Major Ákos, a köpönyegforgatás mestere: Horthyék hadbírójából lett Rákosiék ökle
Major Tamásról azt írtam korábbi cikkem címében: Lucifer, vörösben. Mit lehet akkor elmondani testvéréről, Major Ákosról, aki előbb a keleti fronton dolgozott hadbíróként, később a nyilasok alatt is ügyészként vallatott, hogy 1945 januárjában már éppen őket és más, jórészt ártatlan embereket ítéljen el? Major kommunista öccse kapcsolatait felhasználva éppen időben állt át, részt vett amúgy náciellenes atyai jó barátja meghurcolásában, hogy aztán 1956 után már "ügyvédként" segítse a diktatúrát. Göncz Árpádot is ő "védte", azaz mindent megtett, hogy mindenki súlyos ítéletet kapjon.
Kevesen tudják, hogy Major Tamás színész, színházigazgató ’56 után az MSZMP Központi Bizottságának tagja volt, és 1957 nyarán a megtorlásról szónokolt. Major osztályharcos megtorlást követelt, kiállva az akasztások mellett. Róla ebben a cikkben írtam, bátyját most mutatnám be. Major Ákos pályafutása talán még érdekesebb öccsénél, a kisnemesi családba született testvérek élete sokáig más irányba tartott, aztán párhuzamosan haladt. Az 1908-ban született jogász 1927-ben lépett katonai szolgálatba, 1933-tól hadbíróként, illetve katonai ügyészként dolgozott, majd 1942 májusától 1943 májusáig a keleti fronton szolgált.
Ebben a minőségében Ilovszkoje falu mellett személyesen vizsgálta meg a kormányzó-helyettes Horthy István lezuhant repülőgépét.
Életének erről az igen fontos mozzanatáról keveset tud(ott) a nagyközönség, az Arcanum.hu (nyilván nem teljes) folyóirat-adatbázisa szerint összesen két cikkben foglalkoztak ezzel (!) 1945 és napjaink között. Ez ahhoz képest megdöbbentő, hogy a kormányzó fiának repülőgép-balesete még mindig számos vitára ad okot, sokan a nácik kezét sejtik a háttérben.
„A repülődandár tábori bírája voltam akkor – beszélt erről az akkor már ügyvédként dolgozó Major Ákos 1974-ben a Magyarországnak. – 1942. augusztus 20-án Ilovszkojéban voltunk, amikor értesítést kaptam, hogy a közeli erdőben lezuhant egy repülőgép. A dandár parancsnoka egy orvossal, egy mérnökkel és velem azonnal a helyszínre rohant.
Félig a földbe fúródva találtuk meg a gépet, a földből kiálló rész elégett, megszenesedett a benne talált holttestmaradvány is, feje és végtagjai hiányoztak.
Megdöbbenve állapítottuk meg, hogy Horthy István zuhant le, csaknem a szemünk előtt. Aznap (egyébként éppen névnapján) kellett volna a kormányzóhelyettesnek bevonulnia új szolgálati helyére, a 2. hadsereg parancsnokságára. Búcsúzásnak szánta az augusztus huszadikai repülést, még egyszer felszállt a >Héjá<-val, a második világháború időszakának legsilányabb építésű, olasz szabadalmú gépével. Kétségtelen, hogy baleset történt.”
Bár a kormányzó népszerű, angolbarát és náciellenes fiának halálának okát azóta is sokan vitatják, Major egyértelműen a baleset mellett érvelt.
A hadbírót 1943 júliusában hívták vissza Budapestre, a Honvédtörvényszékhez került, ahol egy évig dolgozott – politikai elítéltekkel és statáriális ítéletekre váró katonaszökevényekkel volt tele az épület börtöne. Major később részt vett egy nyilas összeesküvés leleplezésében, amiért – állítása szerint – a németek bevonulásuk után letartóztatták.
Később többször elmondhatta (eredet)történetét, a Tükör 1971-ben hosszú cikksorozatot közölt vele, a jogászról csak azt írták: „ma közismert ügyvéd Budapesten”.
