„Rajta voltam azon a listán, akiket rendszeresen kérdeztek” – mondta Róna Péter a CIA-ról – De hogyan lett a CIA által finanszírozott amerikai MEFESZ elnöke?
Megírtuk, hogy Róna Péter édesanyja az amerikai katonai elhárítás, a CIC tolmácsa volt. Visszaemlékezése szerint a CIC vitte ki őket ’56 után Amerikába, ahol munkát is szereztek az édesanyjának. A fiatal Róna Péter 1961-ben a Fehér Háznak dolgozott: gyakornokként egy olyan, az ENSZ alá tartozó szervezet amerikai delegációját segítette, amelybe [az ILO-ról van szó] a KGB is beférkőzött, de nyilván az összes érintett titkosszolgálat körbefonta. Egy évvel később Róna az amerikai MEFESZ nevű emigráns diákszervezet elnöke lett, amelyről kiderült, hogy természetesen a CIA finanszírozta. Nem állíthatjuk, hogy Róna Péter a CIC vagy a CIA embere volt, de nemzetbiztonsági szempontból kétségtelenül érdekes a pályafutása. Könyvében maga dicsekszik azzal, hogy információforrásként szolgált. „Amikor a szovjet birodalom már recsegett, Magyarország már kiengedte a keletnémeteket, akkor persze az amerikai külügyminisztérium, a nemzetbiztonsági tanács, a CIA óriási erőkkel fordult ahhoz, akihez csak tudott információs tanácsért. [...] Rajta voltam azon a listán, akiket rendszeresen kérdeztek.” Folytatjuk az államfőjelölt pályafutásának bemutatását.
Korábbi cikkünkben megírtuk, hogy az államfőjelölt két interjúban is elmondta, hogy édesanyja az amerikai katonai hírszerzésnek vagy inkább katonai elhárításnak dolgozott. A CIC-nek
Érthető, ha ’56 után is a CIC segített neki és fiának Amerikába jutni. Sőt, ott jó állást szereztek az asszonynak. Róna Péter után 1961-ben – elmondása szerint – az FBI szaglászott; átment a teszten, mert ezután a Fehér Háznak dolgozott. Tizenkilenc évesen, az egyik ellenséges országból érkezve. Innen folytatjuk.
A következő részlet forrása a róla megjelent portrékötet. Andrassew Iván kérdése: „Mi volt a dolgod, amikor a Hruscsov-közmondásos füzetecskédre tekintettel gyakornok lehettél a Fehér Házban?”
„Az International Labour Organization, amely Genfben székel, évente tart plenáris ülést. Minden ország delegációja három tagból áll: az állam, a szakszervezetek és a munkaadók képviselőjéből. Az ülésen egy sor előterjesztésről kell szavazniuk. Általában az a jó, ha a három küldött együtt tud szavazni, vagyis még, mielőtt elutaznak, hasonló álláspontra jutnak. Ha pedig mégsem, akkor legyen világos, hogy miért nem, de ott semmiképp se veszekedjenek, mert az rossz fényt vet hazájukra, Amerikára.
Nekem az volt a feladatom, hogy az ILO stábja által szétküldött anyagot elemezzem. Elsősorban abból a szempontból, hogy a kormánynak mi legyen az előterjesztésekkel kapcsolatban az álláspontja. Természetesen nekem nem az volt a feladatom, hogy kidolgozzam a kormány álláspontját, hanem az, hogy körbekérdezzem a különböző szakterületeket, hogy ők mit mondanak.
Ezeket összegyűjtöttem, összegeztem, és az is a feladatom volt, ha lehet, vonjak le valamilyen konklúziót. Ha pedig nem lehet, akkor jelezni kell, hogy nem lehet, hiszen nem értenek egyet. Vagyis ez egy belső egyeztetés volt annak érdekében, hogy hátha egyezségre lehet jutni. Erre kaptam három hónapot.”
A KGB a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetben
Az említett Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) az ENSZ szakosított szervezete volt, svájci, genfi székhellyel. Persze ma is működik, közép-kelet-európai irodája éppen Budapesten van.
Természeten körbefonták a különböző titkosszolgálatok. Éppen az amerikai sajtóban írtak arról a „Sztaniszláv Lefcsenkóról”, aki a KGB őrnagya volt, amikor az Egyesült Államokba szökött. Az említett Levcsenkóról az MGIMO-val kapcsolatban írtam, hiszen ő is fontos részleteket árult el a hírszerzést is oktató moszkvai elitiskoláról <lásd a cikkemet>.
