Összehangoltan folytat droglegalizációs kampánytevékenységet a három külföldről finanszírozott civilszervezet

Az intézet szerint mindezt nyíltan vállalva cselekszik:

–olvasható egy megjelent anyagban.

A DKI írásában felifézi, 2016 óta foglalkoznak azokkal a tanulmányokkal, amelyek a kannabisz jótékony hatásait mutatják be, csak valahogy arról feledkeznek meg időről időre, hogy ezek a tanulmányok sorra dőlnek meg nemzetközi viszonylatban is: „Magyarországon az elsők között mutattunk rá arra, hogy a kannabisz fogyasztása bizonyos betegségekben szenvedő emberek esetében jelentős jótékony hatásokkal is járhat, igen ígéretes potenciállal rendelkezik a gyógyászatban.” A kannabisz bizonyos összetevőinek esetleges gyógyító hatása egelőre nem bizonyított, ezek a kutatások még zajlanak. De amennyiben bizonyítást is nyer, egyértelműen kimutatható, hogy a marihuánában több a káros, mint a pozitív hatás.

2018-ban annyira védve érezték magukat, hogy még konferenciát is szerveztek egy olyan országban, ahol a zéró tolerancia elve volt az irányadó a hatályos Nemzeti Drogellenes Stratégia szerint: „A nemzetközi egyezmények nem tiltják, az orvostudomány szerint pedig hatalmas szükség lenne az alkalmazására – ezek voltak a legfontosabb tanulságai a TASZ által szervezett, első magyar gyógyászati kannabisz konferenciának, melyen a terület neves orvosai és kutatói, aktivisták és érintettek adtak elő. A magyarországi hozzáférés mikéntjéről is hasznos részletek derültek ki, melyekkel közelebb kerültünk az itthoni alkalmazáshoz.” Természetesen a konferenciára nem hívták el sem az állami drogpolitika szakembereit, sem a velük ellentétes nézeteket valló egyetemi, tudományos szakembereket.

2020-ra már odáig jutottak, hogy szó szerint arra akarták bíztatni az embereket, hogy illegális cselekedetet hajtsanak végre, végtére is, az ő elmondásuk szerint feladhatjuk azt a hiú ábrándot, hogy kábítószer-mentes világban éljünk, így tehát dőljünk hátra, és inkább füstöljünk el egy füves cigit mi is: „A legfrissebb kimutatások alapján kijózanodhatunk a drogmentes ábrándokból, hiszen jól látható, hogy mit sem csökkent a kábítószerek használata és kereskedelme. Mi a kezdetektől fogva – szakértőkkel közösen – azt vallottuk, hogy a célkitűzés nemcsak irreális, de egy káros illúzió.” Majd így folytatja: „Fel kell ismerni és el kell fogadni, hogy a fogyasztók büntetése nem a társadalom mindenek feletti érdeke. A magyar társadalom továbbra is a maga teremtette csapdában vergődik: egyre szigorúbb és egyre több tiltással lép fel a drogozás ellen, de ezeket egyáltalán nem tudja érvényesíteni.”

A mai napig nem tágítanak ettől az elmélettől, hiába dőltek meg sorra az európai és tengeren túli droglegalizációs kísérletek: „Kardos európai példákra hivatkozva a dekriminalizációt tartja jó lehetőségnek, ami megteremtené a feltételeit annak, hogy a fogyasztásra elsősorban nem rendészeti (tehát büntetési), hanem egészségügyi oldalról tekintsenek. Ráadásul azok, akik esetleg szerfüggőségi problémákkal küzdenek, egy ilyen hangulatú rendszerben könnyebben terelhetők terápiába.” A szóhasználat ne tévesszen meg senkit, a dekriminalizációt csak első lépésnek tekintik, a legalizáció felé vezető úton– írja a DKI.

Az intézet figyelmeztet, az eddig sokat szidott magyar drogpolitika egyik fontos elemét, az „elterelést” viszont kiterjesztenék: „A konferencia előadóival egyetértve úgy gondoljuk, hogy a szigorú magyar drogpolitikában szükség van az elterelésre. Jelenleg azon dolgozunk a Budapesti Kábítószerügyi Egyeztető Fórumban, hogy az elterelést külföldről is igénybe lehessen venni és hogy a lehetőség az új pszichoaktív anyagok használói számára is nyitva álljon.” Azonban vegyük figyelembe, hogy az elterelés a magyar államnak súlyos milliókba, milliárdokba kerül, és csak itthon tudja jótékony hatását kifejteni, hiszen a magyar jogrend része.

S persze az ellentmondás megjelenik a kommunikációjukban is. Hiszen az egyik mondatukban az állítják, maximális büntetéspolitika folyik itthon, ami igen káros: „Sárosi Péter szerint jelenleg itthon egy büntetéspárti politika működik, ahol az állam rendészeti kérdésként kezeli a kannabisz fogyasztást. A magyar kormány többszörösét költi büntetésre, mint amennyit együttesen költ ártalomcsökkentésre, kezelésre.” Ugyanakkor ezzel a szisztémával szeretnének szorosabb együttműködést: „Szintén rendőri akciók zajlanak a Népligetben tapasztalt nyílt színi szerhasználatot tápláló kereskedelemmel kapcsolatban. Itt egyidejűleg tűcsereprogram is működik, a rendőrség tudomása mellett. Az ülésen a munkacsoportok vezetői egyetértettek abban, hogy szorosabb ágazati összefogásra van szükség ahhoz, hogy a hasonló jelenségeket mindenki számára megfelelő módon kezeljék.”

Összeségében elmondható tehát, hogy a TASZ hol őszinte és éljenzi a kannabisz használatát, néha pedig megpróbál megfelelni a társadalmi elvárásoknak és szinte már ellenzi. Lassan viszont itt a döntés ideje, hiszen már az általuk nagyra tartott The New York Times is a kannabisz legalizálásának veszélyeiről ír, és a jobboldalisággal nem vádolható, de tudományosan komolyan vehető műhely, a Londoni King’s College is erre az eredményre jutott legutóbbi kutatásában.

Forrás: DKI, Fotó: Máthé Zoltán/MTI