vezető
Ujjé, a Ligetben nagyszerű...
Ujjé, a Ligetben jó. Az 1900-as évek elején énekelték Zerkovitz Béla dalát harsányan az Orfeumban, a kintornások, különböző kertvendéglői mulatságokban. Nem véletlenül, mivel a XIX. század végén, a milleniumi időkben a mocsaras, poshadt, kisséálmos külvárosi területből az ország akkori vezetői, a főváros akkori gazdái nemcsak megálmodták, de létre is hozták a Hősök terét, a Vajdahunyad várát, a Városligeti tavat, a Szépművészeti Múzeumot, a Műcsarnokot, az odavezető földalatti vasutat, az Angol-parkot, az Állatkertet és sorolhatnám tovább, amely Budapest népének – osztálykülönbségek nélkül – igazi, központi szórakozóhelyévé vált. Az Arany János által megénekelt „kopott ember, kopott ligetből” fényes liget lett. És mi tűrtünk: a füttyögést a nemzeti ünnepünkön, a jelképeink gyalázását, mert nekünk "kötelességünk" megbocsátani
Na jó, akkor tegyük helyre a dolgokat. Ti, akik azt képzelitek, hogy a saját elcseszett életetekért a kormány a bűnös, hogy a dühötöket a legegyszerűbb egy újságírón vagy egy operatőrön levezetni, aki éppen a munkáját végzi – mert ugye ott kell lenni, különben Brüsszelig szaladtok a jogaitokkal –, szóval TI, a Többség, a Valakik, a Nép vagy annak a hangja, amit annyira nagyon szerettek hangoztatni...