történelemhamisítás
A hazaárulás bére
Június 4-e minden magyar ember számára gyásznap. A nemzet számára kivégzést rendeltek el, ám az elítélt túlélte a kegyetlen csonkítást, és bár megfogyva, időnként megtöretve, de most is itt vagyunk a Kárpát-medencében. A magyarok sosem adják fel, akkor sem, ha a XX. század világégései, majd a bő négy évtizednyi kommunizmus felbecsülhetetlen károkat okozott is a nemzetnek, sokak szerint többet, mint a török és mongol pusztítás, mert a lelkek nehezebben gyógyulnak. Mégis, ahogy a test gyógyul, úgy a magyarság lelke is gyógyítja önmagát, mögöttünk évezredes múlt, hagyomány és rengeteg sikerrel megvívott élet-halál harc mutatja az utat és adja a példát. Árulók, renegátok pedig minden korszakban voltak, de sosem ők voltak többségben és sosem ők tudták maguk mögött a többséget. A tatárjárás és a török hódítás renegátjai, a Rákóczi szabadságharcot és az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot elárulók nyíltan szégyenfoltok maradnak, ahogy Károlyi Mihály, a nyilasok és a kommunisták is. A XXI. századra azonban eljutottunk oda, hogy a renegátok akarják megmondani, hogy hogyan merjünk kicsit lenni, merre vezessenek bennünket külföldről, és megpróbálják a múltat végképp eltörölni. De sosem ők lesznek többen.
Történelemhamisítók
Nem tudom, hogy mennyire hamisítják más országok történelmét, de nekünk az utóbbi nyolcvan évben jócskán kijutott belőle. Miért fontos ez a kérdés? Azért mert egy nép eredetének, hagyományainak, ős- és újkori történetének megmásítása, átírása komoly gondot okoz az önismeretben, az identitástudatban. A legnagyobb hamisítók egyértelműen a magyar kommunista, marxista történetírók voltak, akik szemrebbenés nélkül magukat magyar történészeknek nevezik.
A múltat végképp eltörölni – A történelmet is átírná Tusk kormányzata
A kommunisták nem változnak, a céljuk továbbra is a gyökértelenség, a történelem hamisítása, maguk felé ferdítése. Mióta pedig Lengyelország "európai értelemben vett jogállam lett", azóta Tusk és bandája teljes gőzzel azon van, hogy a maguk képére formálja az országot és a történelmet. Most például minden a kereszténységre és a magyar-lengyel kapcsolatokra vonatkozó részt kivennének a tananyagokról.
A Turul után egy szovjet emlékműre is ukrán címert tákoltak
Kijevben tudják, hogy mik a prioritások: miközben az országot éppen rommá lövik, a legfontosabb dolog, amivel foglalkozhatnak az, hogy mindenre ukrán címert raknak. Persze, az eredmény nem mindig szép (tulajdonképpen sosem az), de az utókor majd tudni fogja, hogy itt egykor ukránok éltek. Hacsak a háború végeztével valamilyen úton módon nem kerülnek vissza az eredeti szimbólumok.
Pozsonyban is bekérették a magyar nagykövetet
Egy nagyon „érdekes” állásfoglalást követően bekérették Szlovákiában a magyar nagykövetet Orbán Viktor miniszterelnök tusványosi beszéde kapcsán. A szlovákok szerint az ő területük sosem volt magyar terület, csupán a monarchia része, így nem értik, ez miért elszakított terület.
Így idomítsd az örök vesztes magyarjaidat!
Tudjuk, hogy a marxizmus – a régi meg az új is – itt ólálkodik közöttünk, és minden alkalmat megragad arra, hogy fertőzzön. A magyarországi történelmi baloldal, vagyis a kommunisták és a harminckétféle néven illetett társutasaik különösen komolyan vették a nemzetköziség mozgalmi parancsát: ahol ők voltak (vannak) hatalomban, vagy akár csak egy picike döntési helyzetben, ott biztosan cél a nemzeti büszkeség letörése, az önbecsülésünk horzsolása. Amikor már-már azt hinnénk, hogy manapság a legtöbb téren túl vagyunk ezen, akkor „véletlenül” szembejön újra, méghozzá egészen váratlan helyen: az MTI-nél.
Kritikai gondolkodás és a Bridgerton család
A szabad és független (?) oktatás mellett leggyakrabban a kritikus gondolkodás tanítását szokás mostanában követelni. Rajtunk ne múljék semmi, megpróbáljuk elmutogatni nagy vonalakban, hogyan is nézne az ki a gyakorlatban.
