magyarságkutató intézet
Dacos, kemény elszántsággal – Kern Károly vezérkari tiszt, a doni áttörés hőse
Pontosan nyolcvan esztendővel ezelőtt történt az úgynevezett doni áttörés, amely mindörökre kitörölhetetlen nyomot hagyott a magyar nemzet emlékezetében. A szovjet alakulatok 1943. január 12-én törték át a magyar arcvonalat a Don-kanyarban, a kezdetben hősiesen kitartó, csaknem kétszázezres 2. magyar hadsereg erejét azonban felőrölték az embertelen körülmények, az éhség, a rendkívüli hideg. A hadsereghez tartozó honvédek és munkaszolgálatosok közül csaknem 120 ezren estek el, sebesültek meg vagy kerültek hadifogságba. Az évforduló alkalmából a Magyarságkutató Intézet Facebook-oldalán Babucs Zoltán, az intézet munkatársa jelentetett meg rövid írást, amelyben kiemeli: ideje eloszlatni a pártállami tévhitet, hogy „a vezérkari tisztek dőzsölve, jól fűtött házakban, térkép felé hajolva, az arcvonaltól biztonságos távolságban osztogatták a dermesztő hidegben küzdő csapatoknak a parancsokat”, a valóságban ugyanis a tisztek osztoztak a hadsereg sorsában, és amikor úgy hozta a szükség, maguk is fegyvert ragadtak. Áltárgyalások, avagy előre lejátszott volt Trianon? – A 143 éve született gróf Teleki Pál reménytelen küzdelme Párizsban (videó)
Vannak, akik azt mondják, minek rágódni a múlton, amikor az mit sem változtat jelenen és jövőn. Egy másik elmélet szerint, aki nincs tisztában a múltjával, az a jövőben sem érheti el, amit elérhetne. Azt hiszem, az utóbbiak táborába tartozik az a térképész fiatalember, akit addig hajtottak a múlt évtizedek során megmásított vagy kimondatlan rejtélyek, amíg rá nem bukkant az 1920-as béketárgyalásokra készült több mint 60 darab, alapos részletességű térképre, amelyekkel Telekiék a magyarok igazát védték volna, ha hagyják nekik... Csakhogy ezeket a térképeket a béketárgyalásokra érkező magyar delegáció be sem mutathatta. Egyetlen etnikai térképet láttak csupán a döntnökök, amit azóta Vörös térkép néven emlegetnek és amelyet a trianoni határok meghúzásakor figyelembe sem vettek. Felmerül a kérdés: egyáltalán a béketárgyalások során, Trianonban dőlt-e el a határok sorsa? Így hamisították meg Nagy-Magyarország etnikai térképeit Trianonban - Jeney János volt a Polbeat vendége (videó)
Több mint száz évet kellett várni arra, hogy Párizsban láthassa a tudományos világ a trianoni békediktátumot megelőző tárgyalásokra készített etnikai térképeket, annak idején ugyanis megtiltották a házi őrizetbe zárt magyar tárgyalódelegációnak, hogy a békekonferencia elé tárhassa azokat. Egy fiatal kutató, Jeney János, a Magyarságkutató Intézet munkatársa jelentős szakmai bravúrt ért el, amikor idén nyáron, a Nemzetközi Földrajzi Unió 100. párizsi világkonferenciáján nagysikerű előadást tarthatott a titkolt térképekről: a jelenlévők közül sokan ott szembesültek vele, hogy létezik Székelyföld, és a kisantant által gründolt korabeli ábrázolásokkal ellentétben például nem románok lakják a Hargitát. Stefka István és Huth Gergely a legutóbbi Polbeatben a munkácsi vár Turul-szobrának ledöntéséről is megkérdezte Jeney Jánost, aki úgy véli: jó lenne nemzetközi hírverést csapni a gyalázatos tett körül, Nyugaton ugyanis azt sem tudják, hogy őshonos magyar közösség él Kárpátalján. Nézze meg az érdekes beszélgetést! A törökdúlás óta kibillent a magyarság lelkéből hazánk szakrális központja – Interjú Neparáczki Endrével az Árpád-házi uralkodóink beazonosítását célzó DNS-vizsgálatról
A törökdúlással a székesfehérvári, Szűz Mária tiszteletére épült, a kölni dóm méreteivel vetekedő templom, amelyet Szent István az ország szakrális középpontjaként jelölt meg, ahol a királyokat megkoronázzák és eltemetik, kibillent a magyarság lelkéből – fogalmazott portálunknak adott interjújában Neparáczki Endre, a Magyarságkutató Intézet archeogenetikai kutatócsoportjának igazgatója. A kutató – akit azzal a hírrel kapcsolatban kerestünk, hogy több magyar uralkodót is sikerült nemrégiben azonosítani a székesfehérvári osszáriumban (csontkamrában) összegyűjtött mintegy négyszáz DNS-minta alapján – arról is beszélt: a kutatásuknak az is a célja, hogy elinduljon az arról való gondolkodás, hogyan lehet méltó nyughelyet létrehozni egykori nagy uralkodóinknak, olyat, amely az utókor megbecsülését is kifejezi.