Szakértő: a román Trianon-törvény egy nyílt provokáció
A nemzeti kisebbségek kelet-európai helyzetére nyugaton úgy tekintenek, mint Pandora szelencéjére, félnek kinyitni – nyilatkozta a Vasárnap.hu-nak Illyés Gergely székelyudvarhelyi politológus. A Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa szerint a Trianon-törvénytervezet nyílt provokáció, az államfő általi visszautasítása pedig egy jól kitervelt taktika része.
Illyés Gergely emlékeztetett: a most megszavazott törvény a trianoni szerződés dátumát ünnepnappá nyilvánítja az országban, ami bizonyos kötelezettséget ró majd az önkormányzatokra – ezentúl ünnepnapokat kell majd szervezni június 4-én. Úgy vélekedett, a dolognak túl sok gyakorlati jelentősége nincs,
ugyanakkor nyilvánvalóan egy barátságtalan gesztust jelent egyrészt Magyarország, mint szomszédos ország felé, másrészt a Romániában élő magyarok, mint olyan román állampolgárok irányába, akik számára ez a nap a gyászról szól, nem pedig az ünneplésről. Vagyis a Trianon-törvény egy nyílt provokáció. Corlățeannak egyébként nem ez az első ilyen akciója; tudjuk róla, hogy ő egy magyarellenes retorikát bármikor bevetni képes politikus.
Hozzátette: az összes román pártban akad olyan politikus, aki bármikor kapható valamilyen magyarellenes törvénytervezet megalkotására. Megjegyezte továbbá: az ilyen politikusokra jellemző, hogy a magyarellenességet akármikor el tudják rejteni, és utána kiválóan képesek együttműködni a magyarokkal.
Ezeket a lépéseket, gesztusokat sokszor olyasmi motiválja, ami valójában semmilyen kapcsolatban nincs az adott törvény tárgyával. A politikusok az ilyesmiken keresztül inkább a pártbéli pozíciójukat igyekeznek erősíteni
– vélekedett a szakértő. A törvény életbelépéséről szólva Illyés elmondta: a hatályba lépés időpontja attól függ, hogy mikor tűzik napirendre a román parlament alsóházában. Arról szólva, hogy miért pont 10 évvel azután fáj a román parlamentnek a döntés, hogy 2010-ben a kormány a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította június 4-ét, Illyés kifejtette:
Erre talán a százéves évforduló lehet a válasz. A javaslatához egyébként nem volt nehéz többséget találni a román parlamentben, ugyanis azt a pártot, amelyik nem szavaz meg egy ilyen törvénytervezetet, nagyon könnyen a nemzeti érdekek elárulójának bélyegzik. Nincs szükség racionális indokokra, csupán egy kis hangulatkeltés kell, és máris kicsiholható az összes román párt támogatása.
Az EU-nak a magyar kisebbség nem annyira fontos
A szakértő a Vasárnap.hu-nak adott interjúban beszélt arról is, hogy vajon mi lehet az oka, hogy még egy ilyen megalázó törvényjavaslat elfogadását követően sem kel a határon túli magyarság védelmére az Európai Unió, sőt, azt is szótlanul végignézi, hogy egyes helyeken nem tűzhetik ki a magyar zászlót, nem énekelhetik el a saját himnuszukat – miközben ha egy jóérzésű konzervatív polgár furcsán néz a csillámpóninak öltözött transzvesztitára a helyi járatos buszon, akkor másnap az egész LMBTQ-közösség utcára vonul Budapesttől Brüsszelig. Ennek kapcsán Illyés kifejtette:
Sokkal kevésbé érzékeny erre Európa (...) Nyugat-Európa anno azt mondta: kibővíti az uniót, felveszi a volt kommunista országokat, ám azoknak előbb rendezniük kell a nemzetiségeik közötti problémákat, a kisebbségi kérdést. Ez nem történt meg, csak papíron születtek jogszabályok az európai integrációs időszakban. Nyugat-Európában azonban ezt a kérdést tulajdonképpen lezártnak tartják, és nem is akarják újranyitni. A nemzeti kisebbségek kelet-európai helyzetére nyugaton úgy tekintenek, mint Pandora szelencéjére; félnek kinyitni, mert akkor nemcsak mi, magyarok, hanem a szomszédos országokban élő kisebbségek is előállhatnának a problémáikkal.
Hozzátette: ezért ők inkább hallgatnak, sőt, elhallgatnak dolgokat, és aki a nemzeti kisebbségek kelet-európai helyzetéről beszél, azt megpróbálják maradinak feltüntetni, olyasvalakinek, aki egy korábban már lezárt kérdést akar újra napirendre tűzni.
Forrás: vasárnap.hu; Fotó: MTI/EPA/Román elnökség/Dragos Asaftei
