Borzasztó látni, bántó hallani, hogy a magyar, s úgy általában véve az európai közélet milyen kulturálatlanná vált. Mert ami a politikusok szájából néhanap „kiömlik”; ahogy egyik-másik viselkedik; amiképp a közösség színe előtt megjelenik – mindennek nevezhető, csak éppen az egymást tisztelő, az emberi méltóságot szem előtt tartó, kulturált viselkedésnek nem. Amint a tömegtársadalom fogyasztói igényeit kielégítő médiumok kulturálatlansága, az agyonnézett kereskedelmi televíziók és gyűröttre hajtogatott pletykalapok igénytelen látnivalója, tartalmatlansága, úgy a politikai közbeszéd is szép lassan a „csúnya zöld, varangyos béka” feneke alá került. És ezzel párhuzamosan megjelent, majd egyfajta sznob divattá vált az úgynevezett fikakultúra, melynek lényege az, hogy minden – nem-liberális – létrehozott értéket ócskának, maradinak, nevetnivalónak kell tartanunk, ha kellően okosnak akarjuk magunkat mutatni. E szerint minden teremtő cselekvés gúnyos megvetéssel alázható; minden cél, ami nem illeszkedik a globális, uniformizálódásra törekvő egyenlőségbe vagy a végtelen, korlátok nélküli abszolút szabadságba (azaz nem a modern liberális toposz része), azt gőgösen szemlélve le kell szólni és ki kell rekeszteni a normalitás világából.
A „fikakultúra”, mint liberális alapállás
Kik azok, akik egyre lejjebb húzták és húzzák a színvonalat, akik egyre inkább kitolják a „vulgaritás” ingerküszöbét? Kik azok, akik minden teremtő cselekvést kigúnyolnak? Kik azok, akik leszólják a hagyományos, több ezer éve a közösségek összetartó erejét adó normákat? Kik azok, akiknek semmi sem szent?
Európa-szerte – így a magyarság nemzettestében is – vadhajtásként nőtt ki egyfajta liberális értelmiségi alapállás. A „nem tetszik semmi”, a „mindenki hülye”, a „minden teremtő cselekvés ócska” attitűd. Leginkább az internetes média ütőerein érezni ezt. De sajnos – mint minden fogyasztói, haszonelvű és manipulatív anyagi érdekekkel átszőtt társadalomban – erre a magatartásra vannak vevők. Leginkább az egyébként transzcendens normák nélkül sodródó, útkereső fiatalok – lásd a Momentum „sikerét”!
Így a politikusok, ha meg akarják szólítani és orruknál fogva akarják vezetni a húszas éveiben járó generációt – eltévesztve a közösség szolgálatának kötelességét, félreértve a helyzetükből eredő példaértékű szerepüket –, beállnak az igénytelenné válás egyre hosszabban kígyózó sorába. Ebben partnerek a külföldi liberális lobbiszervezetek, ezt szokás a fősodratú ballib médiában követendő példaként ábrázolni. Mert az olyan „cool”, olyan „laza”, annyira, de annyira „überkirály”.
Pedig a történelem nem erre tanítja őket! A görög városállamokban azt az állampolgárt, aki nem tisztességgel foglalkozott a közügyekkel, nem törődött a hazával és a családdal (Oikosz), azt „nemes egyszerűséggel” csak „idiotosz”-nak hívták kortársai. És ez a jelző már akkor is igencsak pejoratív jelentésű volt. De a középkori, vagy rendi országgyűlések szintén, ha telis-tele is voltak cselszövéssel és hazaárulással, egyáltalán nem süllyedtek le a közönségesség szintjére. Később, a polgári parlamentek tagjai is tartották magukat az „úriember” attitűdhöz.
De mindez az ezredfordulóra megváltozott. A modern, liberális alapon szervezett tömegdemokráciák működtetői, főszereplői elsüllyedtek az igénytelenség posványában, majd szellemiségükkel egyfajta vallásként léptek elő, melynek (mint minden hitnek) alapja a kizárólagosan jó birtoklásának toposza.
