hús
Negyvenhat nap önfegyelem, avagy a nagyböjt sokkal menőbb, mint a száraz november – Dezse Vű
A belpesti tisztások és nagyon haladó szellemű fiatalok mind ismerik a száraz novembert, meg a Pride-hónapot, de van az évnek egy időszaka, amivel nem foglalkoznak, talán hallomásból tudják, hogy van ilyen, de igazából nem érdekli őket, mert vannak szabályai és hagyományai, az meg ugye "hülyeség". A nagyböjtről beszélek amúgy, ami hosszabb, szigorúbb lemondási időszak, mint amikor 30 napig nem iszik az ember, már csak azért is, mert a Jóistent nem illik átverni, plusz ez az időszak tényleg jelent valamit, nem csak Instagramra pakolt. Idén március 5-én kezdődött el a nagyböjt, a keresztény egyházi év egyik legfontosabb időszaka, amely hamvazószerdától húsvétvasárnapig tart. Ez negyven napos lelki felkészülést jelent Jézus feltámadásának ünnepére. A böjt célja mindig is a megtisztulás, önfegyelem és lelki megújulás volt, és bár sokat változtak a szabályok, a lényege ugyanaz maradt. Az sem hátrány, hogy a böjt végére rájöhetünk arra, hogy mennyire függünk dolgoktól, például az alkoholtól, a cigitől, vagy a szerencsejátéktól. Megjelentek az ehető csontú vegán „sertésbordák” – Dezse Vű
Semmi baj nincs a vegánokkal. Mindenki azt eszik, amit csak akar. De soha nem fogja senki elhinni, hogy amikor leszáll az este, akkor nem lopakodnak ki a hűtőhöz és nem vágnak egyet a kecskesajtból, vagy nem esznek két szeletet észrevétlenül a téliszalámiból. Éppen ezért felesleges a vegán borda, ami nagy valószínűséggel nem változtatja majd meg a világot. Meg egyébként miért kell bordának nevezni, amikor nem az, miért kell húsnak hívni, amikor nem az, ahogyan miért kell a vegán sajtot sajtnak hívni, miközben állítólag épp az a lényege, hogy nem az? Ez a baj a vegánokkal – Dezse Vű
Rendívül sok képmutatás van a vegánságban. Saját tapasztalatból is tudom ezt, ugyanis voltam vegán. És nem is három percig, hanem körülbelül három évig, szóval nem mondhatja senki, hogy ne tudnám, miről beszélek: kipróbáltam, kitartottam, aztán rájöttem, hogy hülye voltam. De nemcsak vegán voltam, hanem vegánként is viselkedtem. Arra buzdítottam másokat, hogy ők is legyenek azok, kiraktam a Facebookra ezzel kapcsolatos képeket aranyos állatokról, sőt, vegán tetkóm is volt. Mindent csináltam, amit egy vegán csinál, és visszagondolva tök égő volt az egész, de nem bánom. A magyar baloldallal ellentétben szembe tudok nézni a múltam hibáival. Az erőszakos vegánság, mint oly sok másik elmezavar, legnagyobb részben a városi emberhez köthető, aki jól él, bővelkedik lehetőségekben, és rengeteg ideje van hülyeségeken gondolkozni és aktivistáskodni. Persze, egy városi embernek nem bonyolult annyira helyettesíteni a húst: a "nagyon haladó és trendi" kajáldákban biztosan van valami tofu, szejtán, vagy lebomló műanyagból bakteriális erjesztéssel növesztett műhús, de valljuk be, a valóság nem erről szól. Az emberiség és az élet nem erről szól. Ugyanígy vannak bizonyos szabályai az evolúciónak a táplálkozás szintjén is. 
