hálózat
Így manipulálják a választókat Gyurcsányék: nemzetközi hálózat áll mögöttük
A Demokratikus Koalíció jópofának tűnő virtuális jelenléte nem más, mint listaépítés, méghozzá kőkemény marketing-technika, amit más vállalkozások, cégek is alkalmaznak azért, hogy minél szélesebb körben érjenek el potenciális ügyfeleket. Persze Gyurcsány Ferencék adatbázis-építéséről hallva minden bizonnyal többen is megborzonganak, ráadásul a pártot a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) korábban már megbüntette azért, mert nem megfelelő elővigyázatossággal tárolta felhasználói bizalmas adatait, amit aztán egy hackertámadás során simán le is nyúltak tőlük. De talán nem is ez a legfontosabb információ, hanem az a nemzetközi kapcsolati háló, ami kirajzolódik a párt mögött. Ismerkedjünk meg közösen a politikai marketing boszorkánykonyhájában fortyogó DK-s kampánystratégiákkal és befolyásolási mechanizmusokkal, miközben azokról se felejtkezzünk el, akik mindehhez kellő adalékot adtak! Lucifer, vörösben: Major Tamás, aki osztályharcos megtorlást követelt 1956 után
Kevesen tudják, hogy Major Tamás színész, színházigazgató '56 után az MSZMP Központi Bizottságának tagja volt, és 1957 nyarán a megtorlásról szónokolt. Major osztályharcos megtorlást követelt, kiállva az akasztások mellett. „Polgári humanizmus az álhumanizmus. A mi humanizmusunk az igazi humanizmus – mondta. Major egyedül a kommunista Gáli József mellett állt ki, mivel a világ közvéleménye felkapta Gáli és Obersovszky Gyula ügyét, ezért látványos gesztust gyakorolhatott a diktatúra. Major testvére, Major Ákos a Horthy-rendszer hadbírójaként (!) mentette át magát, 1945-ben már ő ítélte halálra Imrédy Béláékat. A Major testvérek ismeretlen portréja - 1. rész. Előbb a Gestapo hurcolta el, aztán az ÁVH – az irodalmi kánonból kitörölt Somogyváry Gyula története
Korának egyik legnépszerűbb írója volt a háborús hős Somogyváry Gyula, aki kormánypárti képviselőként is felszólalt a zsidótörvények ellen, és nem is szavazta meg azokat. A nácik koncentrációs táborba vitték, valahogyan túlélte, a Rákosi-diktatúra azzal hálálta meg, hogy előbb nyugdíjazták, majd eltiltották a nyilvános szerepléstől, nem publikálhatott. Aztán megölték: az ÁVH 1951-ben tartóztatta le, megtörni nem tudták, senkire sem vallott, Kistarcsára internálták, ahol végig megfigyelték. 1953-ban, a hivatalos iratok szerint szívrohamban hunyt el. Lányával már sohasem találkozhatott, őt az utcáról vitték a Gulágra, ahol tíz évig raboskodott. Csak ülök és mesélek – agitpropos hadnagyból propagandista, propagandistából utazó riporter
Vitray Tamás ötvenhatban politikai tiszti egyenruhájában mászkált, amikor két vasutas belekötött. Ezután elrejtette az uniformist, és csak novemberben látogatott el a HM-be, ahol az agitpropos hadnagynak állítólag megengedték, hogy ne vegyen részt a megtorlásban. Szintén hadnagy volt iskolatársa nem volt ilyen szerencsés: őt „meggyilkolták” a forradalmárok. Bár Vitray ezután disszidálni próbált, és elkapták, memoárja szerint simán elengedték. A Magyar Rádióhoz a hírszerző-főiskola egykori párttitkára vitte be, ott propaganda-anyagokat készített, másodállásban a rendőrklub (!) tagságát tanította angolra. Rövid ideig a tibeti vérengzést kínai szempontból megmagyarázó szövegeket fordított a Kínai Nagykövetségen, majd a hírszerzés fedőszervének, a Chemolimpexnek az angol levelezője volt. Ezután került a tévéhez, ahol rögtön ő készíthetett interjút az ENSZ-ben a magyar ügyet elgáncsoló Péter Jánossal. Már 1960-ban kimehetett az olimpiára, majd a BBC-hez küldték, hogy tanulmányozza a brit közszolgálati adót. Csak ülök és mesélek – Vitray Tamás pályafutásának nyomában 2. 
