konzervativizmus
Töprengés a demokráciaféltés mögötti filozófiáról, avagy a liberális-balos-álkonzervatív furkósbot (Nagy Ervin írása a PS-nek)
Számos igaztalan és sértő kritika, nemtelen támadás érte Magyarországot az elmúlt hetekben. A koronavírus-törvény ürügyén aggódtak a demokráciáért először itthon, majd Európa-szerte; féltették a jogállamiságot liberális, balos, illetve az előbbieknek megfelelni akaró hazátlan „konzervatív” felebarátaink, miközben láthatatlan ellenségünkkel, a COVID-19-cel vívtuk és vívjuk az új évszázad első nagy háborúját. Mintha nem lenne fontosabb ennél... persze „a show-nak folytatódnia kell”! A politika nem pihen, ahogy az elméleti vitáknak is megvan a maga helye. A most újraéledő „demokrácia-féltés” azonban nem csupán a régóta tartó filozófiai vita mellékterméke, hanem egy eszköz is, melyet a liberálisok mellett ma már a szabadelvűségnek helyt adó balosok és az ethosznak megfelelni akaró álkonzervatívok is furkósbotként használnak a kulturális háborúban. Egy olyan háborúban, mely a szavak jelentéséről szól és arról, hogy ki mondhatja majd meg azt, hogy mi a demokrácia és mi a jogállamiság. Mert aki a szavakat uralja, az a világot is uralni fogja. Nézzük csak!Véget ért egy korszak...
Éppen húsz éve, 2000. április 17-én hétfőn jelent meg ismét polgári-konzervatív napilapként a Magyar Nemzet, amely 1947 óta -a rövid, de annál dicsőségesebb 1956-os szabadságharcos időket leszámítva- mindvégig kommunista és posztkommunista befolyás alatt, a diktatúra, majd annak maradványai és ügynökei álkonzervatív kiadványaként működhetett csupán. A húsz évvel ezelőtti fordulat nagyon fontos dátum nekem és sok kollégámnak, de remélhetően még több konzervatív-nemzeti érzelmű olvasónak, akikkel nagyon vártuk, hogy a totális médiaelnyomás véget érjen és a nyilvánosság előtt a magyarok többsége által támogatott nemzeti-patrióta nézetrendszer is teret nyerhessen. Éppen ezért ez a dátum számunkra egy korszak nyitánya volt. Egy olyan korszaké, amely szimbolikus módon húsz év után ezen a héten ért véget Liszkay Gábor távozásával a Magyar Nemzetet, a megyei napilapokat és egy sor más szerkesztőséget kiadó Mediaworks Zrt. éléről.Előhívás – Hogyan változtathatná meg hétköznapjainkat a keresztény-konzervativizmus?
Sokan, sok helyen kijelentették már a járvány súlyos következményeinek tudatosítása óta, hogy nem élhetünk tovább úgy, mint eddig, a világnak meg kell változnia. De mégis milyen legyen? Szerencsére van hova nyúlni ötletekért.Kultúrharc életre-halálra
Húsvét van, nem a politikai sárdagasztás ideje. Tökéletes alkalom viszont az önvizsgálatra, hogy elrendezzük saját magunkban, hogy kik vagyunk, kik akarunk lenni, és mit teszünk ezért. Egyénileg és keresztény-konzervatív közösségként egyaránt. És, ha a megnevezésben össze tud kapcsolódni a vallás és a politika, akkor ennek a gyakorlatban is mennie kéne.Szánthó Miklós: Jó célok érdekében megengedhető az állami beavatkozás
Jelentős különbségek vannak az európai és amerikai konzervativizmus között, például annak kapcsán, hogy az államnak mennyire szabad beavatkozni a gazdaságba – mondta el Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója a Kossuth Rádió Világ című műsorában. A szakértő a műsorban kifejtette, az állami beavatkozás-ellenesség ellenére, ha van egy jó cél, akkor ez megengedhető dolog, akkor is, ha ezt az állam csinálja.Isten, becsület, ország: a Facebookon üzent Orbán Viktor