A nyugati minta
Ha az uniós parlamentre vetjük szemünket, akkor láthatjuk a liberális politikus prototípusát. Ő, az egykor lázadó marxista, aki ma is oly büszke szabados életvitelére és aki a „bölcsek kövének” kizárólagos birtokosaként stigmákat süt emberekre. Aki nem liberális, vagy nem ért egyet zavaros elveikkel, az „fasiszta”, de legalábbis „antidemokrata”.
És ez történik Magyarországon is. A liberális értelmiség (?), a ballib média és a politikusi garnitúra egyfajta gőgösen elfoglalt magas lóról ítélkezik élők és holtak fölött.
Ki is akkor a demokrata, s ki a kirekesztő? Ki az emberi jogok védelmezője, s ki az eltiprója?
De miközben jogtalanul ítélkezik a liberális szekértábor egyik-másik hangadója, maga sem veszi észre, hogy milyen mérhetetlenül igénytelen stílusban, néha lealacsonyító, az emberi tiszteletet és méltóságot bántó módon teszi. Mert teheti. Hisz övé (legalábbis úgy hiszi) a nyilvános közbeszéd territóriuma.
Az elkerülhetetlen kultúrharc
Mi dolog maradt még, mely arra késztetne egy hagyománytisztelő, kereszténydemokrata, vagy egy konzervatív és patrióta polgárt, hogy a közéletben tisztességes vitát folytasson? – tehetjük fel hát a kérdést. Hisz valami kiveszett a magyar közéletből. A balliberális oldalon ugyanis csak a beteges gyűlölet maradt. A köpködés, a káromkodás. Akár a szélsőjobboldalon! Mintha a két, ellentétes politikai pólus a stílusában összeérne… Hisz köpködnek a szélsőjobboldaliak, köpködnek a (szélsőséges) liberálisok is minálunk.
Magyarázzuk el, hogy mit jelent a szélsőség a politikában? Meséljünk arról, hogy miként lehetséges egy közösséget felépíteni? Hogy miképp viselkedik egy patrióta? És végül: mutassuk meg nekik, hogy milyen pozitív erőket szabadít fel a hit és a remény?
Ugyan! Mint falra hányt borsó, potyogna vissza gúnyos alapállásukról minden elmondott érték…
Egyre kevésbé, egyre kevesebbet tehetünk ellenük, hisz gőgös, sznob és mindenekfeletti cinizmusuk egyre inkább divattá válik a fiatalabb korosztály köreiben.
Egyet tehetünk ma! Szembenézhetünk velük, és kijelenthetjük, hogy íme: ilyen gyenge alapokon áll a liberális fikakultúra! Kezdhetünk készülni a kulturális küzdelemre, a kultúrharcra, ahol a kereszténydemokrata, a konzervatív és a patrióta értékeknek kell követendő divatot alkotni. A társadalom minden alrendszerében és dimenziójában trendivé kell tennünk a hagyományos, nem-liberális értékeket. A lehetőségünk abban rejlik, hogy nem kell új dolgokat kitalálnunk, csak a régi értékeket kell újracsomagolnunk.
Liberális kirekesztés
Nem tudjuk, hogy mikor történt, de a politikai balliberális oldal és az értelmiségi holdudvar átlépett egy politikai „kultúrhatárt”. Így mára elvesztették vitaképességüket. Régiesen szólva: nem párbajképesek már. Valószínűleg az évek hosszú tipródása, a beteg lelkük folytonos frusztrációja, az irigység, a hatalom- és a pénzéhség kellett ehhez; s már ki is írták magukat a nemzet szellemi közösségéből. Voltaképp senki nem közösítette ki őket (bármennyire is ezt akarják sugallni); inkább támadtak ők maguk a közösség ellen.
