transznő
Skót duda – Már a pólós gyerekek is felszólalhatnak a parlamentben, de a tangapapucs után nincs min csodálkozni (VIDEÓ!)
Az angol lányok már a poharuk fedelét is befogják, ha elmennek egy szórakozóhelyre, ugyanis egyre többször fordul elő, hogy valamilyen kábítószert az italukba kevernek. Az úgynevezett drink spiking nálunk sem újdonság, sajnos sok nőt erőszakoltak már meg így. A modern világunknak köszönhetően viszont lehet, hogy egyszer épp egy transznő fogja elvenni az italokat megspékelők kedvét ettől a bűntettől, hiszen nagy meglepetés lehet a fehérnemű levétele. Erről is beszélgettünk az eheti Skót dudában, de kitértünk az állatkínzó és embergyilkos transznőre is, akivel a bíróságnak az a legnagyobb baja, hogy nem tudja, hogy hogyan szólítsa meg. Végül a momentumos pólós gyerekkel, Bedő Dáviddal foglalkoztunk, aki Jakab Péterre emlékeztetően szólalt fel legutóbb a parlamentben. A bunkósága miatt persze mindenki felkapta a fejét, de biztos, hogy ez a legjobb módja a politikai színtéren való érvényesülésnek? Ha a transz nőket is ünnepelni kell ma, akkor tulajdonképpen a nőnap egy férfinap
A világban 106, Magyarországon 75 éve ünnepeljük a nőnapot, ami eredetileg a nők egyenjogúságáról, emberi jogaikról és a szabad munkavállalásáról szólt. Az eddig ismert hagyományok szerint ezen a napon a nőket virággal, esetleg csokoládéval köszöntik a férfiak. Az LMBTQ-lobbi azonban ebbe is beleszól, hiszen ők nemcsak a született nőket, hanem a transz nőket is ünnepelnék ilyenkor. Mindeközben történelmi pillanathoz értünk, ugyanis végre valamiben egyet kell, hogy értsünk Gyurcsány Ferenccel, aki szerint férfivilág van. E tekintetben valóban, hiszen a transz nők az igazi nőktől ellopnák a nőnapot. Ma 50 éves a német Playboy, de úgy tűnik, már ez sem a régi
Hugh Hefner alapította még 1953-ban a férfiaknak szóló erotikus magazint, a Playboyt, amelyben olyan hírességeket, szexszimbólumokat "sikerült" megszabadítania a textiltől, mint a Baywatch sztárját, Pamela Andersont, a modellt, Cindy Crawfordot, de a ruháitól a magazin ajánlatára megszabadult Kim Basinger is annak idején. A legelső Playboy címlapján pedig a mindenki által ismert Marilyn Monroe szerepelt a férfiak nagy örömére. Azóta megszokhattuk, hogy szebbnél szebb, formásabbnál formásabb idomú nőket láthatunk a magazin borítóján, akik az újságot fellapozva még többet mutatnak meg magukból. A Playboy "filozófiája" sok vitát generált, az általa sugallt nőképet sok jogos kritika érhette, de a nőiességhez való hozzállása bizonyos értelemben konzervatívnak volt tekinthető. Ahhoz nem fért kétség, hogy ez a magazin a heteroszexuális férfiakat tekintette a célcsoportjának. Már a börtön sem a régi: rabtársait ejtette teherbe egy transznő, de kinek adjon igazat ilyenkor egy jóemberkedő?
Kétségtelen, hogy a genderőrület az egész világot kezdi maga alá gyűrni, aki pedig nem áll be a jóemberkedők közé, hamar megkapja, hogy kirekesztő, gonosz, fasiszta – mikor mi jut eszébe egy elfogadónak arról, ha nem értünk egyet nézeteivel. Vannak élethelyzetek azonban, ahol az ember elgondolkodik, hogy vajon egy ilyen esetben hova állnak a "jóemberek?" Ilyen az, amikor a liberálisok a bevándorlók jogaiért és a homoszexuálisok jogaiért is kiállnak, miközben a saría bűnként tekint a másságra. Olyankor ki mellé állnak? Ide sorolhatjuk továbbá azt is, amikor mindenki szabadon dönthet arról, hogy hétfőn nőnek, kedden pedig férfinak vallja magát, majd teherbe ejti rabtársait aktuális napi nemi identitásának megfelelően. Ez esetben kinek a joga a fontosabb? A "szegény" fogvatartotté, akinek a börtön körülmények egyébként is felbolygatják lelki világát, ráadásul még szexuális inzultussal is kell számolnia, ami egyes esetekben nem kívánt terhességgel is zárulhat, vagy a transznemű rabé, aki kaméleonként változtatja nemét és ennek megfelelően kell őt kezelni? 
