Magyar–Foci–Túra – IV. rész: Paks, ahol az identitás része, hogy csak magyar játékosaik vannak

A Paks 2006-ban jutott fel először az NB I-be, a korábbi dunaújvárosi kiválóság, Lengyel Ferenc irányításával. Azóta folyamatosan az élvonalban szerepelnek a tolnaiak, sőt, mostanra egyértelműen a magyar bajnokság meghatározó csapatai közé emelkedtek. Nem volt ez mindig így, ugyanis a kedves Duna-parti város sokáig csak a harmadik, negyedik vonalban szerénykedett, és már az időnkénti másodosztályú átszállójegy is ritkaságnak számított.

Sokáig két csapata is volt a városnak, s talán az egymással folytatott rivalizálás is tette, hogy igazán nagyot alakítania sem az 1912-ben alapított Paksi Atlétikai Sportklubnak (később ASE), sem az 1975-ben létrehozott Paksi Sportegyesületnek (PSE) nem sikerült. S bár a parázs városi rangadókra sokan szép emlékekkel gondolnak vissza, azért az eredményesség szempontjából mindenképpen előrelépést jelentett, hogy 1993. július elsején a két paksi egyesület vezetői aláírták a közös labdarúgó-szakosztály létrehozásáról szóló megállapodást. Néhány év múlva állandósult a másodosztályú tagság, viszont 1999-ben az ASE megszűntette másodosztályú csapatát. A PSE-nek – immáron egyedül – a 2000-es éves közepén megvalósult a régóta dédelgetett álom: feljutott a csapat a legjobbak közé.

Annak ellenére, hogy amint a fenti történelemidézésből is látszik, csapatai mindig is voltak Paksnak, azért aligha vitatható, hogy a város sokáig az ország egyetlen atomerőművéről volt ismeretes, nem pedig a sportéletéről. Ebben az 1992-es barcelonai olimpia hozta az első jelentős változást, amikor Kovács Antal olimpiai aranyérmet nyert cselgáncsban. A városhoz ezer szállal kötődő kiváló sportemberre ráaggatták az „Atom Anti” becenevet, részben az akkortájt népszerű rajzfilmfigura, részben pedig a már említett atomerőmű kapcsán, és ezzel Paks felkerült a honi sporttérképre is. Eztán az Atomerőmű kosárlabda-csapata vitte a jó hírét a kedves tolnai városnak, majd elérkezett 2006 és a már megemlített feljutás.

Miután a labdarúgás Magyarországon kiemelten a legnépszerűbb sportág, a focicsapat élvonalba jutásával vált a honi „sportos városok” egyikévé Paks városa. Napjainkban a Paksi FC egyike az élvonal igazán üde színfoltjainak. Nincs ilyenből sok, éppen ezért érdemes megbecsülni az atomvárosiakat. Csapatuk identitását az adja, hogy ők „A Magyar Csapat”, aminek úgy húsz-harminc évvel ezelőtt még semmi értelme nem lett volna – elvégre valamennyi, a honi bajnokságban szereplő együttes "magyar csapat" volt –, ám abban a légiósdömpingben, amely mostanra átitatja a magyar focit is, ennek a szlogennek különös üzenete van, kiváltképp úgy, hogy a paksiak ezt meg is töltik tartalommal.

A tolnaiak esetében ugyanis egyáltalán nem csupán valamiféle szlogenről van szó. A klub játékospolitikájának központi eleme, hogy kizárólag magyar játékosokban gondolkodnak, ráadásul a magyar származás csak fél siker egy labdarúgó esetében. Amikor valaki a klub kiszemeltje lesz, komoly hangsúlyt fektetnek az adott játékos emberi oldalának feltérképezésére is. Hiába van valaki extra képességekkel megáldva, ha személyében nem passzol az öltözőhöz, emberileg nem illeszkedik a paksi elvárásokhoz, nem kínálnak szerződést számára.

Talán a fentiek is teszik, hogy a tolnai együttes a nyugalom szigetének tekinthető a gyakorta viharokkal tarkított hazai futballtérképen. Pakson nem hallani belső villongásokról, nem kerülnek nyilvánosságra csapategységet romboló esetek és ami talán a legkülönlegesebb: a csapat edzőjének nem kell tengeribetegséget kapnia az alatta imbolygó kispadtól, ha netán becsúszik két-három vereség. Amellett, hogy Bognár György vezetőedző és a Paks nagyjából úgy tűnik összeillőnek, mint a borsó meg a héja, azért azt is ki kell emelni, hogy a tréner valamit nagyon tud ebből a szakmából.

Bognárnak játékosként két nagyhatású edzője volt, még MTK-s korszakában: Mezey György és Verebes József. A most 64 éves szakember érezhetően ötvözi a két különböző karakterű, de roppant sikeres edző módszereit, hiszen csapatai támadó szellemben, igencsak gólra törően játszanak (lásd: Verebes), miközben taktikailag is tökéletesen rendben vannak (Mezey). Haraszti Zsolt ügyvezető szakmai tevékenysége szintén kiemelendő, miként az is unikális értéke a csapatnál zajló szakmai munkának, hogy megannyi játékost építettek fel és sokakról derült ki a paksi évek során, hogy jóval több van bennük, mint amennyit addig láthattunk tőlük. Nem véletlen, hogy a csapat számos gólkirályt adott már a magyar élvonalnak.