A stílus és a stigmák „kiosztása” mellett még egy olyan jól látható alapállás jellemzi őket, amellyel a klasszikus (kétszáz éve élő) liberálisok gondolatait csúfolják meg. Szerintük ugyanis mindenki más, aki nem a liberális – mára inkább nem a „szabados” – elveket követi, az nem része az európaiságnak. Aki konzervatív, vagy éppen vallásos, az szerintük a liberalizmus ellen van – tehát Európa-ellenes. (Holott Európa történetében a vallásosság, a kereszténység különböző ágainak követése maga volt az európai kultúra!)
Nos, akinek nem inge, ne vegye magára! De akinek a nemzethez való viszonya kimerül a provokációban, a sértegetésben, a magyar emberek „lebirkázásában”, esetleg a többi európai néphez való lealázásában, pusztán mert más értékeket vall – az, kérem, ne csodálkozzon azon, ha nem szívesen látják ebben a közösségben! Az voltaképp szabad akaratából döntött úgy, hogy nem akar ehhez a közösséghez tartozni. Szíve joga. Nincs röghöz kötve; a kozmopolitizmus és az internacionalizmus létező gyakorlat.
Érdemes lenne azonban egyszer az említett hölgyeknek és uraknak a tükörbe nézniük és mélyen azon is elgondolkodniuk, hogy milyen jogon is állítják azt, hogy a jobboldali (értsd: konzervatív, hagyománytisztelő és patrióta) alapállás Európa-ellenes lenne? (Megjegyzem: számtalan esetben csúsztatják össze az Európai Unió egyes jogszabályait az európai hagyományokkal!) Egyáltalán, honnan veszik azt a bátorságot, hogy a magyar jobboldali gondolkodókat vagy a szavazókat kirekesszék az európai kultúrkörből?
Tehát jogos, egyben költői is a kérdés: ki is rekeszti ki a másikat?
„A stílus mögött egy ember van, az ember mögött egy élet van.”
Ha komolyan vesszük Kosztolányi sorait, akkor bizony el kell gondolkodnunk azon, hogy vajon milyen élete van annak, akik csak gyűlölködni tud. Voltaképp sajnálni kellene őket. De cselekvésük romboló szándékból ered, ez pedig nehezen megbocsátható.
Vezető kép: steeven1.com
Henye Marietta
2019-08-27 at 14:05
Nagyon jó írás.
ómió
2019-08-26 at 11:08
Anarcholiburnyák hazudozás? Az csak a bolsi folytatása!
András
2019-08-25 at 20:35
Most a veszély megvan: Attól még hogy sokan csinálnak valamit az nem biztos hogy : Értékes, értelmes, jó, pozitív.
Sajnos– azt tapasztalom hogy a ” terep” adott nékik…,mert úgy gondolja mindenki hogy szólásszabadság van.
Az oktatásról csak annyit:
Nem szabadna engedni hogy a diákok hülyén viselkedjenek.
A mostani diákok, viselkedést is az interneten tanulnak!!!, alapvető szabályok sem mennek.
Elég szomorú voltam amikor egy rövid ” testközeli” közvetlen tapasztalatot szereztem egy középiskola mindennapjairól.
A diákok motivlatlanok fegyelmezetlenek egy részük pedig alapvető normákat sem tart be.
Ha ebből a gegenerációból is a jobbak mennek el, az sok jót nem sejtet a jövőre vonatkozóan az országra.
Contrabass
2019-08-25 at 14:01
Fontos a család, a környezet, miképpen szocializálódik a fiatal, miközben egyik oldalon örülünk, mikor magyar fiatalok sikeréről hallunk a nagyvilágban elért eredmények, pl.diákolimpia vagy más hasonló világversenyen elért kimagasló eredmények kapcsán, a másik oldalon az elbaltázott ifjúság momentumosodik. van tehát tennivalónk bőven, úgy a családban, mint például az oktatásban (leginkább, a hazafias oktatásban),
mert az Auróra és társaik nem a legjobb terep az ifjak egészséges világlátásának kialakításához.