A csodálatos megmenekülés nála is felbukkant
Nem meglepő, hogy az ő visszaemlékezésében is előbukkan a szerencse – amely az agitpropos Vitray Tamást saját visszaemlékezése szerint annyiszor kisegítette. A Magyarországban megjelent cikkben (az is egyedül az ő elmondásán alapul) ez jelent meg: „Gyorsan peregtek akkor az események, nem volt sok idő a gondolkodásra. Major Ákos hadbírószázados a >Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség
Huszonnégy órával később pedig ugyanazok a nyilas tisztek jelentek meg Major Ákos hivatalában – fekete SS-uniformisban. Fordult a kocka, a hadbírót 1944. október 16-án letartóztatták, átadták a Gestapónak. Szerencséje volt, visszakerült a menekülő magyar alakulatokhoz, egy régi bajtársának >Nyílt parancsával”
– ennyit röviden a metamorfózisról.
A színpad közepére perdült – öccséhez hasonlóan ő is szerette a reflektorfényt. Az MTI fotótárából letölthetők azok a fényképek, amelyek azokon az első, nyilvános akasztásokon készültek, ahol Major – minden elvet és szabályt felrúgva – személyesen is részt vett.
Major Ákos (j), a Népbíróságok Országos Tanácsának (NOT) elnöke áll az Oktogonon, a 401-es számú zsidó munkaszázad különösen kegyetlen hóhérai, Rotyis Péter és Szívós Sándor nyilvános kivégzésénél / Fotó: MTI„1945 januárjában már felállt a Budapesti Népbíróság, élén a politikai szélkakas Major Ákos hajdani hadbíróval. (Major nevéhez fűződik az Oktogonon végrehajtott nyilvános akasztás, amelynek során — a hatalommegosztás és a bírói függetlenség elvét semmibe véve – Rotyis Péter és Szívós Sándor
Rákosi Mátyás személyesen dorgálta meg
Major Ákosnak a hírhedt nyilasok elítélésénél könnyű dolga volt, de a Bárdossy László-perre már kevéssé lehetett büszke. Bárdossy kétségtelenül bűnös volt, de – és ebben ismét minden munka megegyezik – Major egyszerűen kevés volt a feladathoz. „Máig nincs rá magyarázat, hogy a háborús bűnösök perét miért is nem az eredeti menetrend szerint Szálasival kezdték, akinek uralma az első perctől kezdve törvénytelen volt. – írta erről Varga László „Forradalmi törvényesség” című tanulmányában. – A Bárdossy-perre a vád nem készült fel, s a népbíróság előtt Bárdossy László bűnössége nem nyert bizonyítást. A perdöntő bizonyítékokat az oroszok lefoglalták, s nem bocsátották sem az ügyészség, sem a bíróság rendelkezésére. Ezek hiányában a koronatanúk – bárczyházy Bárczy István, Bölöni József stb. – szinte megszégyenültek. <…>
A vádlott – akit mellesleg halálra ítéltek s kivégeztek – mind műveltségében, mind nyelvtudásában, helyenként jogi ismereteivel messze felülmúlta bíráit.”
Ezt mások is így látták. Zinner Tibor jogtörténész, aki a téma legkiválóbb szakértője, korábban így fogalmazott: „Major Ákos tárgyalásvezetése nem volt megfelelő számukra – ahogy a pesti száj mondta:
>Major jól védekezett Bárdossyval szemben<” .
A „<...> háborús bűnösök közül Bárdossy szerepe és felelőssége osztotta meg leginkább a magyar közvéleményt – írta Sükösd Mihály: Bárdossy: mártír vagy háborús bűnös című tanulmányában. – <…> a per gyors és kapkodó előkészítése során az illetékesek alábecsülték a vádlott intellektuális és szónoki képességeit, valamint Trianon állandó emlegetését a tárgyalóteremben. Akadtak fontos és zavaró mellékkörülmények is.
