Következetesség és markáns értékőrzés a közvetlenség és a mosoly mögött – Ferenc pápa öröksége és hagyatéka
Amint arról folyamatosan frissülő hírfolyamunkban portálunkon is beszámoltunk, ma hajnalban elhunyt Ferenc pápa. Az argentin származású egyházfő távozásával minden idők egyik legközvetlenebb pápája hagyott itt bennünket. Ferenc pápa személye, valamint tizenkét éves regnálása több tekintetben is különleges volt, utódjára pedig komoly feladat hárul majd azzal, hogy a Ferenc által rá hagyományozott örökséget tovább vigye.
Már pápává történő megválasztása is különleges volt, hiszen a katolikus egyház kétezeréves történelmében általában az aktuális egyházfő elhunytával választanak új pápát. Jorge Mario Bergoglio érsek azonban úgy lett egyházfővé választva, hogy elődje, XVI. Benedek pápa megromlott egészségi állapota folytán lemondott. 2013. március 13-án ült össze a pápaválasztó konklávé, amelynek eredményeként az ötödik választási kör után szállt fel a fehér füst és hirdették ki, hogy: „Habemus Papam”.
Buenos Aires érsekét, Jorge Mario Bergogliót választották meg Róma püspökévé, egyben a római katolikus egyház fejévé. Talán kevésbé közismert, de nem a „semmiből” tört az élre Bergoglio érsek, ugyanis nyolc évvel korábban, II. János Pál pápa halálát követően is felmerült már a neve pápaként. 2005-ben Ratzinger bíboros lett végül a pápa, ám Bergoglio érsek még a harmadik körben is komoly támogatással rendelkezett, negyven szavazatot kapott. Nem véletlenül. A konklávé bíborosai és érsekei tisztában voltak azzal, hogy Buenos Aires érseke különleges személyiség, tevékenységében hiteles, hívei körében pedig rendkívüli megbecsülésnek örvend.
Az emberközpontú jezsuita
Jorge Mario Bergoglio 1936. december 17-én született Buenos Airesben. Mint oly’ sokan Argentínában, ő is olasz bevándorló család gyermeke, édesapja vasúti munkás volt. Nemcsak spanyolul, de felmenői nyelvén, valamint angolul is fiatalon megtanult, ami hozzájárult széles látóköre kiteljesedéséhez. Vallásos szellemiségű neveltetésén túl egy fiatalon átvészelt súlyos betegség is arra hívta, hogy Isten szolgálatába szegődjön. Mindössze 22 éves volt, amikor belépett a jezsuita rendbe. Itteni szolgálata alatt végképp megérett benne az elhatározás Isten követésére. Ennek ellenére viszonylag későn, 33 éves korában szentelték csak pappá.
Papi szolgálata kezdetén rögtön azon tulajdonságok jellemezték, amelyeket aztán pápává választása után az egész világ megismerhetett. Csakhamar elhíresült róla, hogy miközben Isten tanítása szerint él és ennek nagyszerűségét hirdeti, emellett mindvégig emberi és szerethető maradt. Elutasított minden hívságot, minden olyan sajátosságot, amely a papi pályának az emberi hiúságra ható részét jelentheti. Hívei nemcsak plébánosként, de később püspökként, majd Buenos Aires érsekeként is egyszerű, közvetlen, a szó jó értelmében igénytelen életvitelű, takarékosan és szerényen élő papként jellemezték. Klasszikus példa erre, hogy az érseki palota legpuritánabb lakosztályban élt, és érsekként is többnyire a városi tömegközlekedést igénybe véve utazott, hogy így is az emberek között lehessen.
Ez a fajta életvitel azonban nem jelentette azt, hogy félrenézett volna, vagy megalkuvóan becsukta volna a szemét a társadalmi igazságtalanságokat látva, sőt. Érseki rangját és az ebben rejlő lehetőségeket igyekezett minden jó cél érdekében felhasználni. Nem volt szívbajos akkor sem, ha főpapként fel kellett szólalni a szegényekért, elesettekért, vagy éppen a méltatlan sorban tengődő sokgyermekes családok érdekében. Szükség esetén bátran ostorozta az argentin kormányzatot és a korrupt politikai elitet is, s mivel személyisége és életvitele folytán rendkívüli népszerűségnek örvendett, az akkortájt Argentínában regnáló baloldali vezetéssel nem volt jó a kapcsolata.
Assisi Szent Ferenc nyomában
Az egyetemes katolikus egyházon belül ugyanakkor igen nagy tekintélyt vívott ki magának, már az ezredforduló idején is elismert személyiségnek számított a Szentszék környékén. A szintén közvetlenségéről elhíresült II. János Pál pápa halálakor is sok bíboros látta volna szívesen Róma püspökeként, a később pápává választott Joseph Ratzinger bíboros után már akkor is ő kapta a legtöbb szavazatot. 2013-ban, amikor XVI. Benedek lemondott, a konklávé már elsődlegesen Bergoglio érseket támogatta, s végül az ötödik választási fordulóban meg is választották a római katolikus egyház fejévé.
Bár Jorge Mario Bergoglio érsek a katolikus egyház 266. pápája lett, mégis számos tekintetben az első volt. Őt megelőzően soha nem volt argentin egyházfő, sőt, Amerikából és eleve a déli féltekéről sem választottak még senkit pápává Bergoglio érsek előtt. Szintén ő lett az első jezsuita pápa. Külön említést érdemel a névválasztása, s nemcsak azért, mert előtte soha nem választotta senki a Ferenc nevet, de azért is, mert esetében nagyon is tudatos és sokatmondó volt a világhírű, szerzetesrend-alapító, Assisi Szent Ferenc nevének felvétele. Ezzel is egyértelművé kívánta tenni, hogy pápaként is ugyanazt a szellemiséget kívánja képviselni, amit Buenos Aires érsekeként képviselt: a szegények, elesettek képviseletét, és az egyszerűséget. Róma püspökeként szolgált tizenkét éve emberi- és papi értelemben is méltónak bizonyult korábbi életútjához, valamint egyházfői névválasztásához.