Benedek Károly
2019-08-25 at 12:00
“Kik azok, akik egyre lejjebb húzták és húzzák a színvonalat, akik egyre inkább kitolják a „vulgaritás” ingerküszöbét?”
Eörsi István, Eörsi Mátyás, a Tilos Rádió stábja, Spiró György, Esterházy Péter, Landeszmann György, Konrád György, TGM, Kuncze, Kertész Imre, Kertész Ákos, Kornis Mihály, Gyurcsány, az egész Jobbik, … lehet folytatni a sort a végtelenségig.
:o)
2019-08-25 at 12:28
A cikkben leírni nem lehet, de talán hozzászólásban idefér. A cikkben említett liberális, nemzetellenes, modern fikakúltúra hazánkban kb 150 éves, és szinte tökéletes átfedésben van a zsidó közéleti és művészeti élet szereplőivel…
gyozo2018
2019-08-25 at 13:15
Éppen most várakoznak a Tranzitban…
Döbbenetes.
Ahelyett, hogy a kormányoldal a nemzeti/keresztény/konzervatívokkal ülne le őszinte párbeszédre, a legádázabb anarchista, magyargyűlölő, romboló senkiket partnerré emelik.
pompom
2019-08-25 at 13:20
Van benne némi igazság… a vendéglátó gesztusát félreértve nagyon is otthon érzik magukat. Tisztelet a sok kivételnek!
lacika
2019-08-25 at 17:10
A “nemzeti oldal” nagyon bátran és hatékonyan nyúlt a a gazdasági és bevándorlási kérdésekhez. De ezeket a problémákat nagyon messziről kerüli. Vajon miért? Én bízom benne, hogy csak kivárnak, mert ugye egy seggel… Csak remélni tudom hogy így van.
nem értem, ja, de
2019-08-25 at 11:58
Erről van szó, köszönöm.
Viszont ezeknek a romboló erőknek egyáltalán nem kellene állandóan hatalmas ingyenfelületet adni a normalitás (konzervatívok) oldalán. Maximum távirati stílusban tájékoztatni a nagyérdeműt az aktualitásokról.
Tényleg nem szeretek napi 7-9 újabb cikkbe botlani, ahol Karigeri és Gy. F. társulata, a lilaködös és zöldagyú celebek szereplései vannak részletesen leírva. Ha az érdekelne, akkor az ő kis köreikben, médiájukban olvasgatnék. Ha mégis így megy tovább, akkor leszokok erről az oldalról is.
Molnár József
2019-08-25 at 11:43
A kultúrharcnak csak egyik szegmense az oktatás. Fontos, de csak egy ága. Azok akik ma a politikában jelen vannak, minimum 20 éve kezdték tanulmányaikat (kivéve a Nagy Blankát).
Való igaz, hogy meg kell becsülni a tanárokat oktatókat nevelőket, de az is igaz, hogy:
-Tud úszni?
-Nem!
-És ha megfizetem?
A rendszerváltás óta egy fajta kontraszelekció volt az egyetemeken, a tanárképzésre lehetett a legalacsonyabb pontszámmal bejutni. Ezért nem is csoda, hogy nem mindenki elhivatottságból került oda. Valószínűleg nekik a legnehezebb, látni azt, hogy alkalmatlan kollégáik is pont olyan megbecsülést élveznek mint ők.
Másrészt a család szerepe is nagyon fontos. Amúgy is a fiataloknál van egy olyan lázadó korszak amikor ők úgy gondolják, hogy mindent jobban tudnak. Mert a szüleik hülyék, csak gürcölnek stb. Ők meg már mennyi pénzt szereztek (pályázatokon) az egyetemen. Azt csak halkan jegyezném meg, hogy azok a pénzek abból keletkeztek, hogy valaki gürcölt érte.
Mondhatnám, hogy az első esztergapadot volt nehéz megcsinálni,a többit már azzal könnyű volt.
Ezért nem kellene lenézni azokat akik konkrétan értéket állítanak elő. Márpedig gyakran ez történik a fiatalok részéről. Ja úgy könnyű, hogy anyu kifizeti a rezsit, én meg veszek parfümöt vagy after shave-t.