Az ukrán nacionalistákat már a történelmi tények sem zavarják
Már március 15-ének reggelén magyarellenes, történelemhamisító bejegyzéseivel hangolt az Ukrán Kárpátalja (Українське Закарпаття) Facebook-oldal, amelynek a szerkesztői számára korábban sem jelentett problémát, hogy közel 50 ezer követőjüket többek közt azzal hergelje, hogy Ungvár, sőt, Huszt vára is ősi ukrán vár, a magyarok pedig puszta provokációból helyeztek ki a műemlékek magyar történelméről megemlékező táblákat. De ugyanez a közösségi oldal volt, amely érdekes módon a munkácsi Turul ledöntése előtt már a magyar szimbólumokat vette célba, mert azok állítólag birodalmi célok jelképeként állíttattak és nincs keresnivalójuk az ukrán Kárpátalján. A PestiSrácok.hu is megemlékezett róla, hogy március 15-e fontos dátum Kárpátalja történetében, 1939-ben ezen a napon vonult be ugyanis a magyar hadsereg Kárpátaljára és foglalta vissza az első bécsi döntéssel még vissza nem csatolt területeket. Bár a Magyar Királyság nem mondott le az igazságtalan békediktátummal elszakított területeiről és azok magyar lakosságáról, a terv az volt, hogy a Magyar Királyságon belül autonóm ruszin tartományt hoznak létre, a ruszinok pedig fel is esküdtek a magyar koronára. 1939. március 15-ről az Ukrán Kárpátalja oldal magyargyűlölő nacionalista szerzői egészen máshogy emlékeznek meg, és arról cikkeznek már második napja, hogyan támadta meg az agresszor magyar horda a független Kárpát-Ukrajnát. Hősként emlékeznek meg Avgusztin Volosinról, akit az ő állításuk szerint március 15-én választottak elnökké, sőt, még aznap kikiáltották a függetlenséget is. De kihirdettek egy alkotmányt, jóváhagyták az állami címert, valamint a kék-sárga zászlót – mindez ugye aközben történt, hogy a jelentős túlerőben lévő agresszor magyar katonákkal harcoltak éppen. Bródy András nevét is kisavazták az ukrán történelemből, akit azért vetettek börtönbe, mert magyarbarát politikus volt és népszavazással akarta eldönteni a hovatartozás kérését.
Megújulás helyett parttalan orbánozással, Gyurcsány ölelő karjaival és egy kis történelemhamisítással indult az új esztendő
Csak a szoki’ – mondhatnánk! A politikai frontvonalak megdermedtek, a kormány Brüsszellel, Gyurcsány a múltjával, az ellenzék többi része pedig önmagával küzd. Azaz semmi meglepetés. Mindenkinek megvan a saját gólemje – így megy ez tavaly április óta! S így megyünk neki a következő évnek is. A kérdés csak az maradt, hogy miközben Gyurcsányék maguk alá gyűrik az egész baloldalt, a 2010 előtti időkről pedig akkorát hazudnak, mint ide Jeruzsálem, addig kinek a létezése válik értelmetlenné 2023-ban. Mert aki megújulás és megkülönböztethetőség nélkül lát neki a „politikai munkának”, az már most jobban teszi, ha a felesleges körök helyett inkább megpróbál a Demokratikus Koalícióba átkéredzkedni. Ott egyébként is erős a fogadókészség. Kunhalmi Ágnesnek is.
Ajánljuk még
Pokrovszk, a vérszivattyú
Ragyogó fényességes elméjű szakértőink megint megfejtették, hogy a hős ukránoknak sikerült megállítaniuk a gonosz ork oroszokat, és már meg is fordult a háború állása, amit amúgy is ők nyernek meg. Közben Pokrovszk szépen lassan elveszti stratégiai jelentőségét.
Egy utolsó senkiházi levizelte mise közben a Szent Péter-bazilika oltárját
Alsó-Ausztria csődöt mondott: bajban a legnagyobb cégcsoportjuk
Thomas Höhrhan, a cégcsoport igazgatója csaknem húszmillió eurós adósságot könyvelhet el.
Nobel-békedíj – Bundagyanús a kitüntetés nyertese
Tudják ki az a Marina Corina Machado? Nem, ne aggódjanak, nem túl ismert név, ezért is meglepő, hogy éppen ő lett aNobel-békedíj nyertese. Voltak azonban akik mégis ismerik, meg is gazdagodtak a kitüntetésén.