Emberi- és egyházfői öröksége
Ferenc pápa a szerénység, közvetlenség megtestesítője lett egyházfőként is. Se szeri, se száma azoknak a történéseknek, amikor minden bizonnyal a szívbajt hozta testőrségére, mert minden protokollra fittyet hányva elvegyült hívei között, szelfizett velük, vagy éppen váratlanul odalépett az őt ünneplőkhöz, megsimogatva egy kisgyermek arcát, netán áldást adva valakinek.
Hasonlóan ahhoz, ami Buenos Airesben is jellemezte, itt is mellőzte a titulussal őt megillető járandóságok nagy részét, különösen a luxust, például pápaként is a régi mellkeresztjét viselte. Különleges döntése volt, hogy nem költözött be a pápai lakosztályba, helyette a Domus Sanctae Marthae nevű vendégházban töltötte mindennapjait. Szentmiséi, áldásai legfőbb jellemzője a derű, a széles, őszinte mosoly volt, amely a más felekezetű, vagy éppen ateista milliók szemében is rokonszenvet volt képest ébreszteni személye iránt.
Ami egyházfői ténykedését illeti, szintén jelentős örökséget hagy maga után tizenkét éves regnálását követően. Egyszerre volt következetes, ugyanakkor képes arra is, hogy bizonyos dogmákkal szakítson. Számos kérdésben – például a cölibátus tekintetében – kérlelhetetlen következetességgel képviselte a két évezredre visszanyúló hagyományokat. Kiemelendő, hogy a családot helyezte a középpontba, és megalkuvás nélkül buzdította a világ keresztényeit a szegények, elesettek felkarolására.
Ahogyan Buenos Aires érsekeként, úgy pápaként sem futamodott meg attól, hogy kinyilvánítsa véleményét a közéleti, politikai témákban. Elkötelezett volt a párbeszéd mellett, úgy a különböző felekezetek, mint a társadalmak és a társadalmon belüli csoportok tekintetében. Világosan látta, hogy Európa letért évezredes, keresztény értékrendre alapozott útjáról, és az erre való visszatérésre buzdított.
Elérkezett az óra, hogy közösen építsünk egy olyan Európát, amelynek középpontjában nem a gazdasági élet, hanem a személy, az elidegeníthetetlen értékek szakralitása áll. Európa vállalja bátran múltját, és bizalommal tekintsen a jövőbe, hogy maradéktalanul és reménnyel élhesse meg jelenét. Hagyjunk fel a megfélemlített és önmagába zárkózó Európa gondolatával, és mozdítsuk elő a főszereplő Európát, amely a tudományok, a művészetek, a zene, az emberi értékek, a hit hordozója. Olyan Európát valósítsunk meg, amely az eget szemléli, és eszményképeket követ; megvédi az embert; biztos és szilárd talajon halad, értékes viszonyítási pontot jelentve az egész emberiségnek.
(Ferenc pápa beszéde az Európai Parlamentben 2014. november 25-én)
Ferenc pápa és a magyarok
Mint Géza fejedelem és Szent István óta keresztény ország, büszkék lehetünk arra, hogy regnálása során Ferenc pápa két alkalommal is ellátogatott Magyarországra. Először 2021 szeptemberében az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjét celebrálta a Hősök terén, legalább százezer ember előtt, majd 2023 áprilisában vizitált hazánkban. Másodjára több napos látogatásra érkezett, amelynek során találkozott a magyar egyház vezetőivel, papokkal, diakónusokkal, lelkipásztori munkatársakkal. Emellett felkeresett egy gyermekotthont, találkozott hazánkban élő menekültekkel és részt vett a Papp László Sportarénában tartott ifjúsági találkozón is. Utolsó itt töltött napján a Kossuth téren mutatott be ünnepi szentmisét.
Ferenc pápa nemcsak magyarországi látogatásai során, de a Vatikánban is többször találkozott Orbán Viktor miniszterelnökkel, akit személyes audienciákon is fogadott. Az egyházfő több ízben is követendő példaként hivatkozott a világviszonylatban is kiemelkedő értékeket hordozó magyar családpolitikára. Emellett maximális egyetértés mutatkozott Ferenc pápa és Magyarország álláspontjában az orosz-ukrán háború kérdésében, amelyben mindkét fél a béke elkötelezett híve a konfliktus kirobbanása óta.
Összegezés
Egy olyan időszakban vezette a katolikus egyházat Ferenc pápa, amikor a hagyományos értékek és a kereszténység egyaránt válságát éli. Emellett háborúk és viszálykodások sötétítik el mindennapjainkat, amelynek idején az olyan emberi hangok, mint a pápáé is volt, gyakran halknak bizonyulnak a fegyverek ropogásának drámai zajában. Vagyis Ferenc pápának sok tekintetben rendkívül komoly ellenszélben kellett ellátnia főpásztori tevékenységét, ám ennek ellenére képes volt irányt mutatni, jövőképet alkotni. Utódjának nem lesz egyszerű dolga…
Ferenc pápa betegeskedéséről már hosszú ideje tudni lehetett. Mégis van abban valami rendkívüli, ha úgy tetszik, misztérium, hogy éppen Krisztus Urunk feltámadásának szent ünnepén vette őt magához a Teremtő. Nincsenek véletlenek… Isten nyugosztalja Ferenc pápát!
Vezető kép: MTI/AP/Andrew Medichini
