A globális felmelegedés nyertese Oroszország
A Jeges-tengeri hajózási útvonal, másik nevén az Északkeleti átjáró - a tengeri útvonal az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánra Oroszország szibériai partvidéke mentén - a klímaváltozás hatásaként jégtörőkkel hajózhatóvá vált. Putyin orosz elnök felismerte ennek a jelentőségét, mert új szállítási útvonalak alakíthatók ki és kiaknázhatóvá válnak a mindeddig hasznosíthatatlan nyersanyagkincsek. A terület birtoklásáért komoly nagyhatalmi rivalizálás kezd kibontakozni, amiben jelenleg Oroszország áll nyerésre.
A globális felmelegedés új gazdasági lehetőségeket teremt, amire korábban nem volt példa – ezt a kijelentést John Kerry volt amerikai külügyminiszter tette. Lehetővé válik az Északi-sark nyersanyagkészleteinek feltárása és olyan hajózási útvonalak nyílnak meg, amelyek korábban nem léteztek. A térségben érdekelt államok a következők: Oroszország, Kanada, USA, Norvégia és Grönland révén Dánia. Az se meglepő, hogy Kína betette a lábát a régióba és aktívan érdekelt az úgynevezett Északkeleti átjáró hasznosításában, amelyen sokkal rövidebb úton el lehet jutni Kínából Európába, mint a Szuezi-csatornán keresztül.
Az útvonal Oroszország északi partjai mellett vezet keresztül, végighaladva a Jeges-tengeren. Ez az irány jelenleg csak jégtörőkkel hajózható, és ilyen flottája csak Oroszországnak van. A globális felmelegedés azonban az Északi-sarkon a leggyorsabb és a jégtakaró errefelé évről évre kisebb lesz. Nyaranta mind nagyobb területek válnak a tengeren jégmentessé és egyre könnyebb a közlekedés.
Itt jön a képbe a párizsi klímaegyezmény, amelyből Amerika kilépett, míg Oroszország bent maradt. Putyin az orosz cárokhoz méltó cinizmussal eljátssza a Föld éghajlatáért aggódó vezetőt, miközben pontosan tudja, hogy a megállapodásnak semmiféle eredménye sem lesz.
Továbbá, ha valaki, akkor Putyin azzal is tisztában van, hogy Oroszország alapvető érdeke a globális felmelegedés.
A birodalma a jégtakaró csökkenésével komoly területekre tehet szert, lakhatóvá válhat Szibéria egy része, és északon jégmentes kikötőkre tehet szert. Emellett még a kedvezőbb éghajlat pozitív hatással lehet a mezőgazdaságra.
Rengeteg nyersanyag van itt
A sarkvidék jege alatt egyébként hatalmas nyersanyagkincsek találhatók. Egyes becslések szerint a világ olajkészletének 20 százaléka található a jégsapka alatt. A lelőhelyeket az fogja kitermelni, aki rendelkezik a szükséges technológiával hozzá, és katonailag meg tudja védeni az érdekeit. Jelesül az USA, Oroszország és a flottáját rendületlenül fejlesztő Kína.
Az oroszok új katonai bázisokat építenek, és jégtörő hajókat állítanak szolgálatba. Ma már képesek arra, hogy a sarkvidékről nagy mennyiségben cseppfolyósított földgázt és kőolajat szállítsanak bárhová a világon.
Ezzel az Egyesült Államok jelenleg nem tud versenyezni, hiába érdekelt Alaszka révén a régióban. Így nem meglepő, hogy Oroszország igényi a legtöbb területet a Jeges-tengeren, magának szeretné az úgynevezett Lomonoszov-gerincet, amely kettészeli a tengerfenéket. Arra hivatkozva, hogy ez geológiai értelemben az orosz szárazföld része.
