nemzetbiztonság
Meg lehet-e figyelni az ellenzéki sajtó lánglelkű újságíróit és kalandvágyó politikusait? – Néhány gondolat a nemzetbiztonságról és a nagyhatalmak hálózatáról
Magyarország ma megint [továbbra is] egy nagyhatalmi játszma fontos terepe. Olyan nyíltan mozgolódnak az amerikai és nyugat-európai erők, olyan elfogadott lett az a fajta befolyásolás, manipulálás, hogy a társadalom jórészt már hozzászokott. Annyi egészen nyilvánvalóan Amerikából mozgatott, vagy fizetett, vagy befolyásolt figura nyomul a politikában, a közéletben és leginkább a világhálón, mint korábban talán sohasem. Azt gondolom, hogy a nemzetbiztonságnak (és minden idők titkosszolgálatának) nem árt megfigyelnie azokat az embereket, akik túllépnek bizonyos határokon és már az ország stabilitását, függetlenségét veszélyeztetik. De ennek megvannak a keretei. Jogállamban élünk, így fontos, hogy ezt csak a szakmailag, jogilag és morálisan is (naiv vagyok) megengedhető eszközökkel tegye meg. Ezt jól tudják a szakemberek is. Mert a veszély valós: a hálózat – legyen az orosz vagy amerikai hátterű – borzasztóan erős és nagyon nehéz ellene védekezni. Publicisztika. Horváth József: a Pegasus-ügy egy hibrid háború része
A titkosszolgálati munka nem egyenlő a lehallgatással – jelentette ki a Magyar Nemzetnek adott interjúban Horváth József, az elhárítás és a katonai szolgálat egykori műveleti főigazgató-helyettese. Elmondta: olyan korszakba jutottunk, amely veszélyesebb, mint a hidegháború volt, mert nincsenek egyértelmű játékszabályok, és a frontvonalak is elmosódtak. Kiemelte: „ezt hívják hibrid háborúnak. Ennek lényege, hogy látszólag békésen, kibertámadásokkal, pénzügyi manipulációkkal, álhírek kreálásával külső erők egyes országok, nemzetek életét befolyásolják.”