illegális migráció
Polgári Szilvia: Aliba' - a bevándoroltatás állatorvosi lova
Vajon mi történik egy társadalommal, amelynek politikai vezetése és haladó médiája módszeresen bünteti a szabálykövető, helyes magatartást, leegyszerűsítve a „jót”, de jutalmazza a szabályokat be nem tartó, törvényeket semmibe vevő, helytelen magatartást, szintén leegyszerűsítve a „rosszat”? Mi történik egy társadalommal, amelyben az erkölcs, a hétköznapi morál, a törvény kapaszkodói szétporladni látszanak, s a nyomokban még fellelhető kósza hit is úgy tűnik el, mint ébredéskor a hajnali álom, ám az értékek helyére csupán káosz, igazságtalanság és megaláztatás érkezik? Szerencsésebb esetben persze, mivel a káosz, igazságtalanság és megaláztatás elviselése nyilvánvalóan jóval kevésbé kellemetlen, mint terrorcselekmény, utcai késelés, gázolás, vagy nemi erőszak áldozatává válni. Netán cinikus volnék? Polgári Szilvia: Ha elfogy a levegő
Nincs szükség terrortámadás, vagy nemi erőszak túlélésére ahhoz, hogy az ember világosan érzékelje a közvetlen, s tágabb környezetében lezajló változásokat, azok hatásait, hogy szembesüljön a ténnyel, élete saját akaratától függetlenül egyszer s mindenkorra megváltozott, és már soha többé nem lesz olyan, amilyen az elmúlt harminc évben volt. Valami véglegesen elromlott. László – kérésére csupán a keresztnevét áruljuk el – a rendszerváltozást követően költözött Németországba, ám most, három évvel Merkel asszony „Wir schaffen das!” bejelentése után kilépett a CDU-ból és úgy döntött, a gyökereit Magyarországra helyezi vissza. Hazatelepül, épp úgy, ahogy mostanság egyre több magyar teszi, de növekszik azon nyugat-európai állampolgárok száma is, akik életüket a kiszámítható és biztonságos Magyarországon kívánják újrakezdeni. Lászlóval a német társadalom lelki alkatáról, a nyugat-európai sajtószabadságról, a megfizethetetlenné drágult szolgáltatásokról beszélgettünk és arról, hogy Németország korántsem ölelte úgy keblére a kelet-európai munkavállalókat egykoron, mint most a közel-keletieket és észak-afrikaiakat, akiknek viszont eszük ágában sincs munkát vállalni. Logikus, nem?