Csupán az volt a bűnük, hogy németnek születtek (László Petra megrendítő kisfilmje a kitelepítés napjáról)

Becsült adatok szerint a hazai német nemzetiségű lakosság száma a kitelepítés után 200-300 ezer közöttire volt tehető. Jellemző, hogy a félelem és megpróbáltatások miatt az 1949. évi népszámláláson német anyanyelvűnek mindössze 22 455-en, német nemzetiségűnek pedig csupán 2617-en vallották magukat. Az első hullám a Budapest környéki falvak német lakóit érintette, majd a Dunántúl, a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl következett. A többször is leálló kiszállítások 1948. június 15-én értek véget, addig mintegy 130-150 ezer embert az amerikai, 50 ezer embert a szovjet megszállási övezetbe vittek, a korábban elmenekültekkel együtt tehát 220-250 ezer lehetett a Németországba kerültek száma. A Szovjetunióba mintegy 70 ezer (más források szerint 40 ezer) németet hurcoltak el, ahol harmaduk munkatáborokban halt meg. Hazánk az egyetlen ország, amely – 2012 óta – gyásznapon emlékezik a németek kitelepítésére, amelyet a potsdami szerződés részeként, nemzetközi döntés kényszere alatt hajtott végre a háború utáni Magyarország. Az emlékezés napjának január 19-ét jelölték meg, mert 1946-ban ezen a napon kezdődött a magyarországi településeken élő német nemzetiségű magyar állampolgárok Németországba telepítése. A kitelepítés nagyon összetett, árnyalt dolog, a német nemzetiségű emberek száműzetése óriási sebet ejtett a sváb közösség életében. László Petra megrendítő kisfilmjéből az elhurcolás borzalmairól tudhatnak meg részleteket, de az is kiderül, hogy volt olyan település, ahonnét nem csak egyszer vitték el az embereket, hanem kétszer. Az, hogy a falu miként tudott tovább virágozni "svábságában", az maga a csoda – mondta László Petra filmjében a témát kutató Bihari Zoltán.

Operatőr: László Petra