Eltakarítani az összes szemetet! Lefegyverezni az ellenforradalmat!
A szovjetek körülbelül ezt gondolták rólunk. Mi magyarok, szemetek voltunk. Ezt a kijelentést 1956. november 2-án mondta Ivan Szerov, a KGB elnöke, a szovjet KB elnökségének ülésén, Hruscsov pártfőtitkár előtt. Úgy gondolom, semmi sem marad titokban, egyszer minden kiderül. A nemrégiben megjelent A bőrönd titkai, Szerov tábornok titkos naplójának és feljegyzéseinek csaknem ezer oldalas könyve (Időjel Kiadó, 2023) feltárja azokat a dokumentumokat, amelyek megmutatják, hogy kik árulták el Magyarországot, és azt is, hogy a magyar kommunisták önerőből soha nem jutottak volna hatalomra – se Rákosi, se Kádár – a szovjet fegyverek, a szovjet katonai megszállás nélkül.
Most ugyanez folyik a balliberális, neomarxista, globalista magyarjaink körében, akik azt egyelőre nem tudják elérni, hogy az ENSZ, a NATO, netán amerikai csapatok szállják meg hazánkat, de mindent elkövetnek, hogy külföldi támogatással, dollár-, eurómilliárdokkal megbuktassák a szabadon választott kormányt, majd ígéretükhöz híven beengedjék Magyarországra a "nyílt társadalmat", migránsok százezreit, az LMBTQ-, a genderideológiát, és eladják áron alul immár harmadszor földjeinket, stratégiai ágazatainkat. Végül is Kun Béla, Szamuely Tibor, Rákosi Mátyás, Kádár János "leszármazottai" azon dolgoznak, hogy végleg megszűnjék a nehezen kivívott szuverenitásunk.
De térjünk vissza a nagy titkok tudójára, Szerovra, a KGB elnökének visszaemlékezésére. Azt tudni kell róla, hogy kulcsszerepet játszott az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésében, a kegyetlen megtorlásban, a KGB titkos műveleteiben. Már akkor sem volt mai gyerek. Ivan Alekszandrovics Szerov az NKVD tisztje (állambiztonsági hatóság, a KGB elődje, hasonlóan a náci SS-hez vagy az ÁVH-hoz), az Ukrán SZSZK belügyi népbiztosa, azt követően pedig Berija helyettese volt, majd a KGB vezetője lett (Putyin is az volt). Szerov nevéhez fűződik a Balti országok lakosainak deportálása 1939-ben Szibériába, majd a Volga-menti németek kitelepítése. De 1943–44 között Berijával együtt végrehajtották többek között a krími tatárok, csecsenek, kalmükök, ingusok, karacsajok tömeges deportálását, aztán 1945-ben ő vezette Lengyelországban a szovjetellenes ellenállás leverését is – írja Bank Barbara a titkos napló előszavában.
Tehát Szerov tábornok tapasztalatokból nem volt híján. 1956. október 24-én éjszaka érkezett – ahogy ő írta – a lázongó Budapestre. Mindjárt munkába kezdett. Felvette a kapcsolatot Gerő Ernővel, Nagy Imrével, Piros László belügyminiszterrel, Losonczy Gézával, Kopácsi Sándorral, Budapest rendőrfőkapitányával. Közben megérkezett a Szovjetunióból Mikojan és Szuszlov. A Magyar Dolgozók Pártja KB PB-ülésén, az Akadémia utcában Szerov kifejtette, hogy a felkelőkkel végezni kell. A KB elnöksége jóváhagyta – Nagy Imre is ott volt – a "Hullám" hadműveletet és még aznap 23 órakor a szovjet hadsereg Magyarországon állomásozó különleges hadtestének egységei (6000 katona és tiszt, 290 tank, 156 tüzérségi löveg, 120 páncélozott jármű) elindultak Budapestre, hogy elfojtsák a felkelést.
