május 9.
Kocsmai igazságok – A győzelem napja, avagy miért szeretik jobban a németek Sztálint, mint Putyint?
Ma van a győzelem napja, amikor a szövetségesek és a nagy Szovjetunió legyőzte a náci Németországot. Érdemes felidéznünk, hogy a harmadik birodalom legyőzéséhez az USA, a Szovjetunió, az Egyesült Királyság és még sok kisebb ország együttes ereje kellett. Ahogy azt is, hogy Oroszország szinte mindig a nyugati hatalmak valamelyikének szövetségese volt, amikor azok egymás ellen háborúztak. Talán először fordul elő, hogy egy olyan valódi háború dúl, amelyben egész Európa, na és persze az USA egységesen áll szemben Oroszországgal. Ez valamelyest a hidegháború idején is így volt persze, de akkor az orosz hódítás határai valahol Németország közepén és Ausztriánál húzódtak. Az meg az évszázad vicce, hogy a szovjet zászlót ki lehet tenni a németeknél, de az oroszt nem. A haladók szerint Putyin nem mondott semmit, de igazából csak ők nem értik az üzenetét
Talán soha ennyien nem követték figyelemmel a moszkvai katonai felvonulást a Győzelem napján, hiszen sokan remélték azt, hogy győzedelmeskedik a béke és ezt az orosz elnök ma jelenti be a Vörös téren, mások pedig jó nyugati szokás szerint valami botrányosra vártak, valamire, amin csámcsoghat a haladó sajtó még napokig. Egyik sem valósult meg, ahogy a szakértők által jósolt általános mozgósítás is elmaradt, és a „csalódást” némi deja vu-érzés is kísérheti, hiszen annak idején, február 24-ig mindenki egyöntetűen azt gondolta, sőt, tudta, hogy Putyin soha nem támadná meg Ukrajnát.