Nemrégiben történt, hogy az egyik ifjú politikus azt sem tudta mennyibe kerül 1 liter tej. Valószínűleg tisztában van minden nap mint nap megjelenő problémával.
Attól, hogy valaki hangosabban kiabálja a saját vélt igazát, még nem biztos, hogy neki van igaza.
TS
2019-08-25 at 11:51
Itt nem a tanítás minőségéről van szó, hanem arról, hogy (a hírekben elég sok középiskola szerepelt) lehet-e direktben tömni a fejét a gyereknek: lehet, és a gyerek nem fog visszaszólni, hogy mit ugat maga, amikor olyan jól keres…! Mert az nem igaz. A középiskolákban direktben megy a politizálás, és általában nem a haza érdekében.
TS
2019-08-25 at 12:40
Ez alapján akkor sosem lesz megbecsülve a pedagógus, marad a kontraszelekció? Mikor kerülnek a jobbak erre a pályára. Most megy a szekér, most kellene valami kis…remény, hogy lesz jobb is még ezen a pályán.
bl
2019-08-25 at 14:10
1. A fiatal pedagógus ritka mint a fehér holló. A fizetésüket sürgősen rendezni kellene.
2. Az általános elliberálosodás nem kedvez a tanári pályának. Az általános értékek maradékán épp most tart tort a ballibbancs kommandó. Nincs felebaráti szeretet, nincs odafigyelés, nincs lelkiismeretes ember, nincs bűntudat és bűnbánat, mindenki csak az észt osztja (beleértve engem is), szóval a kereszténység most íródik ki épp végleg a mindennapokból. A mindennapokból. 1-2 nagyszülő még, vagy 1-2 jóérzésű ember.
Bakonyi Gábor.
2019-08-25 at 11:36
“Ne adjátok azt, ami szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.” (Máté 7.6.)
“Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül.” (Kor.I. 5.13.)
Janos Szabo
2019-08-25 at 14:05
Bakonyi Gábor: The Lord Jesus Christ bless you !
TS
2019-08-25 at 11:04
Na, ha kultúrharc, kéne emelni a tanárok fizetésén, mert ők sokkal több embert elérnek és sokkal befolyásosabbak, mint amit gondolnak róluk a politikusok. És hiába a fizetésemelés, bizony nehéz abban az esetben a kormány és a nemzeti politika mellett érvelni, ha valakinek szinte semmit nem emelkedett a fizetése 10 év alatt. Van ilyen bőven, és elég nagy a szájuk.
A nemzetgazdasági átlag:
2010.: az 1960-as reálbérhez képest 175% (ami már gáz, látszanak az utóbbi évtizedek “eredményei”);
2018. 244%! (Jó lenne, ha ezt az adatot sokan ismernék!)
Na, ha valaki azt gondolja, hogy a tanárok nagy részének 43%-kal nőtt a reálbére, az rosszul gondolja. Főleg, hogy a túlórákat elvették. A reálbér meg nem is tartalmazza, ha jól tudom, a béren kívüli juttatásokat, ami a magyar pedagógusok 90%-nak = 0 (ez egy nulla!) Miközben segédmunkásoknak, betanított munkásoknak szerencsés esetben havi 20-40 000 Ft.
Jutalmazás, sonkapénz, karácsonyi akármi = 0! (míg az iskolák maguk gazdálkodtak, a karácsonyt az iskola bérmaradványából elosztott jutalomféle eléggé megkönnyítette).
Szóval nem ott kellene kezdeni a kultúrharcot, hogy leugatjuk az idióta Alföldi Robit. Mert az szaharat sem ér.
TS
2019-08-25 at 11:06
Pontosabban: az egy nagy pofázás!
Greg
2019-08-25 at 12:15
Megdöbbentő, hogy mennyire megy egyeseknél az anyagiasság és azzal másokat is hergelni szándékozó szarkeverés.
