Pesti Srácok

Sarló és kalapács

Sarló és kalapács

Kering egy történet a családunkban a dédnagyapámról, miszerint az orosz fogságban krumplihéjon és fokhagymán tengődve élte túl a második világháborút. Emlékszem, ennek már gyerekkoromban is éreztem a súlyát és biztos voltam benne, hogy a háborúknál nem történhet rosszabb dolog a világon.

Így érezhetett az a több tízmillió ember is, aki 1945-ben megünnepelte május 9-ét. Pontosabban közép-európai idő szerint 1945. május 8-án 22 óra 43 perckor (a Szovjetunióban már egy új nap kelt fel), amikor Berlin külvárosában aláírták a német fegyveres erők teljes megadásáról szóló dokumentumot. Ugyanezen a napon Moszkvában a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége nemzeti ünneppé, vagyis - így talán ismerősebb - a Győzelem napjává nyilvánította a május 9-ét. Felvonulások, parádé, díszlövések, ünnepség állított emléket a náci hadsereg legyűrésének: csakhogy a hagyomány két év múlva lényegében megszűnt, a Győzelem napja pedig újra munkanap lett (állítólag Sztálin rendelte így, nehogy a katonákat jobban ünnepeljék, mint őt). A piros betűs ünnepet aztán 1965-ben Brezsnyev élesztette újjá: onnantól fogva megint minden évben nagyszabású csinnadrattával vonult be a sarló-kalapáccsal díszített zászló a Vörös térre. A hetvenes-nyolcvanas évekre a mindig mindenkinél okosabb kommunisták már arra is rájöttek, hogy a nap az ideológiai befolyásolás kiváló eszközeként is használható. Nem véletlenül töltötték meg fiatalokkal az állami rendezvényeket.

Persze május 9-ét mostanában a béke napjaként meg Európa-napként is ünneplik. Az egykori Szovjet elnyomás elszenvedőiként viszont nekünk nehéz elvonatkoztatni attól, hogy Németország kapitulációjával a Szovjetunió milyen befolyási területekre tett szert Kelet-Európában.

És itt ugorjunk napjainkba, és képzeljük magunk elé egy tetszőlegesen vett tüntetésen, mondjuk a Kossuth teret/Oktogont/Andrássy utat/Hősök terét. Fiatalok, sőt gyerekek mondhatni, akik tulajdonképpen azt éltetik, aminek a lényegét május 9-e jelentette. Legalábbis, amivé a kommunisták tették.

PestiSracok facebook image

Mert mit csinál az MSZP-Párbeszéd ma, e sorok írása közben 2019. május 9-én?

Európa-napnak álcázott fáklyás felvonulást tart éppen. (Abban mondjuk igazuk van, hogy egy kis fényre nagy szükségük lenne) Csak Karácsony Gergellyel nem számolnak, aki tényleg annyira végtelenül buta, hogy az egészet leleplezi és az alábbiakat mondja:

Senki nem szólt neki, hogy Európa napja nem 1945-höz, hanem 1950-hez és a Schuman-tervhez kötődik. Karigeri ezért úgy élteti május 9-ét mintha nem jött volna utána fél évszázadnyi szovjet megszállás. Erről hallgatni, egyetlen félmondatot sem ejteni igazán kommunistás, de hiába, tudáshiánnyal gödrözött ideológiai sztráda ez Gerinek.

És mit csinál a DK? Szintén Európa mögé bújva munkaszüneti napnak követeli május 9-ét, miközben Dobrev Klára kampányol az Európai Egyesült Államok névre keresztelt neoszovjetuniónak.

Közben felnő és hallgatja őket egy generáció, akikről talán kevés azt mondani, hogy nem éltek a szocializmusban, ezért romantizálják azt (jómagam is azok közé tartozom, akiknek nincsenek első kézből szerzett emlékei). Ez a generáció már arra is lusta, hogy meghallgassa szülei, nagyszülei történeteit, közben a véget nem érő zajban mindenre (is) figyel, de végül már nem fogékony semmire.

Akik elhiszik, hogy ezek a béke napját ünneplik. Megjegyzem jelen állapot szerint az Európa-nap sem sokkal megnyugtatóbb, tekintve, hogy az unió lényegében egy 21. századi Szovjetunióként kezd működni. De velük még megetetik a gyorséttermi kommunizmust, a döghúst a szendvicsben. Elmennek tüntetni, és nem mondják a közéjük vegyülő Gyurcsány Ferencnek, hogy takarodj. Mocskos szájjal szónokolnak az egykori komcsik rendezvényein. Felkerülnek az MSZP ep-listájára és kampányolnak nekik. Pártelnökként közben nem tudják, mennyibe kerül egy liter tej, de az utcai erőszakra bőszen buzdítanak. Csápol egy generáció, akik csak azt látják, hogy a szocialisták jelképe, a szegfű, egy szép, piros virág.

Azért jó, ha időnként emlékeztetjük őket, hogy május 9-e nem ünnep és a szeghez - a mondás szerint - kalapács, a fűhöz pedig sarló kell.

Ajánljuk még

"Az árulók nem mi vagyunk, és nem én változtam, hanem Orbán" - Itt az exkluzív Csintalan-Vincze PS-interjú! (videókkal!)

Magyar ugar 2018 április 23.
Jajj, Istenem, ne hülyéskedj már, hogy Simicska Lajos záratta be a Magyar Nemzetet, meg a Lánchíd Rádiót. Értem én, hogy elzáratlan pénzcsapok özönével a hát mögött nehéz megérteni, de előbb, vagy utóbb mindenki megtanulja, hogy milyen ez, hogy adott esetben a hónap végén elfogyhat a lóvé és arról kell dönteni, hogy az egész család megy-e a levesbe - jelentette ki a PestiSrácok.hu-nak adott exkluzív páros interjúban Csintalan Sándor, aki lányával, a konzervatív értékeket valló és a Fidelitasban politizáló Vincze Emíliával beszélgetett portálunkkal. A Hír TV műsorvezetője, Simicska Lajos bizalmi embere elárulta, Simicska döntésébe nem volt beavatva, mert ilyen döntést neki kell meghoznia, de barátai és kollégái kerültek szörnyű helyzetbe. Csintalan szerint a G-napon az kockáztatott, aki a Magyar Nemzetnél, Lánchíd Rádiónál és a Hír TV-nél maradt. Szarvas Szilveszter ezzel kapcsolatban vitába szállt Csintalannal.

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.