S ha már a gólkirályság szóba került: van egy játékos, akivel gólkirályként és klublegendaként is azonnal azonosítják a paksiakat. Ő Böde Dániel. A „Madocsai Messi” számára nem is volt kérdés, hogy a Ferencvárosban eltöltött sikeres évek után hazatér és szűkebb pátriájában folytassa, majd zárja le pályafutását. Jóllehet, ez a lezárás még odébb van, hiszen Böde ma is aktív, sőt, a jelenleg futó idényben is döntő faktor tud lenni, ha Bognár György pályára küldi. Jó példa volt erre az általunk megtekintett Kazincbarcika elleni találkozó is, ahol csereként szállt be, és végül kétszer is beköszönt a borsodiaknak, sőt, azóta a Puskás Akadémia ellen is eredményes volt.

A „Madocsai Messi” természetesen idén is házi gólkirály a „magyar csapatban”, oroszlánrészt vállalva ezzel abból, hogy a zöld-fehérek még most, a bajnokság véghajrájában is versenyben vannak a bronzéremért. Jóllehet, az utolsó fordulók sorsolása nehéznek ígérkezik, így könnyen lehet, hogy lemarad a dobogóról Bognár György együttese, azért a mögöttünk hagyott bajnoki szezon miatt sincs miért pironkodnia a tolnaiaknak.

Mint ahogyan az is biztosra vehető, hogy a nyári átigazolási időszakban továbbra is csak magyar játékosokat szerződtetnek, és a klub aligha lesz részese a szokásos idény közbeni edzőkeringőnek. Vagyis a Paksi FC a következő szezonban is a magyar bajnokság egyik legrokonszenvesebb csapata marad.

*****

Túrabizonyítvány – Paks

A Magyar–Foci–Túra valamennyi állomásán 1-10-ig terjedő skálán értékeljük a körítést, a stadiont, a hangulatot és mindezek alapján kialakuló összbenyomást.

Stadion és környezete: Ha egyetlen tőmondattal kellene jellemezni: stadion a város szélén. Ha kizárólag a meccsre érkezünk, s nem szeretnénk semmit sem látni a városból, akkor több, mint ideális a helyzet, hiszen az M6-osról letérve a bekötőútra, még be sem érünk Paksra, már látszanak a világítótestek, a város táblájánál pedig nemcsak a KRESZ betartása, de a stadion miatt is lassítanunk kell, különben túlfutunk az arénán. A Fehérvári úti létesítmény különlegességét az adja, hogy egyszerre hordozza magán a régiességet és modernitást. Tiszta, rendezett a környezet és a biztonsági személyzet segítőkészsége is kalapemelést érdemel. Értékelés: 8 pont 

Szurkolói bolt: Eddigi állomáshelyeink legérdekesebb fanshopja fogadott bennünket Pakson, ahol nem a stadionban van a bolt, hanem az oldalparkoló bejáratánál. Valójában nem is igazi boltot kell elképzelni, ugyanis egy konténer lett kialakítva szurkolói bolttá. Ennek révén nincs meg az a „feeling”, hogy az ember sétálhasson a csapat ereklyéi, ajándéktárgyai között, ami kétségkívül hiányzik. A „Paks-store” ugyanakkor így is felkeresésre érdemes. Az eladók kedvesek, segítőkészek, bármit megszemlélhetünk közelebbről is, és valahogy mintha minden olcsóbb volna egy kicsit, mint másutt. Alig tízezer forintért már nagyon szép kapucnis pulcsit vehetünk.  Értékelés: 9 pont

Kiszolgálás: A klub ingyenes műsorújságot biztosít az érdeklődő szurkolóknak, amely igényes, színes és nemcsak a mérkőzésről, de a klub aktualitásairól is beszámol, sőt, az ellenfél játékoskeretét is megtalálhatjuk benne. A büfé nem törekszik sokra, de azt maradéktalanul hozza is, ha negatívumot kellene említenünk, talán annyit mondhatnánk, hogy egy-két melegétel – melegszendvics, hot dog, hamburger – még elférne a kínálatban. Egyébként rágcsálni valóból és üdítőből is széles a választék. Értékelés: 9 pont

Hangulat: Ha valaki a Ferencváros vagy az Újpest stadionjának hangulatát keresi Pakson, akkor rossz helyen jár. A paksi stadion azonban ennek ellenére is ragyogó atmoszférájú, talán éppen azért, mert itt mindenki a helyén kezeli magát. Ha létezik „családias hangulatú” klub, akkor az a Paks, ahol az ellenfélként visszatérő egykori játékosok továbbra is megkapják a megbecsülést. Erre láttunk ragyogó példát az egykori paksi gólfelelős, Könyves Norbert esetében, aki ottjártunkkor már a Kazincbarcika játékosaként érkezett a Fehérvári úti stadionba, de a labdaszedőktől kezdve, az egykori csapattársakon át, a paksi szurkolókig mindenki megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel fogadta. S ha már a drukkerek szóba kerültek: érdemes külön is szót ejteni az Atomic Strike nevű szurkolói csoportról, mert ha van csoport, amely megtestesíti az eszményi szurkolótábort, akkor ők azok. Náluk gyakorlatilag tényleg mellékes a végeredmény, csapatukat mindig megtapsolják a meccs végén. Nincs „vedd le a mezt”, nincs semmi, amit a sajátjaik bántásként értelmezhetnének. Az Atomic Strike ezúttal is kitett magáért, de összességében is kiváló hangulat volt a mérkőzésen. Értékelés: 10 pont

Összbenyomás: Minden tekintetben nagyszerű élményeket szereztünk Pakson, minden futballszerelmesnek jó szívvel ajánljuk, hogy iktasson be a programjába egy élőben megtekintett paksi mérkőzést. Értékelés: 9 pont

Összpontszám: 50/45

Vezető kép: a szerző felvétele

A Magyar-Foci-Túra eddig megjelent riportjait itt olvashatja:

1. rész: Zalaegerszeg

2. rész: Debrecen

3. rész: Újpest