A bíróság elnöke, Major Ákos nem rendelkezett a Bárdossyéhez mérhető jogi ismeretekkel. Továbbá feszélyezte a szerep, hogy rövid hónapokkal előbb még Horthy hadseregének hadbíró századosa volt, most pedig sokak szemében >kommunista báb<. Az egyébként értelmes Major Ákost olyannyira zavarták a körülmények, hogy a tárgyalás harmadik napján elveszítette a fejét.
Amikor Bárdossy valamilyen összefüggésben sértőn említette meg Bajcsy-Zsilinszky Endre nevét, az elnök a vádlottba fojtotta a szót, megbilincseltette, és kivezettette a teremből. Ezért a csúfságért a magyar népbíróság független elnökét mind a budapesti Szövetséges Ellenőrző Bizottság angol ezredese, mind Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes megdorgálta.”
Bárdossy László volt miniszterelnök (j) vallomást tesz a Népbíróság dr. Major Ákos (b4) vezette tanácsa elõtt /Fotó: MTIBár Bárdossy elítélésének jogosságát és bűnösségét néhányan még máig is vitatják, ezt a pert a történészek nagy része nem tekinti koncepciós pernek. Annál inkább annak tűnik a következő eset.
Atyai jó barátja elítélésében is részt vett
Major Ákos igazán dicstelen szerepét Babos József hadbíró ezredes ügyében játszotta, aki „atyai jó barátja” volt. Babos Bajcsy-Zsilinszky Endre és Kiss János barátja volt, aki részt vett az ellenállási mozgalomban.
Ismert volt náci-ellenességéről, de ennél is fontosabb, hogy ő volt az, aki „a magyar történelemben egyedülálló módon szabott ki az újvidéki vérengzés miatt egy hadra kelt sereg tisztjeire súlyos börtönbüntetéseket”. Ehhez azért kellett bátorság – ennek ellenére letartóztatták – Jány Gusztáv ügyében kívánták felhasználni. A továbbiakban ismét Varga László „Forradalmi törvényesség” című tanulmányából idézek.
„<…> április 3-án valóban jelentkezett Major Ákos volt hadbíró százados tanúságtételre. A Budapesti Népbíróság elnöke tanúvallomásában nem, csak évtizedekkel később megjelent memoárjában jelezte, hogy Babosban eredetileg atyai jó barátját tisztelte, aki őt egykor a hadbírói pályára terelte.
A népügyész kollégának, egészen pontosan Molnár Sándor népügyészségi elnöknek viszont ezt vallotta: >nevezett… közvetve elősegítette, hogy ezek – mármint a hazaáruló Szálasi-kormányzat – végül is hatalomra juthattak, mert a vezérkari főnök bíróságának döntő szerepe volt abban, hogy Magyarország a háborúba mind fokozottabb mértékben belesodródott, s minthogy Babos ezredes ennek a bíróságnak a megalapítója és vezetője volt, ennél fogva vezetőállásban kifejtett tevékenységével ezt a szerencsétlen eredményt a maga részéről elősegítette<.”
Jány Gusztáv vezérezredes, a 2. magyar hadsereg egykori parancsnoka a népbíróság elõtt /Fotó: MTIÍme a tanítvány, a kommunistákhoz átállt Major vallomása. Arra, hogy mennyire reménytelenül, szánalmas kísérletekkel próbálták Babost megfogni, a következő eset a legjellemzőbb példa: „Babos József meghurcoltatásában a jelek szerint sem Rákosi, de még Péter Gábor sem kívánt részt vállalni. Április 17-én, most már Debrecenben, előkerült azonban egy újabb feljelentés, ekkor Babost már őrizetbe vették. >Hosszú időn keresztül nem tudtam, hogy miért tartóztattak le, míglen az ügyész úr röviden kihallgatott, és közölte velem, hogy ellenem egy ismeretlen nevű nő tett feljelentést amiatt, hogy Ukrajnában, egy fogolytáborban sok halálos ítéletet hoztam, továbbá az ottani foglyokat szadisztikus módon kínoztattam, megverettem és általában bántalmaztattam.<
Ez még nem hangzott ijesztően, hiszen Babos sohasem járt Ukrajnában.”