Megjegyzem: október 28-ig a Magyar Rádióban folyamatosan olvasták fel azt a Nagy Imre által jegyzett közleményt, hogy a felkelők azonnal tegyék le a fegyvert, mert ellenkező esetben rögtönítélő bíróság elé kerülnek. Ami egyenlő volt a kivégzéssel, a halállal. A statáriummal való fenyegetőzés, a kijárási tilalom tehát létező valóság volt.
Szerov tábornok ezután kendőzetlenül ír arról, hogy a Parlament előtt október 25-én azért nyitottak tüzet a tüntetőkre, mert rájuk is lőttek a tetőről. Bár azt vagy tudta, vagy nem, hogy a tetőkön kékávósok és karhatalmisták lőttek Apró Antal és Földi László, a Katonai Bizottság vezetőinek parancsára. Igaz, ezen az ülésen ott voltak a szovjet elvtársak is. Mindenesetre több százan holtan terültek el és sok százan sebesültek meg a két tűz közé került tüntetők a Kossuth téren. Október 28-ra, a Központi Bizottság ülésére, a szovjet csapatok kivonására így emlékszik Szerov:
...felállt Nagy Imre, beteges képet vágva ezt mondta: "Mikojan elvtárs, mi megértjük, hogy a helyzet nagyon bonyolult, de adjanak nekünk néhány napot, mi mindent rendezünk! Ahhoz pedig, hogy sikeresebben tudjuk megoldani a nehézségeket, vonják ki a szovjet hadsereg csapatait Budapestről!"
A KGB főnöke erre felugrott és ezt kiáltotta: ez tiszta árulás, csapataink nélkül a felkelők elfoglalják Magyarországot. Miután Anasztasz Ivanovics Mikojan telefonon beszélt Moszkvával, Nyikita Hruscsov azt tanácsolta, hogy fogadják el a magyarok javaslatát és vonják ki a szovjet csapatokat Budapestről, és ők Szerovval együtt térjenek vissza Moszkvába.
Egyértelmű. Szerov világosan látta, hogy szovjet katonai erő nélkül később még Nagy Imréék sem tudták volna megtartani a még éppen éledező, többpártrendszert ígérő hatalmat. Bölcs magyar mondás: kommunistának soha se higgy! A Nagy Imre-kormányban ugyanis egy-két kisgazdán, szociáldemokratán kívül elsősorban a kommunisták kaptak vezető szerepet, mint Apró Antal, Biszku Béla, Kádár János, Münnich Ferenc, Marosán György, Piros László (echte kommunisták), akik ugyan november 1-én elfogadták a kormány határozatát, hogy a Varsói Szerződésből kilépnek, semleges ország akarnak lenni, de ők voltak azok, akik néhány nappal később elsőként szúrták hátba a forradalmat.
1956 november 2-a fontos fordulópontja volt a magyar forradalomnak. Ugyanis bevégeztetett. A két áruló, Münnich és Kádár titokban elhagyták Budapestet, azt követően, hogy feloszlatták a Magyar Dolgozók Pártját és annak bázisán létrehozták a Magyar Szocialista Munkáspártot. Ugye, milyen ismerős? Az átváltozó művészek aztán 1989-ben az MSZMP-ből MSZP-t csináltak, miután azt a pártot is lejáratták Hornnal és Gyurcsánnyal az élen; Gyurcsány előre menekülve később létrehozta megint csak ugyanazokkal a DK-t, a Demokratikus Koalíciót. Ezek sohasem változnak. Visszatérve: Kádárék Tökölön a szovjet csapatoknál töltötték az éjszakát, ahonnan elrepültek Moszkvába. Innentől kezdve peregtek az események Szerov titkos feljegyzései szerint is. Moszkvában a november 2-ai KB-ülésen Hruscsov vezetésével minden eldőlt, ahol már ott volt Kádár és Münnich is. Zsukov marsall felállt és azt mondta:
Alaposan tanulmányoztam a Magyarországon tartozkodó csapataink létszámát, elhelyezkedését, úgy vélem, nincs miért eljönnünk onnan, ha berzenkednek ellene, beverjük a pofájukat, akkor majd lecsöndesednek.