Isten, becsület, ország üzenettel osztott meg új videót Orbán Viktor a Facebook-oldalán. A magyar miniszterelnök a Nemzeti Konzervativizmus című konferencián vett részt Rómában.Liberális futóbolondok, csalók és balos agitátorok akarják kitúrni a Fideszt
A Fideszt nem lehet csak úgy kitenni az Európai Néppártból (EPP), inkább lépnek le még időben, ha nem változik semmi sem, ők maguk – ez nem vitás; a kérdés inkább az, hogy maga a pártszövetség vissza akar-e térni a konzervatív és kereszténydemokrata, „jobboldalinak” aposztrofált értékekhez, vagy végleg átveszik az irányítást a megfelelési kényszerben szenvedő futóbolondok, a magukat kereszténydemokratáknak hazudó csalók és a baloldalról beszivárgott agitátorok. Ugyanis, ha a pártcsalád tagszervezeteit szigorú górcső alá vesszük, akkor azt látjuk, hogy jelentős többségük a saját hazájukban liberális (vagy neoliberális) gazdaságpolitikát képvisel; több, mint a fele elveti a hagyományos család intézményét (egy férfi és egy nő gazdasági és érzelmi közösségét, amely, ha nincs semmiféle egészségügyi akadálya, akkor előbb vagy utóbb gyermekek születésével bővül); jó részük támogatja a melegjogokat (ami szélsőséges liberális politika!); számos tagja internacionalista és globalista vonalon mozog, így köp a szuverenista célokra; és legalább a harmada egalitárius, azaz baloldali elvekből gyárt ócska utópiát. Feltűnő, hogy – jó futóbolondokhoz méltón – kevés kivétellel migránsbarát politikát folytatnak, hisznek a nyílt társadalom eszméjében és megvalósíthatónak tartják a multikulturalizmus utópiáját – ez lenne ma a jobboldal?! A kérdés tehát az – ahogy azt minap Novák Katalin is megfogalmazta Berlinben –, hogy folytatódik-e az EPP balra tolódása, avagy visszatérnek az alapítók „jobboldaliságához”. Vagy az, hogy az Orbán Viktor által „egy centinek” nevezett „kilépési távolság” elfogy-e a következő hetekben?"Európa jövője vált kérdésessé, meg kell fogalmaznunk az önvédelem politikáját" – Dezső Tamás a Polbeatben (videó)
A politika ma messze megelőzi a filozófiát. A kormány konzekvens migrációellenes álláspontja az egész világon megnövelte Magyarország súlyát és mozgásterét, de adósok vagyunk ennek a politikának a megfogalmazásával, egy olyan manifesztummal, amivel a mi utunkkal egyetértő több tízmillió európai azonosulni tud – fejtette ki a legutóbbi Polbeatben Dezső Tamás, a Migrációkutató Intézet igazgatója, régész-asszirológus egyetemi tanár, az ELTE–BTK volt dékánja. Az ENSZ és az elfogadott nemzetközi kutatóintézetek drámai adatait idézve Dezső a műsorban megkongatta a vészharangot: a migrációs nyomás egyáltalán nem csökkent, Közel-Kelet és Észak-Afrika felbolydult, és továbbra is több tízmillió ember próbál bevándorolni Európába.A konzervatív zöld gondolat, avagy ki törődjön a lótetűvel?
Engedjék meg, hogy egy vallomással kezdjem! Eredeti végzettségemet tekintve biológus kutató volnék, ráadásul éppen konzervációbiológus. Az élettudományok egy olyan területe ez, melynek lényege és célja, hogy szilárd támasztékul szolgáljon a környezet- és természetvédelmi politika döntéseihez. Magyarul: megmondja, mit is kellene tenni. Más kérdés, hogy általában egy politikus sem hallgat ezekre a tanácsokra.Ajánljuk még
















