kultúrharc
Vidnyánszky Attila nem kér a szereptévesztésben lévő kritikusok díjából
Vidnyánszky Attila Kossuth-díjas és Mejerhold-díjas rendező, a Nemzeti Színház igazgatója levélben jelentette be: nem fogadja el a Színházi Kritikusok Céhe jelölését a legjobb előadás díjára - írja az Origo. Érvelése egyértelmű: az elfogult, súlyos szereptévesztésben élő kritikusok színjátékában nem akar részt venni. A kritikusok szövetsége persze ragaszkodik a jelöléshez. Nyilvánvalóan az egyik legnagyobb magyar színházrendező jelölésével akarják hitelesíteni meglehetősen átlátszó tervüket: díjakat osztogatni végül, kizárólag a saját embereiknek. Például Alföldi Róbertnek, aki legutóbb egy francia baloldali internetes oldalon bizonyította hűségét az ellenzékhez. Alföldit minden létező díjra felterjesztették, színész, rendező, előadás, satöbbi, satöbbi. Nyilvánvalóan Vidnyánszky Attila ehhez sem akar asszisztálni. De részletesen megírta, miért döntött így.
Kolosi Tamás: egy kulturális villámháború egyoldalú lenne, mert a jobboldal kultúrharcához kultúra kellene
"Kultúrharchoz kultúra kell" - efféle vészjósló címmel jelent meg a majálisok körkapcsolásaira emlékeztető villámvágásokkal, hangulatjelentésekkel teletűzdelt, a két legvérmesebb kultúrprefektust (Kolosi Tamást, a Líra könyvkiadó elnökét és Radnóti Sándort, az ELTE esztétika tanszékének professor emeritusát) megszólaltató harctéri jelentés a Vörös Brigádok frontlapjában, a 168 Órában. Az utánfutóként megszólaló, az ügyeletes fasisztát alakító Szőcs Géza pedig sérelmeiről, elnyomatásáról mesélt a csapatnyomtatvány hasábjain. Persze csak bezárójelezve, ahogyan egykor a hadifoglyok üzentek haza: nem is olyan rossz itt nekünk. A lövészárkokba besorozott rohamírók, frontkurátorok és az önkéntes frontszolgálatra bejelentkező gyenge fizikumú, betegeskedő, de lánglelkű költőtizedesek napiparancsa így szól: Közelednek már a horizonton túlról a politikai kereszténység, a rasszizmus és az etnocentrikus nacionalizmus páncéloshadosztályai. Ugyan hallani az égboltot, a látóhatárt betöltő fasiszta hordák mennydörgő üvöltését, a rettenetes lánctalp-csikorgást, de puskádat, amit a néphadseregünk és a bányákban, gyárakban, üzemekben saját testét véresre robotoló nép jóvoltjából a harchoz megkaptál, a válladhoz szegezd, lábad alatt a félelmetesen reszkető földbe fúrd bele magad, tapodtat se hátra! Harcolj, hogy legyen újból holnap! Harcolj, hogy legyen újból világosság! Kiáltásunk, ami vastorkainkat elhagyja, legyen pedig: Esterházyért!
Miközben az identitásunkért küzdünk, a világ készül ránk szakadni – Európa jövője konferencia
Két olyan téma uralta az Európa jövője című V4-es konferencia első napját, amelyeknek egyesek még a létezésében sem hisznek, illetve hittek. A migrációs válság már átesett azon a szakaszon, amikor a legprogresszívebb politikusok és újságírók a létezését is elvitatták, a kultúrharc viszont még mindig részben itt tart. A mára liberális bőrbe átvedlett és politikai döntéshozó tisztségekbe került anarchista mozgalmárok 1968 után felforgatták Európa régi rendjét, megnyerve a kultúrharcot, most viszont, amikor a konzervatív jobboldal kezd erőre kapni, még a jelenség létezését is tagadnák. A Várkert Bazárban viszont az utóbbi fél évszázad ideológusainak nem osztottak lapot.
Magyarország és Brüsszel küzdelme valójában kultúrharc
Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója és Frank Füredi, magyar származású brit szociológus egymás köteteit mutatták be csütörtök este. A két könyv témája hasonló, mindkettő az éleződő kultúrharcról szól és ennek az európai politikai vitákon tetten érhető, gyakorlati lecsapódásáról. Schmidt Mária Nyelv és Szabadság című könyvét korábban ITT mutattuk be, Frank Füredi A célkeresztben: Magyarország című kötetével pedig hamarosan szintén foglalkozni fogunk. Az esemény előtt a Terror Háza igazgatóasszonyát külön is megkérdeztük a sokak által tagadott kultúrharc mibenlétéről.
Akkor kezdődhet el a 21. század, ha kimondhatjuk, mit akarunk
Közép-Kelet-Európa nyugtalan, szüntelen feszültségben áll a szintén nyugtalan Nyugat-Európával. Mindenki ideges a migránsválság miatt, az egyik azért, mert rá akarják tukmálni azokat az embereket, akikhez semmi köze, a másik azért, mert nem érti, hogy az egyik miért ilyen engedetlen. Ebből fakadóan egyre több minden idegesíti a feleket, akik merőben más válaszokat adnának a jelenkor kihívásaira. Közben sokan úgy érzik, hogy a politika teljesen eltávolodott az egyszerű emberek életétől, gondjaitól. Schmidt Mária Nyelv és szabadság című, új esszékötete érthetően egymáshoz kapcsolja azokat a jelenségeket, amelyek a feszültségek kiindulópontjai voltak az elmúlt évben, években. Rengetegszer ismételt szavak lepik be a közbeszédet, a könyvből pedig világossá válik, hogy miért ezek a szavak repkednek jobbról-balról, és hogyan függnek össze.