Emberség, erkölcs, kultúra és elhivatottság pénzért nem megvásárolható és pénzzel nem helyettesíthető. A hitvány, erkölcsi normák és karizma híján lévő ember a markát ütő több pénztől nem fog megváltozni, legfeljebb rossz irányban. Jó példa erre mindaz, ami mostanság a “fejlett nyugaton” történik.
Nagyon átlátszó igyekezet mindent az anyagiakra fogva kelteni a feszültséget és az itthoni egyelőre még gyakran alacsonyabb fizetésekkel magyarázni mindazt a szellemi nihilt, amit a “nyitott és haladó értelmiség” egyre szélesebb körben rombolva terjeszt.
Szerencsére az emberek értelmesebb hányada képes az önálló gondolkodásra és nem ül fel az ilyen destruktív agymosási kísérleteknek.
TS
2019-08-25 at 12:32
Greg, akkor ballagj el egy bölcskari órára, és nézz körül! Menj el egy tanáriba, és figyelj! Nem arról van szó, hogy a tanárok “hitvány, erkölcsi normák és karizma híján lévő ember”-ek, hanem arról, hogy nagy garral megy, milyen qrva jók lettek az oktatási feltételek, és a pedagógusok teljes joggal el vannak keseredve. Ez nem destrukció, ez megy 70 éve, mikor lesz már a tudás gyártása megbecsülve?
Mivel vannak a tanárok közt tán méltatlanok (azért nem ez a jellemző), soha nem lesznek megbecsülve?
Nem kell szítani semmit, menjél be egy tanáriba, és válaszoljál azoknak, akiknek a pénz is fontos. Azt fogod mondani, hogy ne szítsatok már, hát milyen frankó…Na, mi is?
10-15 év múlva nem lesz, aki az utódaidat tanítsa, sem nihilistán, sem máshogy. Ez az igazi kultúrharc!
TS
2019-08-25 at 12:36
Ez a dumád meg, Greg, egyenesen undorító: “mennyire megy egyeseknél az anyagiasság”, majd megadom két társam nevét, küldjél nekik egy kis pénzt.
Az egyik 32 éves, 170 körül visz haza, a másik pályakezdő, 140-ért.
Érdekes, náluk tényleg mennyire megy az anyagiasság: mindig nézik a naptár, mikor lesz már fizetés, és még gyerek nincs is.
Itt meg az Altesti Robiról meg a macskarajongó Homonnayról vagy Homoknayról mennek a cikkek, a fontos dolgokról meg nem.
lacika
2019-08-25 at 16:55
TS, emberség és elhivatottság pénzért nem vásárolható meg, ez igaz. De egy pálya, legyen az orvosi, nővéri, pedagógusi vagy rendőri, annál vonzóbb, minél inkább megbecsült. A társadalom által úgy általában, És anyagilag is. Aztán ha már túljelentkezés van, akkor KI LEHET ÉS KELL SZÓRNI A SELEJTET. Így működik a piacgazdaság és a mai társadalom. Ehhez azért hozzáadott értéket is kellene tenni, úgymint valóban érdem szerint megtartani vagy elküldeni az embereket. (Tudom, ez a nehezebb része.) De első körben, tisztességes fizetést, hogy aztán legyen kiből válogatni. Remélem, logikus amit mondok…
zolatiguszti
2019-08-26 at 02:36
Én csak azt tudom, hogy apám kezelésát és operációjét 5 éve is elbaszták, meg most is , ráadásul most 2X is egymás után úgy hogy szóltunk előre mi lesz ha ezt csinálják.Meg ugyanaz az orvos kezelte 5 év meg most is.
Ők is folyton béremlésről rinyálnak, kitömték a szüleim a dokit rendesen kiló felett alkalmanként , volt nyájas beszéd, meghllagtás ,meg sms bármikor.