Szerov sem tűrtöztette magát:
Határozott intézkedéseket kell hozni! Meg kell szállni az országot!
Végül Hruscsov, a Szovjetunió pártfőtitkára mondta ki a végső szót:
...e kérdések megoldására Ivan Sztyepanovics Konyev marsall irányítja a szovjet csapatokat, a KB részéről Magyarországon Szerov tábornok képvisel bennünket és addig fog ott tartózkodni, amíg nem szólunk neki!
Ennyit értünk. Kádár János és Münnich Ferenc, a két "magyar" meghunyászkodva hallgatott, mint sz*r a fűben. Ennyit ért a két "hazafi", meg sem kérdezték őket, csak bólogattak. Kádár, aki eleinte aktívan támogatta Nagy Imrét, bekerült a kormányba és nyilvánosan kijelentette: befekszik az első orosz tank alá, amelyik megsérti Magyarország határait. Így lehetett egy kommunista szavában bízni. Ő jött vissza aztán Apróval, Münnichkel, szovjet tankokkal. Nemhogy aláfeküdt volna. Nekik csak a hatalom kellett, semmi más.
Emlékszem Pártay Tivadar, a Független Kisgazdapárt elnökének szavaira, akivel interjút készítettem a rendszerváltás hajnalán és elmesélte, hogy egy fogadáson vett részt a Parlamentben 1947-ben, amikor Vorosilov marsall nemes egyszerűséggel seggbe rúgta a hajbókoló Rákosi Mátyást. Senki sem mert szólni semmit.
A magyar liberálkommunisták mindent eltűrnek a pénzért, a hatalom megtartásáért, megszerzéséért. Mindezt persze országunk kárára. Nincs bennük büszkeség, gerinc, tartás és hazaszeretet. Nem is merek belegondolni, hogy Magyarország elárulásában milyen megalázó alkukba mennek bele manapság Karácsonyék, Dobrevék, Cseh Katalinék. Ujhelyiék és a hozzájuk hasonlók.
A KGB elnöke, Szerov naplójában a továbbiakban részletesen beszámolt a magyar kormányküldöttség letartóztatásáról Tökölön, a szovjet katonai bázison. Ezt az akciót is Szerov vezette. Akárcsak 1541-ben, amikor Szulejmán török szultán csellel vette be Budát úgy, hogy a béketárgyalásra érkező magyar főurakat, Török Bálinttal az élen fogságba ejtette. Így váltunk 150 évig árulás miatt a török hódoltság részévé és egy másik árulás miatt 46 évig szovjet megszállás alá. Hittünk az adott szóban, amit a törökök és az oroszok is megszegtek. Az ellenség elfogására irányuló álnok taktikát – tárgyalásra tett ajánlatot színlelve – Szerov már korábban is sikeresen alkalmazta: például a lengyel emigráns kormány vezetőinek vagy az Armia Krajowa parancsnokainak elfogásakor a háború alatt.