A Washington Times 1983-ban hozta nyilvánosságra „a volt KGB őrnagy leleplezését a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet aláaknázó tevékenységével kapcsolatban”.
„Ennek a szervezetnek számos európai országban van úgynevezett »titkársága«. Különböző kongresszusokat rendeznek és rendszeresen küldenek ki bizottságokat különböző országokba, »tényfelderités« címén – dolgozta fel a Times cikkét az Amerikai-Kanadai Magyar Élet nevű emigráns lap. – A Washington Times idézi a volt szovjet őrnagyot, aki szerint ezeknek a titkárságoknak vezetői nem tudnak megkülönböztetni egy szovjet titkos ügynököt egy utcai árustól.
Így azután érthető, hogy a KGB emberei beférkőznek a titkárságok soraiba, igyekeznek Nyugat-ellenes hangulatot teremteni, rágalmazni az Egyesült Államokat és lehengerelni az ellenzéket. Az európai Munkaügyi Szervezetet – ha ilyen módon manipulálják őket, – tízezrével küldheti ki a tüntetőket az utcára, hogy szidalmazzák az amerikai látogatókat, vagy ellenezzék a szövetségesek célkitűzéseit.
Attól kezdve, hogy Andropov vette át a KGB vezetését, Európa nagy ipari gyártelepein zavargások törtek ki – folytatja a Washington Times. 1979-ben és 80-ban, például, az olaszországi Torinóban, a Fiat autógyár telepén, kommunista munkások megtámadták az antikommunista dolgozókat, összeverték őket, hazakergették valamennyit és gépeiket összetörték.
A KGB célja ezzel az volt, hogy nyugtalan légkört teremtsen a Fiat gyárban, megakadályozza a termelés folyamatosságát és a gyárvezetés részére lehetetlenné tegye az irányítást. Ugyanilyen gyári harcok törtek ki Franciaországban, ahol sztálinista – vagy Brezsnyev-ista – szakszervezeti vezetők megpróbálták a nem kommunista munkásokat elküldeni.
A volt KGB őrnagy – a Washington Times tudósítója szerint – arra is felhívta a figyelmet, hogy a KGB ügynökei nemcsak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet soraiba férkőztek be, hanem ott találhatók az úgynevezett békemozgalmakban.”
Logikus, hogy a CIA is külön figyelmet fordított az ilyen szervezetekre, nem beszélve arról a CIC-ről, amelynek ugye az elhárítás volt a feladata. Már csak ezért is érdekes, hogy éppen egy magyar CIC-tolmács fiát választották ki egy ilyen nagyon is bizalmi, feltétlen politikai megbízhatóságot követelő állásba. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a fiatal Róna Péter a CIC vagy a CIA ügynöke lett volna, de azért nagyon is fontos pozícióba került az ILO „elemzőjeként”.
És akkor az amerikai MEFESZ elnöke lett
Ez történt 1961 nyarán, egy évvel később pedig az egyik legismertebb emigráns szervezethez került. Került? Elmondása szerint az amerikai MEFESZ elnöke lett. Miről van szó? Az eredeti MEFESZ-t (Magyar Egyetemisták és Főiskolai Egyesületek Szövetsége) Szegeden hívták újra életre az 1956-os forradalom idején. Ez törte meg a KISZ elődjének, a DISZ-nek az egyeduralmát, valamint „kulcsszerepet töltött be a forradalom követeléseinek kidolgozásában, a forradalom és szabadságharc hangulati előkészítésében és elindulásában”.
Hiszen – bár kevesen tudják – ötvenhat nem Budapestről, hanem Szegedről indult; a forradalom követelései először Szegeden, a MEFESZ 1956. október 20-ai nagygyűlésén fogalmazódtak meg. Nem véletlen, hogy később a MEFESZ nevét vette fel az emigráns szervezet.
„Rövidesen több mint 180 000 menekülttel lett szegényebb az ország, akik közül majdnem 8000 fiatal került egyetemre Európa, Észak- és Dél-Amerika különböző országaiban, valamint Ausztráliában. <...> Gyér nyelvtudásukat a lehető leggyorsabban kellett feljavítaniuk – vagy a nulláról megalapozniuk. A nélkülözhetetlen ösztöndíj megtartása pedig kemény tanulást követelt.