Csaj aztán jöttünk rá mennyit ér.Szólunk nem altassák gázzal 6 éve is rosszul lett. Egymás után kétszer altattál erre ,most, először azért emivel bement, majd annak az elbaszása okén a másik műtátnél.3 szólunk többször közöttük a beteg maga. Eredeménye nulla.
Na kedves TS ezt orvosolja pénzzel! Mert a tanárok se mások! Azt hiszi ha több lét kapnak akkor nem fogják a marxista hülyeségekkel elárasztani a diákokat? Majd nézze meg akkor ha lesz béremelés! Gyanítom a kormány is tudja és megpróbálja anyagilag kitakarítani a hazai tanár állományt hogy megszakadjon a libis agymosás.
Odafigyelést és szakértelmet pénzért ugyanúgy kaphat akár szerelmet.
Vagy ha igen akkor még rosszabb a helyzet mint gondoltam.
bl
2019-08-25 at 10:57
A balliberális “a lejtőt zsírozza”, hogy még könnyebb legyen a lefelé csúszás. A LEBOMLÁS VIRÁGA a szabadságot a szabadságnak elv, s a korlátlanul kizsarolt szolidaritás. Ma már a társadalmi kohézió, a felebaráti szeretet csak egy álom. A keresztény gyökerek kiirtásával egy paranoid, egymást fikázó, lejárató, lenéző, gyűlölő, kirekesztő kor fog eljönni. (A posztmodern kor valóban poszt, abban az értelemben, hogy valami után jön, de utána már nem lesz semmi. Korlátlanul osztódni csak a korlátlan háború következményével lehet.)
bl
2019-08-25 at 11:21
Ha Hitler volt “az akarat diadala”, akkor a balliberálisok “az akarat megvetése”. A gyenge embert hirdetik. A gyengét aki befolyásuk alá tudnak vonni. Csak ahogy az akaratos ember nem alkalmas emberi együttműködésre, a gyenge sem, maximum szolgának.
amarna
2019-08-25 at 10:57
Tökéletes a megfogalmazás !!!!!
Kasszandra
2019-08-25 at 10:55
A homonnai félék sikeresen tematizálják a közbeszédet. Nem volt hülyeség annak idején a “kormányzógyalázás” büntetőjogi tényállása!
A másság ájult tisztelete, a szabadosság a libertanizmus elterjesztése mind-mind a hagyományos, civilizált társadalom aláaknázását célozza-mind a mai napig.
Ha a dolgok mögé nézünk és észbe vesszük, hogy a németeknél büntetendő és tilos a migránsbűnözés szó kiejtése, mit mondjunk mi, ahol a létező “etnikai” bűnözés szó szintén tiltott, uszításnak minősül???
100 a kóta 1 a nóta.
Rakovszky István
2019-08-25 at 12:49
Nem a kormánygyalázást, hanem a hazaárulást kéne büntetni, mégpedig a magyar állampolgárság megvonásával.
Akkor persze az EP baloldali “magyar” képviselői hirtelen elvesztenék a poziciójukat, de több országgyűlési képviselőjük is hoppon maradna.
Elvesztenék a mentelmi jogukat és bűnhödhetnének!
Ami pedig homonnait illeti, rá a gyűlölet-beszéd, uszítás elleni törvények vonatkoznak.
Tessék őt lakat alá venni, vagy egy elmegyógyintézetbe zárni.
Mivel a Lipótmezőt “önvédelemből” megszüntették, be tudnám őt ajánlani a közelünkben levő intézménybe.
Persze lehet, hogy őt a jó katolikus bajorok úgy összevernék, hogy sürgős sebészeti beavatkozásra lenne szüksége.
oshon
2019-08-25 at 13:25
“Nem a kormánygyalázást, hanem a hazaárulást kéne büntetni, mégpedig a magyar állampolgárság megvonásával…Elvesztenék a mentelmi jogukat és bűnhödhetnének!” Amen !
Tolnai Ferenc
2019-08-25 at 10:35
A liberális a tahó szinonímája.
Benedek Károly
2019-08-25 at 17:22
A nyilasfasisztabolsi szinonimája.