Pesti Srácok

Sarló és kalapács

Sarló és kalapács

Kering egy történet a családunkban a dédnagyapámról, miszerint az orosz fogságban krumplihéjon és fokhagymán tengődve élte túl a második világháborút. Emlékszem, ennek már gyerekkoromban is éreztem a súlyát és biztos voltam benne, hogy a háborúknál nem történhet rosszabb dolog a világon.

Így érezhetett az a több tízmillió ember is, aki 1945-ben megünnepelte május 9-ét. Pontosabban közép-európai idő szerint 1945. május 8-án 22 óra 43 perckor (a Szovjetunióban már egy új nap kelt fel), amikor Berlin külvárosában aláírták a német fegyveres erők teljes megadásáról szóló dokumentumot. Ugyanezen a napon Moszkvában a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége nemzeti ünneppé, vagyis - így talán ismerősebb - a Győzelem napjává nyilvánította a május 9-ét. Felvonulások, parádé, díszlövések, ünnepség állított emléket a náci hadsereg legyűrésének: csakhogy a hagyomány két év múlva lényegében megszűnt, a Győzelem napja pedig újra munkanap lett (állítólag Sztálin rendelte így, nehogy a katonákat jobban ünnepeljék, mint őt). A piros betűs ünnepet aztán 1965-ben Brezsnyev élesztette újjá: onnantól fogva megint minden évben nagyszabású csinnadrattával vonult be a sarló-kalapáccsal díszített zászló a Vörös térre. A hetvenes-nyolcvanas évekre a mindig mindenkinél okosabb kommunisták már arra is rájöttek, hogy a nap az ideológiai befolyásolás kiváló eszközeként is használható. Nem véletlenül töltötték meg fiatalokkal az állami rendezvényeket.

Persze május 9-ét mostanában a béke napjaként meg Európa-napként is ünneplik. Az egykori Szovjet elnyomás elszenvedőiként viszont nekünk nehéz elvonatkoztatni attól, hogy Németország kapitulációjával a Szovjetunió milyen befolyási területekre tett szert Kelet-Európában.

És itt ugorjunk napjainkba, és képzeljük magunk elé egy tetszőlegesen vett tüntetésen, mondjuk a Kossuth teret/Oktogont/Andrássy utat/Hősök terét. Fiatalok, sőt gyerekek mondhatni, akik tulajdonképpen azt éltetik, aminek a lényegét május 9-e jelentette. Legalábbis, amivé a kommunisták tették.

PestiSracok facebook image

Mert mit csinál az MSZP-Párbeszéd ma, e sorok írása közben 2019. május 9-én?

Európa-napnak álcázott fáklyás felvonulást tart éppen. (Abban mondjuk igazuk van, hogy egy kis fényre nagy szükségük lenne) Csak Karácsony Gergellyel nem számolnak, aki tényleg annyira végtelenül buta, hogy az egészet leleplezi és az alábbiakat mondja:

Senki nem szólt neki, hogy Európa napja nem 1945-höz, hanem 1950-hez és a Schuman-tervhez kötődik. Karigeri ezért úgy élteti május 9-ét mintha nem jött volna utána fél évszázadnyi szovjet megszállás. Erről hallgatni, egyetlen félmondatot sem ejteni igazán kommunistás, de hiába, tudáshiánnyal gödrözött ideológiai sztráda ez Gerinek.

És mit csinál a DK? Szintén Európa mögé bújva munkaszüneti napnak követeli május 9-ét, miközben Dobrev Klára kampányol az Európai Egyesült Államok névre keresztelt neoszovjetuniónak.

Közben felnő és hallgatja őket egy generáció, akikről talán kevés azt mondani, hogy nem éltek a szocializmusban, ezért romantizálják azt (jómagam is azok közé tartozom, akiknek nincsenek első kézből szerzett emlékei). Ez a generáció már arra is lusta, hogy meghallgassa szülei, nagyszülei történeteit, közben a véget nem érő zajban mindenre (is) figyel, de végül már nem fogékony semmire.

Akik elhiszik, hogy ezek a béke napját ünneplik. Megjegyzem jelen állapot szerint az Európa-nap sem sokkal megnyugtatóbb, tekintve, hogy az unió lényegében egy 21. századi Szovjetunióként kezd működni. De velük még megetetik a gyorséttermi kommunizmust, a döghúst a szendvicsben. Elmennek tüntetni, és nem mondják a közéjük vegyülő Gyurcsány Ferencnek, hogy takarodj. Mocskos szájjal szónokolnak az egykori komcsik rendezvényein. Felkerülnek az MSZP ep-listájára és kampányolnak nekik. Pártelnökként közben nem tudják, mennyibe kerül egy liter tej, de az utcai erőszakra bőszen buzdítanak. Csápol egy generáció, akik csak azt látják, hogy a szocialisták jelképe, a szegfű, egy szép, piros virág.

Azért jó, ha időnként emlékeztetjük őket, hogy május 9-e nem ünnep és a szeghez - a mondás szerint - kalapács, a fűhöz pedig sarló kell.

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)