Összehangoltan folytat droglegalizációs kampánytevékenységet a három külföldről finanszírozott civilszervezet
Összeállt a drogaktivista mesterhármas: a TASZ szállítja az anyagot, a 444.hu-n vezetett Drogriporter a médián keresztül terjeszti, a Jogriporter pedig védi őket. Így jutnak el a magyar médiafogyasztókhoz a drogok legalizációját támogató üzenetek– hívja figyelmet írásában a Drogkutató Intézet (DKI).
Az intézet szerint mindezt nyíltan vállalva cselekszik:
Két évtizede foglalkozunk a gyógyászati kannabisz témájával. Kiadványokat jelentettünk meg a kannabisz orvosi célú alkalmazásáról, igénylésének menetéről. Interjúkat készítettünk olyan betegekkel, akik titokban kannabiszt használnak tüneteik enyhítésére és jogi segítséget nyújtottunk súlyos betegeknek, akik ellen kannabisz birtoklása miatt indítottak eljárást
–olvasható egy megjelent anyagban.
A DKI írásában felifézi, 2016 óta foglalkoznak azokkal a tanulmányokkal, amelyek a kannabisz jótékony hatásait mutatják be, csak valahogy arról feledkeznek meg időről időre, hogy ezek a tanulmányok sorra dőlnek meg nemzetközi viszonylatban is: „Magyarországon az elsők között mutattunk rá arra, hogy a kannabisz fogyasztása bizonyos betegségekben szenvedő emberek esetében jelentős jótékony hatásokkal is járhat, igen ígéretes potenciállal rendelkezik a gyógyászatban.” A kannabisz bizonyos összetevőinek esetleges gyógyító hatása egelőre nem bizonyított, ezek a kutatások még zajlanak. De amennyiben bizonyítást is nyer, egyértelműen kimutatható, hogy a marihuánában több a káros, mint a pozitív hatás.
2018-ban annyira védve érezték magukat, hogy még konferenciát is szerveztek egy olyan országban, ahol a zéró tolerancia elve volt az irányadó a hatályos Nemzeti Drogellenes Stratégia szerint: „A nemzetközi egyezmények nem tiltják, az orvostudomány szerint pedig hatalmas szükség lenne az alkalmazására – ezek voltak a legfontosabb tanulságai a TASZ által szervezett, első magyar gyógyászati kannabisz konferenciának, melyen a terület neves orvosai és kutatói, aktivisták és érintettek adtak elő. A magyarországi hozzáférés mikéntjéről is hasznos részletek derültek ki, melyekkel közelebb kerültünk az itthoni alkalmazáshoz.” Természetesen a konferenciára nem hívták el sem az állami drogpolitika szakembereit, sem a velük ellentétes nézeteket valló egyetemi, tudományos szakembereket.
2020-ra már odáig jutottak, hogy szó szerint arra akarták bíztatni az embereket, hogy illegális cselekedetet hajtsanak végre, végtére is, az ő elmondásuk szerint feladhatjuk azt a hiú ábrándot, hogy kábítószer-mentes világban éljünk, így tehát dőljünk hátra, és inkább füstöljünk el egy füves cigit mi is: „A legfrissebb kimutatások alapján kijózanodhatunk a drogmentes ábrándokból, hiszen jól látható, hogy mit sem csökkent a kábítószerek használata és kereskedelme. Mi a kezdetektől fogva – szakértőkkel közösen – azt vallottuk, hogy a célkitűzés nemcsak irreális, de egy káros illúzió.” Majd így folytatja: „Fel kell ismerni és el kell fogadni, hogy a fogyasztók büntetése nem a társadalom mindenek feletti érdeke. A magyar társadalom továbbra is a maga teremtette csapdában vergődik: egyre szigorúbb és egyre több tiltással lép fel a drogozás ellen, de ezeket egyáltalán nem tudja érvényesíteni.”
A mai napig nem tágítanak ettől az elmélettől, hiába dőltek meg sorra az európai és tengeren túli droglegalizációs kísérletek: „Kardos európai példákra hivatkozva a dekriminalizációt tartja jó lehetőségnek, ami megteremtené a feltételeit annak, hogy a fogyasztásra elsősorban nem rendészeti (tehát büntetési), hanem egészségügyi oldalról tekintsenek. Ráadásul azok, akik esetleg szerfüggőségi problémákkal küzdenek, egy ilyen hangulatú rendszerben könnyebben terelhetők terápiába.” A szóhasználat ne tévesszen meg senkit, a dekriminalizációt csak első lépésnek tekintik, a legalizáció felé vezető úton– írja a DKI.
Az intézet figyelmeztet, az eddig sokat szidott magyar drogpolitika egyik fontos elemét, az „elterelést” viszont kiterjesztenék: „A konferencia előadóival egyetértve úgy gondoljuk, hogy a szigorú magyar drogpolitikában szükség van az elterelésre. Jelenleg azon dolgozunk a Budapesti Kábítószerügyi Egyeztető Fórumban, hogy az elterelést külföldről is igénybe lehessen venni és hogy a lehetőség az új pszichoaktív anyagok használói számára is nyitva álljon.” Azonban vegyük figyelembe, hogy az elterelés a magyar államnak súlyos milliókba, milliárdokba kerül, és csak itthon tudja jótékony hatását kifejteni, hiszen a magyar jogrend része.
S persze az ellentmondás megjelenik a kommunikációjukban is. Hiszen az egyik mondatukban az állítják, maximális büntetéspolitika folyik itthon, ami igen káros: „Sárosi Péter szerint jelenleg itthon egy büntetéspárti politika működik, ahol az állam rendészeti kérdésként kezeli a kannabisz fogyasztást. A magyar kormány többszörösét költi büntetésre, mint amennyit együttesen költ ártalomcsökkentésre, kezelésre.” Ugyanakkor ezzel a szisztémával szeretnének szorosabb együttműködést: „Szintén rendőri akciók zajlanak a Népligetben tapasztalt nyílt színi szerhasználatot tápláló kereskedelemmel kapcsolatban. Itt egyidejűleg tűcsereprogram is működik, a rendőrség tudomása mellett. Az ülésen a munkacsoportok vezetői egyetértettek abban, hogy szorosabb ágazati összefogásra van szükség ahhoz, hogy a hasonló jelenségeket mindenki számára megfelelő módon kezeljék.”
Összeségében elmondható tehát, hogy a TASZ hol őszinte és éljenzi a kannabisz használatát, néha pedig megpróbál megfelelni a társadalmi elvárásoknak és szinte már ellenzi. Lassan viszont itt a döntés ideje, hiszen már az általuk nagyra tartott The New York Times is a kannabisz legalizálásának veszélyeiről ír, és a jobboldalisággal nem vádolható, de tudományosan komolyan vehető műhely, a Londoni King’s College is erre az eredményre jutott legutóbbi kutatásában.
Forrás: DKI, Fotó: Máthé Zoltán/MTI
