Pesti Srácok

kárpátaljai magyarok

Az ellenzéknek az orosz–ukrán konfliktusban is csak az a fontos, hogy ártson a magyar kormánynak és a saját nemzetének

Vezércikk 2022 február 23.
Nagyon sokszor lelepleződött már a magyar baloldal csalárdsága, akiknek a saját nemzetük sorsa sajnos nem számít többet egy manipulációs játéknál, trükkösnek hitt ósdi cseleknél, és néhány százaléknyi szavazat besöprésének lehetőségénél. Láttuk ezt a járványkezelésnél megvillantott pánikkeltésnél, a gyermekvédelmi törvénynél előszeretettel alkalmazott hergelő politikánál, az általános, kisstílű irigység felbujtásánál, és társadalmi csoportok egymás ellen uszításánál. Most azonban új mélységeket tapasztalhatunk meg az ellenzéknél, akik sosem foglalkoztak a határon túli magyarsággal, csak a lábukat törölték beléjük; az orosz–ukrán szembenállás élesedésénél már politikai tőkét kovácsolnának azokból a magyar emberekből, akikkel eddig sosem foglalkoztak. Pocsék helyzetelemzés, rossz döntések, szívtelen nemzetpolitika: ennek a mostani baloldalnak méltó vezére az a Gyurcsány még most is, aki 2004-ben egyszer már kimutatta, hogy mennyit számít neki a saját nemzete. Semmit, sőt annál is kevesebbet. Most, egy lehetséges háború küszöbén a magyar baloldal ismét csak azt a lehetőséget látta meg, hogy mások nyomorán taposva, egy pengeéles helyzetben aláássa az ország biztonságát, egységét, hogy a zavarosban halászhasson.
Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.