A kettős munkateher ellenére mégis létrehoztak egy három földrészen működő diákszervezetet, hogy tovább képviseljék 1956 követeléseit, és biztosítsák menekült diáktársaik továbbtanulását. A (leginkább rövidített angol nevén, UFHS-ként ismert) Szabad Magyar Egyetemisták Szövetsége első közgyűlése előtt, 1957 májusában alapító elnökük, Jankó Béla kijelentette: »ráébredtünk arra, hogy hivatásunk van«. A gyűlés nyílt levélben fordultak otthon maradt társaikhoz, mondván: »Nem képviselni, csak szolgálni akarunk, titeket és hazánkat. Tisztában vagyunk azzal, hogy otthon vihar van, s mi az eresz alá álltunk. A miénk csak a második szó. Tudjuk azt, hogy szabad lehetőségeink megsokszorozzák kötelességeinket.«
A forradalomhoz való kötődésüket a MEFESZ név felvételével erősítették meg. <...> Olykor meddő viták és elhibázott lépések nehezítették az emigráns MEFESZ munkáját, bár súlyos következményekkel járó lépéseket sikerült elkerülniük. Voltak, akik ingadoztak, amint egyeztetni próbálták a változó otthoni helyzet, a hidegháborús nemzetközi diákpolitika és a MEFESZ nemzetközi elismerésének egyre bonyolultabb összefüggéseit.
Sőt, két korábbi MEFESZ-tisztségviselő hazatért 1965-ben, ami azt sem zárja ki, hogy az itthoni hivatalosság nyomást tudott gyakorolni a szervezet feloszlatása ügyében 1966-1967-ben, bár erre konkrét bizonyíték nem volt. És a feloszlás persze mindenféleképpen bekövetkezett volna, hiszen az 56-os egyetemisták zöme az 1960-as évek közepére befejezte tanulmányait.”
„Konkrét bizonyíték nem volt” – írta nagyvonalúan az ÉS vendégszerzője, Várallyay Gyula, de a könyvében ennyire nem finomkodott.
Várallyay az emigráns MEFESZ egyik kulcsfigurája volt – aki az ötvenhatos MEFESZ-ben is szerepet játszott – , Tévúton című művében megírta a szervezet bomlasztásának a történetét.
Csak néhány érintett:
„Az egyik elnök, Vízhányó József (fedőneve: Bändel Kari), több alelnök: Szakál Imre (fedőneve Sury Jacques), Ruszka Péter (Carter), Vermes Gyula (Glück), valamint az angliai tagszövetség alelnöke, Szondi György (Faison), Bécsben Radnóti Ágoston (Roland) hazai hírszerzőként működött annak a szervezetnek a kebelében, amelyet közvetve, a Szabad Európa Bizottságon keresztül a CIA finanszírozott.”
Amúgy a MEFESZ után ő is érdekfeszítő pályafutást mondhatott magáénak: „1960-ban egyetemi tanulmányait megszakítva az emigráns magyar egyetemisták szervezete, a MEFESZ elnöke, genfi székhellyel.
Tanulmányai után egy évig Bostonban, majd nyolc évig konzultánsként ázsiai, dél-amerikai és afrikai országokban dolgozott, valamint szaklapokban publikált. 1973-2002 között a Világbank munkatársa volt a washingtoni központban, illetve dél-amerikai és európai kiküldetésben. Több amerikai magyar szervezet tagja, alapítója és vezetője, jelenleg az Amerikai Magyar Koalíció kuratóriumának tagja. 2005-ben a Világbank és Soros György által létrehozott, közép-európai országokban működő Roma Oktatási Alap első igazgatója, később kuratóriumi tagja.”
Sokatmondó ez is. Ezt a karriert igen nehéz elképzelni CIA-s háttér nélkül.
Radnóti Ágoston „leleplezése” a hazai sajtóban
Az amerikai MEFESZ CIA-s háttere a hatvanas évek egyik nagy szenzációja volt a kádári sajtóban. A legnagyobbat talán Radnóti Ágoston „leleplezése” szólt:
„Sokkal hatékonyabb volt Radnóti Ágostonnak, a bécsi diákszövetség elnökének eltűnte a forradalom tizedik évfordulója előtt Jugoszlávián keresztül Magyarországra, miután előzőleg irreális ígérgetéseivel igyekezett túllicitálni a megemlékezések előkészítőinek elképzeléseit.