Innentől a "Forgószél" hadművelet százszoros katonai túlerővel megindult november 4-én hajnalán Magyarország, Budapest ellen. Kevésbé ismert, hogy amíg a Magyar Rádió ismételgette Nagy Imre miniszterelnök szózatát a magyar néphez – "Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van!" –, addig november 4-én reggel – nem várva be, amíg a szovjet csapatok Budapestre érnek – Nagy Imre és egy sor követője a családjukkal együtt – összesen 53 ember – bevették magukat a jugoszláv nagykövetségre. A KGB első elnökének titkos naplójából, feljegyzéseiből kiderült, hogy az 1956-os forradalmat a szovjet csapatok verték le, belső magyar árulások segítségével. Önerőből ezek a kommunisták soha nem kerülhettek volna vissza a hatalomba. Ezért viszont Kádáréknak óriási szolgálatokat kellett tenniük. Szovjet utasításra, felügyelet mellett végre kellett hajtani a megtorlást, a sortüzeket, amelynek több ezer áldozata lett. Ilyen vérengzést Európa nem látott. Csak hivatalosan, bírói végzéssel 350 embert akasztottak fel vérügyészi, vérbírói ítélettel. Persze ehhez kellettek olyan vérszomjas politikusok, mint Apró Antal, Biszku Béla, Marosán György, Kádár János és sokan mások. Szerov érdekes megjegyzést tett Biszku Bélára, a budapesti pártbizottság titkárára, akit belügyminiszternek jelöltek:
...én őt öt napon át instruáltam. Egészen alkalmas legénykének bizonyult, mindent gyorsan felfogott.
Mármint azt, hogy a tábornok utasításai szerint hogyan kell elbánni gyorsan a forradalmárokkal.
Azért egyebek között három érdekes információ ragadta meg a figyelmemet A bőrönd titkai című naplóból. Az egyik: Szerov november 25-re datálja, hogy a Corvin-közi felkelőket végleg felszámolták. Eddig úgy tudtuk, hogy november 4-től november 10–12-ig volt ellenállás. A KGB-főnök viszont ezt írja:
november 25-re végeztünk a Corvin-közzel, amely a felkelők közül legtovább állt ellen a szovjet katonai műveleteknek. Ezután elkezdtem segíteni a magyaroknak az állambiztonsági szervek helyreállításában.
Ebből két dolog következik. Mégiscsak kemény gyerekek voltak a Pesti Srácok és az ott harcoló forradalmárok. A másik, hogy az ÁVH nem szűnt meg, csak átalakult. A rendőrség szervezeteinél politikai osztályokat létesítettek ugyanazokkal az emberekkel, akik ugyanazt a szerepet töltötték be, mint az egykori ÁVO, majd ÁVH. Szerov ehhez az átalakításhoz ragaszkodott, mondván, hogy a magyar állambiztonsági munkatársak "pozitív munkát végeznek az ellenforradalmi lázadók felfedése ügyében".
A harmadik figyelemre méltó Szerov-megjegyzés Nagy Imre kivégzéséhez kapcsolódik. A szovjet pártvezetés, Hruscsovék nem akarták Nagy Imre és társai kivégzését, ugyanis emlékeztek Nagy Imrére, aki 1933-tól az OGPU–NKVD ügynöke volt "Vologya" fedőnévvel. Azokra a magyar kominternesekre volt ráállítva, akik a Szovjetunióba menekültek. Nagy Imre hasznos munkát végzett. Így került 1938-ban a nagy sztálini tisztogatás idején a kivégzőosztag elé a többi között Kun Béla, Pogány József, Mészáros László szobrászművész. Tehát nem véletlenül írta Szerov tábornok, hogy Nagy sorsáról a magyar vezetők, elsősorban Kádár döntött:
Nagy Imre kivégzése teljes egészében az új magyar vezetés lelkiismeretét terheli. Azt hiszem, Kádár el akarta söpörni a Naggyal folytatott együttműködése nyomait, abból az időből, amikor még együtt akarták megdönteni Gerőt, Rákosi emberét.
Ezért írtam az elején, hogy egyszer minden kiderül, mindig előkerül egy tanú. A kommunista bűnök nem évülhetnek el, csak az ő magyarázatukban megszépülnek.
Vezető kép: Salgótarján, 1956. augusztus 12. Kádár János, az MDP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség titkára több mint 10000 ember, többnyire bányászok és parasztok előtt szólal fel az MDP Nógrád megyei bizottsága által szervezett nagygyűlésen. MTI Fotó: Kovács Ferenc
