liberális
Már hivatalosan is minden tönkrement, amit valaha szerettünk – Dezse Vű
Mostantól Hókuszpók melegbárt üzemeltet, ahol Dulifuli teríti a cracket. Törperős már régóta nincs velünk, mert részegen kirabolt egy ázsiai üzletembert, ezért fejbe lőtték egy metróállomáson. Törpilla nem tudta fizetni a diákhitelét, ezért OnlyFans-ezik azóta, de nem tud szerepelni most, mert nem mer kimenni a utcára, miután a volt barátja a Gumimacikból megfenyegette, hogy agyonveri, amiért megcsalta az unokatestvérével. Na, valami ilyesmi a koncepciója a régi nagy kedvencünk, a Scooby-Doo az HBO-n újragondolt verziójának, ami az eddig közkedvelt, okos, ártatlan kislányról, Velmáról szól. Ő most természetesen leszbikus, szorong, mentálisan zavart, és hasonlóan változott meg a többi jól ismert karakter is. Nem tetszik ez a mese ebben a formában a három éves gyereknek? Akkor az a gyerek náci, transzfób és túl fehér, ahogy a szülő is, és mindenki más is, aki szerint ez a történet túl van tolva. A petevezetékéből készített ékszert egy “erős, független nő”, hogy ő is menő legyen a libsi körökben (18+)
Jómagam egy ideje már össze vagyok zavarodva azzal kapcsolatban, hogy mit is akarnak elérni a nyugati nők. A haladó felfogás szerint ugyanis az, ha egy férfi közeledik egy nő felé, vagy akár az, ha egy férfi megjegyzi, hogy egy nő csinos, az tulajdonképpen a nemi erőszakra tett kísérlettel egyenlő, az érintett férfi pedig kisvártatva egy “me too” botrány kellős közepén találja magát és akár az egzisztenciáját is elveszítheti. Mindeközben amikor a nők kilépnek a valóságból, akkor a közösségi médiában könyörögnek a lehető legtöbb figyelemért, sírnak, vetkőznek is annak érdekében, hogy minél több lájkot és közönséges kommentet kapjanak, ha pedig ez sem elég – mert a verseny elég szoros és rengeteg a részvevő – akkor egészen extrém irányokba is képesek elenni, akkor is, ha azzal örökre tönkreteszik magukat. Így tett egy 22 éves(!) nő, Savannah Blouin, aki annyira független és magányos egyszerre, hogy a népszerűségért cserébe kivetette a petevezetékeit és ékszert készített belőlük. Igen ez gyomorforgató, de állítólag minden rendben, mert a “hölgy” amúgy sem akar soha gyereket, meg neki ehhez egyébként joga van, sőt kötelessége is. Érdekes kérdés, hogy mikor lesz joga egy férfinak, hogy ha akarja ő is nyakláncot készítsen a petevezetékéből? Valószínűleg csak idő kérdése. A komolyabb kérdés azonban az, hogy ezek után miért vagyunk meglepve, ha egy jobboldali újságírót megtámadnak egy egyszerű kérdés miatt, tekintettel arra, hogy a liberális szekta követői még a testüket is feláldozzák a haladók önpusztító ideológiájának oltárán. Miért gyűlölik ennyire Orbánt a „libsevikek”?
Most persze nem az átlag balos szavazóról beszélek. Hanem a nemzetközi politikát, a közbeszédet uraló globalista elitről. Persze a kettő kicsit összefügg. Az utóbbi ugyanis óriási hatalommal rendelkezik, és mivel valóban a közbeszédet is uralja, a médián keresztül, ezért könnyen fel tudja hergelni az embereket. Könnyen szítanak gyűlöletet bárki ellen, akire az elithez hűen kötődő, az ő zsoldjukban álló véleményformálók rámutatnak. Színészek, zenészek, aktivisták, legújabban Insta- és YouTube-celebek hadserege gondoskodik róla, hogy a globalista elit szívének nem kedves, vele szemben álló politikusokat rendre befeketítsenek, ellenük hangulatot keltsenek. Tönkretett szavaink: család
A család szó helye és szerepe a libernyák-újbeszélben meglehetősen összetett, hiszen az újbeszélek félnek a szótól, mint ördög a tömjénfüsttől, csakúgy, mint azoktól a szavaktól, amelyek az emberiség történetében alapvető értékeket hordozó, a szakrális, egzisztenciális, szellemi talapzathoz tartozó atavisztikus alapszavak közé tartoznak (haza, becsület, szeretet, hit, barátság, hazaszeretet, anya, apa, közösség, falu, tisztelet, férfi, nő stb). Ezen szavak egy részét még nem sikerült eredeti jelentésüktől megfosztani, többé-kevésbé mindenki a valódi értelmében használja őket, és ez némi nehézséget okoz az újbeszél nyelv eddigi töretlen fejlődésében. A liberális világkép és a kiépülőben lévő liberális diktatúra útjában ugyanis éppen ezek a szavak állnak leginkább, és ezek közül az egyik kiemelt jelentőségű, amelynek jelentéstartalmát 15-20 éve igyekeznek megváltoztatni, az éppen a család. A jellemtelenség, mint művészi erény
A kommunizmus bukása után „nagy művészek” tömegéről derült ki, hogy nem véletlenül lettek ők a nagy művészek. Ki nyíltan, ki titokban, ki nyíltan és titokban is mindent megtett a kommunizmus világméretű győzelme érdekében. A közös az volt bennük, hogy nem érezték szükségét annak, hogy bármilyen módon is megmagyarázzák, miként is volt ez. Ők mindig is – a helyi kommunista párt tagjaként, a diktatúra kegyeltjeként, sztárjaként – a demokráciáért, a liberális jogállamért harcoltak, és aki ezt kétségbe meri vonni, az rohadt fasiszta. 