A megbeszélésről készült hangszalaggal és a diákszövetség kartotékával csomagjában aztán rádió- és sajtónyilatkozatot tett; Bécsi dosszié c. »élménybeszámolójában« sorjában „leleplezte” a diákszövetség exponált személyeit, akiket CIA-ügynökként mutatott be. A botrány nagyon meghökkentette a szervezetek vezetőit, úgyhogy csak dacból és kötelességérzetből, de csonkán rendezték meg a 10. évforduló megemlékezéseit.
(Aknamunka volt ugyancsak az idő tájt a Genfben székelő MEFESZ-elnöknek, Vízhányó Józsefnek hasonló indíttatású szökése Magyarországra.) A bécsi diákszövetség nem tudta kiheverni a megrázkódtatást, különösen azon állítólagos rendőrségi kívánság miatt, hogy a nevéből töröljék a »szabad« megjelölést, így a közgyűlés végül is a feloszlatás mellett határozott 1967-ben.”
A kommunista sajtó cikkei
Igen – Genf. Tény, hogy a kommunista propaganda rengeteget írt ezekről az ügyekről, sorra közölve az általuk beépített vagy később megnyert Vízhányó, valamint Radnóti leleplezéseit. „Ha a CIA valamelyik fiókintézetének vezetői szembe fordulnak a washingtoni főnökkel, megszűnik a pénzfolyósítás, és ezzel legtöbbször maga a szervezet is – írta a Magyar Szó. – Példa erre a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egyesületei Szövetsége, amely nemrégiben megszűnt.
A szövetség az úgynevezett Nemzetközi Diákkonferencia tagszervezeteként működött. A Nemzetközi Diákkonferenciát a CIA-ügynökök által Nemzetközi Diákszövetségben végrehajtott szakadás után hozták létre. Ennek a CIA-akciónak a leleplezése nyomán tört ki az egész CIA-botrány. <...> Végül is a MEFESZ két vezetője, megundorodva ettől a tevékenységtől, és az egész nyugati világtól, hazatért, 8 sajtókonferencián leplezte le egykori megbízóit. Ezek után nem maradt más hátra, mint megszüntetni a MEFESZ-t.”
Szóval megundorodtak. Fábián Ferenc – „Újfalusi” titkos munkatárs – a következőket írta: „Így kapott pénzt az NSA, hogy létrehozza az úgynevezett Nemzetközi Diákkonferenciát (ISC), és ezzel kettészakítsa a nemzetközi diákmozgalmat. Az ISC tehát már nyíltan kapta a pénzt a kém- és bomlasztó tevékenységéhez a »magánalapítványokon« keresztül, és leplezetlenül hajtotta végre a CIA utasításait. <...>Az amerikai titkosszolgálat bőkezűen finanszíroz más antikommunista ifjúsági szervezeteket is. Kiderült, hogy az »alapítványok« nagy pénzösszegeket juttattak mindazon ifjúsági szövetségeknek, amelyek bármi úton-módon ellensúlyozhatták a Nemzetközi Diákszövetség és a DIVSZ befolyását.”
Utóbbi ugye a KGB fedőszervezete volt. Már Bolgár György, Fodros István és Simonyi András kapcsán is említettük.
Miért ment a forradalmi szervezetbe?
Most nézzük, hogyan került Róna Péter 1962-ben a MEFESZ-hez. Már magát az indíttatást is nehezen értjük, hiszen Róna Péter az egész könyvben megvetően beszél a forradalomról
Ha józanul gondolkodunk, ez nem túl logikus lépés, hiszen ha valaki nem érez közösséget egy csoporttal és egy eszménnyel (ötvenhat), akkor miért vállal kulcspozíciót? És főleg miért választják meg, miután semmi köze nem volt ötvenhathoz, azon kívül, hogy a CIC azután őt és édesanyját Amerikába szállította?
Adódik a válasz, hogy talán az amerikaiak ötlete is lehetett, hiszen 1961-ben nyilván jól dolgozott az ILO-ban.
Megint a jó ötletek
Magáról a MEFESZ-ről Róna ezt mondta a könyvben:
„Az ötvenhatos forradalomnak volt egy szervező szervezete, amit úgy hívtak, hogy Magyar Egyetemisták és Főiskolai Egyesületek Szövetsége, vagyis MEFESZ. A vezetőségének jelentős része emigrált, hiszen tudták, hogy nem sok jó vár rájuk Magyarországon. És létrehozták a MEFESZ-t – Svájcban. Ennek pedig különféle országokban voltak tagszervezetei: amerikai, brit, ausztrál, német, francia, belga MEFESZ. Hatvankettőben én lettem az amerikai szervezet elnöke.”