De az oroszok nemcsak diplomáciai offenzívát folytatnak, hanem már városokat építenek és óriási ipari fejlesztésekbe kezdtek. Tavaly nagy parádé közepette adták át a sarkvidék első gázcseppfolyósító üzemét a Jamal-félszigeten, és jövőre pedig elkészül a következő terminál. A világ ezen eldugott területén van a világ egyik legnagyobb gázmezője, amely hagyományos technológiával kibányászható. Ezért jóval alacsonyabbak a termelési költségek, mint a konkurens Egyesült Államokban. A Sziklás-hegység mentén szintén rengeteg földgáz található, de ez az úgynevezett palagáz, amelynek felszínre hozatala nagyon energiaigényes tevékenység és ezért értelemszerűen nagyon drága is.
Jamal-félsziget
A Jamal-félszigeti gázkomplexum 54 százaléka orosz tulajdonban van, míg a fennmaradó rész kínai és francia koncesszió. A Total például 25 milliárd dollárral szállt be a projektbe, és sajtóhírek szerint Szaúd-Arábia szintén készpénzzel vásárolna magának részesedést. A két legnagyobb vevő a cseppfolyósított gázra Kína és India, míg csővezetéken hagyományos formában Európa kapna évente 55 milliárd köbmétert.
A jamali gázzal töltenék fel a jövőre elkészülő Északi Áramlat 2 vezetéket, amely közvetlenül Németországba szállítja majd a sarkvidéki gázt.
Egyébként kőolaj is van bőven errefelé, amiből leginkább Kínába és Indiába szállítanak több tucat tartályhajóból álló konvojokkal, amelyek előtt jégtörők tisztítják meg a tengert. Azért, hogy biztos legyen a piaca a termékeknek, az oroszok megvették India második legnagyobb olajfinomítóját potom 13 milliárd dollárért, és gigantikus LNG (cseppfolyósító) terminált építenek a szubkontinensen. Semmi meglepő sincs abban, hogy manapság jól megy az üzlet.
Moszkvának havi 30-40 milliárd dollár bevétele van földgázból és kőolajból.
A „régebbi” helyeken se állt meg az élet, a Szahalin-szigeteken például folyamatosan bővül a termelés, és arrafelé szintén működik egy LNG-gyár.
Megkezdődött Szibéria iparosítása
De a legnagyobb vállalkozás mégsem ez, hanem a Szibéria Ereje nevű földgázvezeték, amely a Bajkál-tó környékén található gázmezőt aknázza ki, és hoz létre összeköttetést Kína felé. Ennek kapacitása évi 38 milliárd köbméter lesz.
Az egész projektet Kína meghitelezte és az oroszok az eladott gáz árából törlesztenek 30 éven keresztül.
A méreteket jellemzi, hogy a vezeték hossza 3000 kilométer lesz, amely hosszabb, mint a Moszkva-London távolság. Azonban van egy újabb terv is, aminek az adja az apropóját, hogy találtak egy ez idáig feltáratlan gázmezőt Jakutföldön, és a ruszkik ezt a készletet is nagyon szeretnék eladni Kínának.
Sőt, olyan ötletek is felmerültek, hogy Észak-Koreán keresztül Dél-Koreába és onnan Japánba húznának egy gázcsövet. Persze ehhez az kell, hogy Észak- és Dél-Korea végre kibéküljön. Csak mellékesen érdemes megjegyezni - ha már Jakutföld szóba került-, hogy az elmúlt évek fejlesztései után ma már ebben a régióban üzemel a világ legnagyobb gyémántbányája.
Az Északi-sarkvidék felosztása a kereskedelmi útvonalak mentén és az energiapolitikai megfontolások alapján fog megvalósulni. Kína és Oroszország ebben az ügyben szövetséges és azok is maradnak, akármit is javasolhatott Trump Putyinnak legutóbbi helsinki találkozójukon. De a lényeg, hogy a Bering-szoros használata kapcsán a nagyhatalmaknak valahogy meg kell egyezniük.
Az biztos, hogy az északkeleti átjáró birtoklása hosszútávon meghatározza a globális erőviszonyok alakulását.
