gondolatokkal tölti meg az embert történelmi időkben. Sosem volt könnyű magyarnak, fiatalnak lenni, és ma sem az. Olyan időket élünk, amikor látványosan könnyebb „nem magyarnak” lenni, beletörődni, elfelejteni, hogy mennyire jó hely is ez az ország. De élettapasztalat nélkül is lehet tudni, épp hőseink példájából okulva, hogy a hazát mindig meg kell védeni.Szabadságharc Táncsicsék ellen
A megúszóstól a legkomolyabbig minden március 15-i beszéd arról szól, hogy mindenki a saját politikai programja szerinti mai tanulságokat von le 1848 eseményeiből. Ezek a párhuzamok olykor suták, alapvetően mégis általában ülnek, hiszen az már a modern kor hajnala volt, abból csíráztak ki a mai világnézeteink, képzeteink. Konzervatív szempontból viszont nagyon nehéz őszintén belemenni a témába, mert lehetetlen nagy-nagy szent tehenek levágása nélkül kibeszélni. Pont ezen szent tehenek óvatos kerülgetése miatt szoktak suták lenni a párhuzamok. Szerencsémre megkaptam a segítséget egy Táncsics Mihályt magasba emelő írás képében. A progressziót soha el nem engedő forradalom jelképe, hogy már nem elég nekik a magyar irodalom talán legzseniálisabb verseit sorjázó, ám közéletileg forrófejű kamaszgyerekként viselkedő Petőfi. Újra Táncsics, a szocialista agitátor kell nekik. Tőle indulunk, hogy a szabadságharchoz érkezzünk meg.Forradalmárportrék a HVG-től (Free SZFE!!!)
Ki hitte volna, hogy a forradalom vicces is lehet? Nos, a forradalmárok és a sajtójuk egészen biztosan nem. Ahogy egyre jobban tolódik a liberalizmus a dühöngő elmebaj felé, egyre gyakrabban írják le büszkén és teljesen komolyan azt, amit leginkább titkolniuk kellene. A HVG, hogy egyem a szívét, bemutatta az SZFE főforradalmárait. Ezt pedig talán mégsem kellett volna. Vigyázat, erős tartalom következik.Ha Varga Mihályon nincs maszk, botrány van, ha Fegyőrön nincs, azt meg sem említi az Index
Újabb példa a baloldali sajtó elfogultságára: az Index írt arról, hogy szerintük mennyire felháborító az, hogy a pénzügyminiszter egy eseményről olyan fotót posztolt, amelyen maszk nélkül látható. A portál azonban azt már nem kifogásolta, hogy Fekete-Győr András, a Momentum elnöke és társa, Orosz Anna október 23-án olyan fényképet tett közzé, amelyiken egyikükön sincs maszk.„A kocsmai késelők menekültek el elsőként a barikádokról” – Az ’56-os emigráns Veszely Ferenc páratlan élettörténete
A kommunizmus elévülhetetlen bűneinek, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc számos tragédiájának egyike az a tény, hogy a közel 200 000 kivándorló honfitársunk között rengeteg nagyszerű hazafit és értékes embert is elveszítettünk. Nem csupán a szabadság veszett tehát el, de azon nemzettársaink egy jelentős hányada is, akik azokban a csodálatos forradalmi napokban ott voltak a barikádokon, azok jó oldalán. Klasszikus példája a fentieknek a kanadai Kamloopsban élő Veszely Ferenc költő, író, műfordító, aki több, mint 63 éve, 1957 elején kényszerült elhagyni hazáját. A csodálatos személyiségű forradalmár sokkal több, mint pusztán költő. Mély bölcsességéért, az emigrációban is megőrzött rendíthetetlen magyarságtudatáért és több évtizedes tanári pályájáért egyaránt méltó az elismerésre. Élettörténete pedig, a fentiek okán, érdemes a bemutatásra, jóllehet, a teljességet megmutatni esetében messze túlfeszítené írásunk kereteit, ezért beszélgetésünk során kizárólag csak a legfontosabbakat próbáltuk meg felidézni. Első rész.A Népszava publicistájának már 1956-ról is egy „felvilágosult diktátor” jut az eszébe!
A Népszava kétségtelenül átvette a Szabad Nép és a Népszabadság örökségét – jól láthatóan nemcsak azt, hogy 1956 a reformkommunistáké, hanem inkább azt, hogy az izgága, retrográd nép fellázadt a jó Rákosi elvtárs, Rákosi apánk ellen. A publicistája által citált, a mi forradalmunknál természetesen fontosabb tunéziai forradalom korát megelőzően, a trendnek megfelelően a nők felszabadításáról szólt, és teljesen vértelen volt – mert azokat is mind agyonverték, akik írni vagy szólni mertek az agyonverésekről.Kirgizisztánban megint győzött egy forradalom?
Immár a harmadik válsággóc alakul ki a posztszovjet térségben rövid időn belül. Kirgizisztánban hétfő óta nincs legitim hatalom, mert tömeges tüntetések zajlanak és a tüntetők összecsaptak kezdődtek a rendőrséggel. Ennek a hátterében az áll, hogy az ellenzék hívei nem fogadják el az október 4-én tartott parlamenti választások eredményét. Az egykori szovjet tagköztársaság napjainkra sem tudott gazdaságilag talpra állni: Moszkvával jelentősen lazultak a kapcsolatai, Peking viszont az „Egy övezet, egy út” elve alapján erősíti a pozícióit az országban, de a török befolyás is erős, mint már szinte mindenütt a térségben. A 83%-ban az iszlám hitet követő lakosságú, független Kirgizisztán elsősorban ásványkincsei miatt került a nemzetközi érdeklődés középpontjába. Jelenleg egyedül Szoronbaj Dzseenbekov kirgiz elnök van a helyén, a többi politikai vezető lemondott, a parlament pedig a zavargások miatt működésképtelen.Kárpátalja sötét titkai – Idén „Sajtó-nívódíjat” neveztek el Kádár egyik pribékjéről, a sztálinista Balla Lászlóról
Kárpátalja sokkal fontosabb szerepet játszik a magyarság történetében, mint ahogy eddig sejtettük. A legújabb kutatások szerint onnan vezényelték le ötvenhat vérbe fojtását, olyan figurák segítségével, mint az a Balla László, aki Kádár tolmácsa és mindenese volt. Balla a „konszolidáció” idején tűzzel-vassal irtotta Kárpátalján a magyar kulturális kezdeményezéseket; jellemző, hogy a magyarokkal oroszul (!), tolmács segítségével beszélt. Ezért is különösen felháborító, hogy a Kárpáti Igaz Szó szerkesztősége és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) napjainkban Balla László Sajtó-nívódíjat alapított (!), amelyet 2020 nyarán adott át először. Mindenkor undorító és szégyenletes volna ez a gesztus, de 2020-ban, a Nemzeti összetartozás évében egészen visszataszító. Zelei Miklós író Tóth István beregszászi főkonzullal a kárpátaljai múlt sok szennyes, szomorú titkáról beszélgetett. Az ebből készült könyv most jelent meg.Ajánljuk még