„A MEFESZ számos éven át jelentős politikai tevékenységet végzett. Szidta Kádárékat és... szidta Kádárékat... Egyszer elmentem egy ilyen gyűlésre Washingtonban, és azt találtam mondani, hogy az rendben van, hogy Kádár nem jó, mert nem jó... de nem kellene inkább azzal foglalkozni, hogy egyrészt milyen kulturális programot tudunk összeállítani, másrészt hogyan tudunk ösztöndíjakat szerezni az emigrációba került magyar diákok számára? Ez nagyon sokaknak tetszett, és akkor megválasztottak elnöknek. Egy évre, mert az volt a rend. Így kerültem kapcsolatba a különböző emigrációs szervezetetekkel, és különféle emberekkel.”
Tehát elmondása szerint 1962-ig csak arról szólt a MEFESZ, hogy „szidta Kádárékat”. Majd megérkezett ő – egy évvel a Fehér Házban végzett munkája után –, és minden megváltozott.
Ösztöndíjak, kulturális programok – és ezt nyilván nagy részben az amerikai politika finanszírozta. Komolyan gondoljuk, hogy ez másnak nem jutott eszébe? Az ösztöndíj és a kulturális programok? Ez olyan forradalmi idea?
A CIA finanszírozta – emelte ki Róna Péter is
De mit mesélt a MEFESZ hátteréről és széteséséről? Előbb lássuk Andrassew Iván kérdését:
„Van bennük valami kínos, nevetséges, a folyamatos készenlét arra, hogy megsértődjenek. A származás nevetséges fitogtatása. Meg az, hogy mijük volt nekik valamikor. Soha föl nem merül, hogy valamicskét esetleg maguk is felelősek a sorsukért. De mi történt a MEFESZ-szel? Hogyan lett vége?”
„A szervezetet a CIA pénzével finanszírozták. Mindenféle közvetítőkön keresztül jutott el a MEFESZ-hez. Azok, akik adták... Rockefeller Foundation... szakszervezetek... teljesen normális dolog volt, hogy adnak... Köszönjük szépen! Az egyik nagy támogató Henry Cabot Lodge amerikai államférfi volt – többek között abban az időszakban az USA ENSZ-nagykövete. Már nem emlékszem pontosan, mit mondott, de elszólta magát a támogatás eredetéről. És ez a MEFESZ végét jelentette.”
„Rockefeller Foundation”, „szakszervezetek”, CIA.
Hol dolgozott Róna Péter mamája? Egy szakszervezetnél, ahová a CIC (vagy már a CIA) tette oda. És mi történt a fiával? Előbb 1961-ben a Fehér Háznál munkálkodott egy olyan szervezet kapcsán, amelyet átszőttek a különböző hírszerző szolgálatok. Ahol szükség volt az elhárításra is. A székhely: Svájc. Ugyanitt készült az a fotó, amellyel könyvét illusztrálták; ez már 1962-es, ezen már a MEFESZ amerikai elnökeként szerepel.
Vagy erről, vagy egy másik svájci utazásáról ezt mondta:
„A hatvankettő-hatvanhármas tanévben a MEFESZ tartott egy gyűlést Saint Moritzban, Svájcban. Az egyik diáklány – már nem emlékszem, melyik országból jött – a vonaton a tenyeremből olvasott, amikor Genfből mentünk fel Saint Moritzba.”
Szóval 1962-ben a MEFESZ amerikai elnöke lett, egy szervezeté, amelyet a CIA finanszírozott. És amelyben nyilván megvoltak a CIC-nek is a komoly, elhárítási feladatai. Ismétlem, ez nem jelenti azt, hogy Róna Péter a CIA-nek vagy a CIC-nek dolgozott volna, de azért a mozaikdarabkákat összerakva joggal gyanakodhat az olvasó és a kutató is. Főleg egy olyan üzletember esetében, aki saját maga szerint később informálta a CIA-t.
„Amikor a szovjet birodalom már recsegett, Magyarország már kiengedte a keletnémeteket, akkor persze az amerikai külügyminisztérium, a nemzetbiztonsági tanács, a CIA óriási erőkkel fordult ahhoz, akihez csak tudott információs tanácsért.
Ez és ez mit jelent, hova tegyük, hogyan működik, és a többi. Rajta voltam azon a listán, akiket rendszeresen kérdeztek”
– mondta már a rendszerváltozással kapcsolatban. De ne szaladjunk ennyire előre!
Folytatjuk.
