göncz Árpád
Göncz Árpád és a skinheadek – Bánó Andrásék és Hardy Mihályék aljas hírhamisításának története
1992. október 23-án kifütyülték Göncz Árpádot, akit már akkor is ötvenhat árulójának tartott rengeteg egykori forradalmár és szabadságharcos. A Bánó András-vezette Egyenleg meghamisította az eredeti felvételt azért, hogy elhintse: a köztársasági elnököt skinheadek fütyülték ki. Az egész ócska hazugság volt, Bánót és MGIMO-s embereit (Frei Tamást és Hardy Mihályt) A Hétben buktatták le, de ezek után sem kértek bocsánatot, inkább egy újabb, azonnal megcáfolt verzióval álltak elő. Ezek a hálózati "újságírók" mindent elkövettek azért, hogy lejárassák az Antall-kormányt és Magyarországot. Stefka István ott volt, és nem felejt. Médiaháború, 18. rész, az aljas Egyenleg-történet. Göncz Árpád árulása: avagy hogyan lett a börtön könyvtárosából az SZDSZ pártkatonája?
Antall József megbízott Göncz Árpádban és ez hatalmas hiba volt. Az egykori kisgazda, a korábbi ötvenhatos nem csak a kormányfőt, az egész nemzetet elárulta. Göncz köztársasági elnökként az SZDSZ pártkatonája, az egykori ellenfél, a pufajkás Horn Gyula támogatója lett, egyik kulcsszereplője az SZDSZ és az MSZP házasságának. Gönczöt sok ötvenhatos "patkánynak" nevezte, mondván ez volt a beceneve a börtönben, ahol kivételezett helyzetben élt, fordíthatott, könyvtárosként dolgozhatott. Akkoriban, amikor mondjuk Pákh Tibort elektrosokk-sorozatokkal kezelték. Hatalmas botrány lett abból, amikor A Hétben kimondták a Gönczhöz kapcsolt ragadványnevet, bizonyíték sem a spicliskedésre, sem az ellentétére nincs. Folytatjuk Stefka István médiaháborús sorozatát. (16. rész, Göncz árulása. ) Taxisblokád, a hálózat ellenforradalmi lázadása – A legprofibb, legaljasabb támadás az Antall-kormány ellen
A Taxisblokád volt az első nagyobb akció az MDF-kormány megbuktatására. Balsai István, a néhai igazságügy-miniszter ellenforradalmi kísérletnek nevezte ezt a profin megszervezett puccsot, amelyben benne voltak a hálózati újságírók, a taxisok (akik között rengeteg ex-állambiztonsági tiszt volt), a háborús helyzetet vizionáló és a hadsereg bevetését emlegető Göncz Árpád és a posztkommunista, szegedi rendőrből lett budapesti főkapitány Barna Sándor is. Jellemző, hogy az állítólagos taxisok úgy állították be az autókat, hogyha nekik megy egy komoly harckocsi, nem szétcsúsznak, hanem maradnak, farkasfogszerűen. Az átlagember ezt nem tudja felmérni. A sajtóhadjáratot mindeközben ugyanaz a Kurír vezette, amely korábban a szerkesztőség által kitalált, állítólagos antiszemita vádakkal illette a kormánypártot. Stefka István folytatja médiaháborús sorozatát, a hetedik részben a Taxisblokád hátterét tárja fel. (7.rész) Kutyaláncon tartott asszonyok, Himnuszért legyilkolt magyarok – Megrázó interjú az elhallgatott újvidéki mészárlásról
1990-ig szólni sem lehetett róla. Aki ezt kutatta Jugoszláviában, azt egyszerűen eltüntették. Letagadták itthon is. A mai kutatások szerint negyvenezer magyart mészároltak le a jugoszlávok (jórészt a szerbek) Délvidéken. Megölték azokat a kislányokat, akik virággal fogadták Horthy Miklóst. Legyilkolták azokat, akik hangosan énekeltek a Himnuszt a miséken. Eltüntették a német lakosságot, voltak asszonyok, akiket rabláncon tartottak a kertben a partizánok. Mit tett a jó Göncz Árpád? Kitüntette azt a kommunista Brankovot, aki saját maga is részt vett a népirtásban. Egy kegyetlen témáról, a máig elhallgatott délvidéki mészárlásról beszélgettünk Andrási Attilával, az Udvari Kamaraszínház igazgatójával, akinek nagyapja túlélte ezt a gyalázatot, de a barátai sorban eltűntek. Őket elektrosokkolták, minket meg zsebre vágtak – Az ellopott rendszerváltás margójára
Harminc éve, 1989. március 15-én végre együtt ünnepelt a nemzet. Nagy pillanat volt, de elrepült, s végül nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettük volna. A rendszerváltást ellopták, az igazi hősökre, a helyettünk megvert, elektrosokkolt, lecsukott ellenállókra nem emlékezünk. Az átvilágítás, a reprivatizáció, a jóvátétel és az igazságtétel elmaradt. „Kimosták az agyunkat. Szép csöndben majszoltuk a parizert, és közben eladósodott az ország. Aztán néztük a Szomszédokat, mialatt kilopták alólunk mindent, még azt a nyomorult, piros műanyag szart is, amit még széknek sem lehetett nevezni, de legalább üreges volt. Kicserélték a téliszalámit zalaira, és elhitették velünk, hogy a zalai finom. Aztán eladták azt a gyárat is”. Vezércikk. 
