ünnep
Szexizmus, “fasságok”, felesleges hagyományok, “béna verseket” szavaló kisfiúk – így telik a húsvét a 444-nél
Az a helyzet, hogy véletlenül felültem egy provokációnak. És miközben felültem neki, tudtam, hogy felülök neki, és hogy nem kellene, mégis belehallgattam a 444.hu “csajos” podcastjébe, ami állítólag a húsvétról szól, vagyis arról, hogy az mennyire szexista és mennyire traumatizálja a nőket. Legalábbis nagyon remélem, hogy provokációnak szánták, mert ha nem, és tényleg élnek közöttünk olyanok, akik így látják a világot, akkor viszont nagyobb a baj, mint valaha gondoltam. Bízom benne, hogy az egész beszélgetés csak azért történt, mert most nagyon kell küzdeni és “polgárpukkasztani” a pénzért – mert higgyétek el, ez az opció lenne a legkevésbé lesújtó, de félek tőle, hogy tényleg ez a szint. Az ünnepi hangulat egyébként azzal kezdődött, hogy valaki ősember hangon azt mondta: “Hahaha… g@ci… ez egy jó adás lesz”, majd pár másodperccel később egy prostituált is szóba került, meg valami templom… nem értettem teljesen, szerencsére. És persze nem ezekkel a szavakkal mondták, de most nem írom le inkább. Mert én nem vagyok annyira menő és bátor, mint ők. Mi jut eszébe a messiás úrnak Jézus Krisztus kereszthaláláról? Kinevezni magát Istennek és parancsolatokat osztani Orbánnak
El lehet rosszabbul is tölteni egy nagypénteki délutánt, mint Magyar Péter Facebook-oldalának olvasásával, csak azt nem tudom, hogy hogyan. A belpesti megtért ateisták "keresztény"-slim-fit-konzervatív messiásának nem lett maradt a nadrágjába szögezve a keze, így klaviatúrához nyúlt és elmondta, mit gondol az ünnepről: azt, hogy Orbán Viktor. Persze, a miniszterelnök is rendes, keresztény-konzervatív ember, de azért mégsem róla, hanem Jézus Krisztusról szól ez az ünnep. Valaki szólhatna a rózsafüzéres főáradónak. David Pressmannel ellentétben a Halloween legalább nem akarja szétbarmolni a kultúránkat
Október 31-én jön megint a Halloween. És mint minden évben ilyenkor, meghallgatjuk, hogy „az egészet be kell tiltani,” hogy „van nekünk saját ünnepünk,” és hogy ez amúgy is „sátánista” – valahogy úgy, mint régen a rockzene. Aztán a másik oldalról halljuk, hogy a jobboldali konzervatívok maradiak, boomerek, és hogy a Halloween amúgy menő, de ezt általában olyanok mondják, akik nem tudják, miről szól a Mindenszentek. Az amerikai WOKE oldalról pedig azt halljuk, hogy a Halloween rasszista. Nyilvánvaló, hogy bármit is mondanak, nekünk, magyaroknak nincs szükségünk a Halloweenre, de közel sem olyan káros, mint a közösségi médián keresztül alattomosan bekúszó nőnek öltözött férfiak videói, vagy a szintén USA-ból „importált”, Lakatos Márkot ölelgető David Pressman. Ehhez képest egy kis csokikéregetés kultúra-kisajátító indián jelmezben, vagy akár egy blackface-ben sem tűnik olyan szörnyű dolognak. Kivéve persze, ha reformátusként azt gondoljuk, hogy a Halloween egy katolikus ármánykodás. De ez nyilván csak vicc. A legszebb ajándék
Néhány héttel ezelőtt még csak azt tudtam, hogy szeretném, ha az ünnep ezúttal más lenne. Más, mint a megszokott. Hogy jó lenne megtalálni valamit, amit a legtöbben szerintem elveszítettünk – azt hiszem, a felnőtté válással. Amikor a várakozás valódi izgalmát, a hastájékon érzett bizsergést és a beteljesedés magasba emelő, ragyogó ámulatát felváltotta a készülődés kapkodása, az utolsó munkanap délutánjára hagyott rohanás, hogy mit kell még venni, a szaladó idő frusztrált idegeskedése, hogy mi maradt el. Vásárlás, költekezés, kötelezővé silányult sütés–főzés tölti ki az év legszebb napjait a gyermekkori, nagymama által készített töltött káposzta, a bejgliillat, csillagszóró fényszikráinak pattogása helyett... Ami nekem, úgy éreztem, az idén biztosan nem elég. Nem akartam úgy járni, mint azok, akik – ahogy Csaba testvér szokta mondani – a születésnapi ünnepre éppen az ünnepeltet felejtik el meghívni. Varázsoltam hát egy karácsonyi nagycsaládot, gyermekotthonos gyerekekkel az én otthonomba, és soha nem kaptam még ennél szebbet. 