A császár meztelen, avagy miért nem értjük a nyugatot, és az miért nem ért minket?
Immár két éve mindennapjaink része a migránsválság, amelyet 2015 tavaszától markánsan másként lát a hazai jobboldal és a baloldal. Előbbi a déli határra nehezedő nyomás súlyosbodásával egyre keményebb válaszokat adott rá, a baloldali kommunikáció viszont mindig egy lépéssel a valóság előtti állapotot akarta elhitetni az emberekkel: először tagadta a probléma létét is, majd bírálta, hogy nem akadálymentes a migránsok tízezreinek magyarországi vonatozgatása, aztán bírálta, hogy nem indítanak a kedvükért vonatokat, bírálta a magyar rendőrség intézkedéseit, bírálta a határzárat, ahogy most bírálja a megerősített jogi határzárat. És még nyilvánvalóan nincs vége. Menet közben, a Brüsszellel vívott ütközetekből az is világossá vált, hogy a magyarországi baloldal nem a saját meglátásait hangoztatja, hanem a nyugati uralkodó szemlélethez igazodik. De miért nem veszi észre Nyugat-Európa, hogy önmaga ellen dolgozik? – tesszük fel gyakran a kérdést. Hogy bánhatnak ilyen kegyetlenül a magyarok ezekkel a szerencsétlenekkel? – értetlenkedik eközben a nyugat-európai fősodor. Mindkettőre választ adott Frank Füredi, a PestiSrácok.hu-nak is interjút adott, magyar származású szociológus közelmúltbeli előadása a Várkert Bazárban.
Kultúrharc és fiatalság – Ezen múlik a konzervativizmus jövője (PS-interjú!)
Aki képes a nép nyelvén, a népnek fontos dolgokról beszélni a párhuzamos valóság dogmáinak kántálása helyett, azt ma populistának bélyegzik. A konzervatív oldal a 60-70-es években elvesztette a kultúrharcot, és ami azóta konzervatívnak nevezi magát, az legkevésbé sem az. A most felemelkedni látszó valódi konzervatív irányzat sikere azon múlik, hogy beleáll-e nagy erőkkel a kultúrharc következő felvonásába, és a fiatalok megszólításával meg tudja-e szüntetni a jelenlegi, technokrata elit kulturális egyeduralmát. Ez csak három fontos állítás Frank Füreditől, a Kenti Egyetem és a University College London brit sajtóban is rendszeresen megszólaltatott, magyar származású szociológus professzorától. A tudós már 2014-ben is járt Magyarországon, akkor a fegyveres és a kulturális háborúk kapcsolatáról beszélt, most pedig március 13-án Keresztesháború a hagyomány ellen címmel tart előadást a Várkert Bazárban.
Hogyan lett Kolozsvár a bukott liberálisok paradicsoma? - Kultúrharc a határokon túl
Az Orbán-kormány 2010-es hatalomra kerülése óta lassan megszűnt az elsöprő balliberális médiafölény, ezáltal a kultúrharc terén is az egyensúly felé mozdultak el az erőviszonyok. A jobboldalon viszont az elmozdulást látva sokan megnyugodtak és leeresztettek, mert azt gondolják, hogy az offenzíva véget ért. És valóban, teljesen hétköznapi dologgá vált Ungár Klára kétségbeesve csapkodó frusztrációin nevetni, az Amerikai Népszavába író Bartus-féle elmeháborodottakra gond nélkül rá lehet mondani, hogy elmeháborodottak, és már azokat sem nagyon érdekli, hogy mit mond Mészáros Tamás, akik még egyáltalán emlékeznek rá. Ugyanakkor még mindig akadnak szép számmal, akik baloldali tojásokból kikelve, szocializmuson és demokrácián átívelve mozgatják a kulturális- és médiaszálakat, és aktívabbak, mint hinnénk. Magyarországon zökkenőmentesen élték át a rendszerváltozást; csak 2010 után kezdett fokozatosan fogyni körülöttük a levegő, ám ők eközben is magabiztosan járnak-kelnek a 20. században bejáratott útjaikon. (A PestiSrácok.hu felvidéki származású újságírójának körképe a balliberális megmondóemberek határon túli nyomulásáról. – A szerkesztőség ugyanakkor nem gondolja, hogy a cikkben felsoroltak kétes közéleti tevékenysége bármiben is befolyásolná a művészi teljesítményük értékét.)Ajánljuk még
Magyar Péter a rendőrökkel akarta elvezettetni Toroczkait
A Tisza Párt országjárásán, Dorogon Magyar Péter szembetalálta magát Toroczkai Lászlóval, a Mi Hazánk Mozgalom elnökével.
Merz barnaságával, Leyen hatalmával és Meloni fiatalságával froclizta Trump a hívatlan vendégeket
A Fehér Házhoz menni a pofonért.
Háborús készültségbe lép Németország
Belföldi és kelet-európai háborúra készül Németország?
Magyar Péter a közmédiában is szívesen látná, hogyan alázta Trump az uniós vezetőket
Magyar Péter szerint jó lenne, ha a közmédia is levetítené, hogyan égette szénné Leyenéket a Fehér Házban.