„Ez egy komoly névtelen feljelentés volt... géppel írva” – talán nem csak nekem ugrik be A tanú egyik kulcsjelenete. Nevetni nincs okunk, látjuk, hogy Babost úgy vádolták az ukrajnai szadizmussal, hogy valójában sohasem járt ott, ellentétben a keleti fronton dolgozó Majorral.
Babos emigrált, felesége belehalta megpróbáltatásokba
„Babos ügyében csak 1946 januárjában született meg a vádirat. A fogház főorvosa néhány nappal később megvizsgálta Babost, lehet-e a tárgyalás kitűzéséig kényszermunkára rendelni. Babos ekkorra már 39 kilogrammot fogyott.<…> A tanácsvezető bíró december 20-ára tűzte ki a tárgyalást. Közben azonban Rajk László belügyminiszter Babos >súlyos betegségére való tekintettel internálását négy hónapra felfüggesztette<, s így mégis szabadlábra helyezték. Ez volt az oka annak, hogy 1947. október 4-én a >szökésben lévő
A Budapesti Népbíróság 1948. december 13-án – távollétében – 15 évet szabott ki rá, az állambiztonság még a hatvanas évek elején is kereste Kecskeméten élő családjánál. Gosztonyi Péter szerint Dél-Amerikába menekült. Babos József felesége már 1946-ban belehalt a megpróbáltatásokba, anyósa >eszét vesztette<, legkisebb gyermeke ekkor ötéves volt.”
Zsidókat mentett, nyilasként végezték ki
Lezárásként ismét Varga László írásából idéznék egy következő részletet, hogy láthassuk, kik ellen (is) vetették be a Népbíróságot. „Babost még akár >szerencsésnek
Hiába rendelkezett hivatalos orosz igazolással arról, hogy a szovjet hadsereggel harcolt a németek ellen, hiába prezentálta a Vöröskereszt, a megmentett zsidók – nem a tárgyalásra datált – köszönő leveleit, hiába helyezte 1948. május 26-án a NOT a Budapesti Népbíróság Tutsek-tanácsának 1947. december 11-én meghozott – jogilag megdöbbentően megalapozatlan – halálos ítéletét hatályon kívül, novemberben részben pusztán névazonosság alapján a népbíróság újra elítélte, most életfogytiglani kényszermunkára.
Ezt a NOT (s a teljesség kedvéért tegyük hozzá: a Pálosi-tanács) halálbüntetésre súlyosbította. A kegyelmi kérvényt maga Bibó István fogalmazta. A Budapesti Népbíróság 1949. május 20-án hirdette ki a NOT ítéletét, valamint azt is, hogy a köztársasági elnök „>hozzájárult ahhoz, hogy az elítélttel szemben a törvény és az igazságszolgáltatás rendes lefolyása akadálytalanul bekövetkezhessék<. Azt már nem tette hozzá, de tény, a Pálosi-tanács Baráthot kegyelemre terjesztette fel. Az ítéletet másnap reggel 7 óra 7 perckor Bogár László állami ítéletvégrehajtó végrehajtotta.”
Barát (itt: Baráth) tragédiájáról 1994-ben Kenedi János írt a Kritikában, leközölve Bibó István 1949-es kegyelmi kérvényét. „Fölakasztottak egy embert, mert a nevét összecserélték egy másikéval. Az emberről, aki 1944-ben nyilas pártigazolvánnyal részt vett az antifasiszta ellenállásban, Örkény írhatott volna abszurd drámát - utólag. Ám az abszurd ítélettel egyidejűleg Bibó írt - műfaját tekintve - kegyelmi kérvényt az igazságügy-miniszternek, Ries Istvánnak” – írta Kenedi. Ha már Ries: a minisztert később az ÁVH-n verték agyon, egyik kihallgatója az a Bauer Miklós volt. Major Ákosból később az ötvenhatosok ügyvédje lett, ő lett azon jogászok egyike, aki védőként a vérbíróságokat segítette...
Folytatom.
