Harminc éve, 1991. június 19-én hagyta el Magyarország területét az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka, ezzel 1944 óta először nem állomásozott az ország területén idegen haderő.
A második világháború után Magyarországot nem hagyta a felszabadítóból megszállóvá vált szovjet hadsereg. Itt-tartózkodásukat az 1947. évi párizsi békeszerződés szentesítette, amelyben az szerepelt, hogy így biztosítható a kapcsolat az ausztriai szovjet megszállási övezettel. Miután Ausztria az 1955. május 15-ei államszerződéssel visszanyerte függetlenségét, a szovjet haderő további magyarországi állomásoztatását az előző nap, 1955. május 14-én megalakult Varsói Szerződés “legitimálta”. Az 1956-os forradalmat eltipró szovjet csapatok jogi helyzetét az 1957. május 27-én kötött szovjet-magyar kormányközi megállapodás rögzítette, de az alig három és fél oldalas dokumentum nem határozta meg sem létszámukat, sem itt-tartózkodásuk időtartamát, sem költségeik fedezésének forrását. Az “ideiglenesen hazánkban állomásozó” szovjet Déli Hadseregcsoport kivonása már 1958-ban szóba került, de a megvalósulásra még több mint három évtizedet várni kellett. Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a szovjet Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke 1988. december 7-én jelentette be az ENSZ Közgyűlésében, hogy a Szovjetunió 1991-ig 25 százalékkal csökkenti kelet-európai haderejét. Magyarországot 1989. április 25-én hagyta el az első szovjet alakulat, a kiskunhalasi 13. harckocsi gárdaosztály. A rendszerváltozás előestéjén már nemcsak az ellenzéki erők követelték a teljes csapatkivonást, hanem a Németh Miklós vezette kormány is ennek elérésén dolgozott. Azzal azonban mindenki tisztában volt, hogy ez a cél csak a nagyhatalmak megállapodása után valósítható meg. Gorbacsov és George Bush amerikai elnök 1989. december 2-3-ai máltai csúcstalálkozóján aztán lényegében véget ért a jaltai világrend, a Szovjetunió “elengedte” a kelet-európai országokat.
A tárgyalások 1990. február 1-jén kezdődtek meg Budapesten, a magyar delegációt Somogyi Ferenc külügyminisztériumi államtitkár, a szovjetet Ivan Aboimov külügyminiszter-helyettes vezette, a feszült légkörben folyó megbeszélések végső szakaszában megfigyelőként részt vett a parlamenti választásokra országos listát állító 12 párt képviseletében Raffay Ernő (MDF), Demszky Gábor (SZDSZ) és Kósa Lajos (Fidesz) is. A csapatkivonásról szóló kormányközi egyezményt 1990. március 10-én Horn Gyula magyar és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter írta alá Moszkvában. Ennek értelmében 1991. június 30-áig kellett kivonni a teljes személyi állományt, beleértve a szovjet állampolgárságú civileket, valamint a fegyverzetet, a harci technikát és az anyagi eszközöket. A pénzügyi kérdések rendezését a felek későbbre hagyták. A megállapodás után az első szovjet egység, a Hajmáskéren állomásozó szovjet harckocsizó alakulat két nappal később, 1990. március 12-én indult haza. A Magyarországon állomásozó mintegy százezres szovjet haderő 27 ezer harcjárművel és gépjárművel rendelkezett, ebből 860 volt harckocsi, 600 önjáró tüzérlöveg, 1500 gyalogsági páncélozott harcjármű. Az 560 ezer tonna hadianyagból 230 ezer tonna volt lőszer, 100 ezer tonna üzemanyag, mindezek 60 helyőrségben, katonavárosban, hat repülőtéren helyezkedtek el. A kivonási műveletekkel kapcsolatos tennivalók koordinálásával a kormány Annus Antal vezérőrnagyot, a Magyar Honvédség vezérkari főnökének általános helyettesét bízta meg. A következő 15 hónapban mintegy 35 ezer vasúti kocsi, másfél ezer szerelvény indult a Szovjetunióba. A felszereléseket, harcászati eszközöket, a lebontott laktanyák épületelemeit a mándoki és a tornyospálcai rakodóállomásokon rakták át a keskeny nyomtávú magyar szerelvényekből a széles nyomtávú szovjet vagonokba, a hatalmas volumenű szállítás a MÁV-nak egymilliárd forintnyi árbevételt hozott.
Az utolsó szovjet katonavonat a tervezettnél két héttel hamarabb, 1991. június 16-án hagyta el Magyarországot a záhony-csapi határállomáson. Az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka június 19-én 15 óra 1 perckor távozott Magyarország területéről. A szovjet főtisztet a határállomáson Annus Antal altábornagy búcsúztatta, Silov ezután civilben, diplomata útlevéllel, egy Volga típusú gépkocsival hajtott át a közúti Tisza-hídon. Másnap már vissza is tért, igaz civilben és kormánymeghatalmazottként, hogy a nyitva maradt pénzügyi kérdésekről tárgyaljon. A csapatkivonást elhúzódó vagyonjogi-pénzügyi vita követte, mert az 1957-es kormányközi egyezmény több kérdést nem tisztázott. A hátrahagyott katonai objektumok át-, illetve visszaadása, leromlott állaga, az okozott környezeti károk körül forgó tárgyalások végül “nulla megoldással” értek véget, a felek kölcsönösen lemondtak egymással szembeni követeléseikről. Az egyezséget 1992. november 11-én Budapesten írta alá Antall József miniszterelnök és Borisz Jelcin orosz elnök. 1991. június 19. nevezetes dátum lett a magyar történelemben: az 1944. március 19-ei német megszállás óta először nem állomásozott idegen katona magyar földön. Ennek emlékére 2001. május 8-án az Országgyűlés “az ország szabadsága visszaszerzésének jelentőségéről és a magyar szabadság napjáról” elfogadott 2001. évi XVII. törvényben június 19-ét nemzeti emléknappá, június hónap utolsó szombatját pedig a magyar szabadság napjává nyilvánította.
Forrás: MTI; Fotó: MTI/Friedmann Endre
Etel
2021-06-20 at 09:16
Kimentek a tankok, bejöttek a bankok, a NATO meg az ngo-k. De még az Unió is itt van az eheztetesi projekttel.
úgyahogyvan
2021-06-19 at 15:30
kivonult a látható szovjet hadsereg és bevonult a láthatatlan,civil és (egyelőre)fegyvertelen és a nem szembetűnően de sokkal hatékonyabban tolvajló amerikai-őszinte megszállók helyett álnok,képmutató megszállók
Tények
2021-06-19 at 13:55
igen, de a magyarok nem birják ki idegen megszállás nélkül.
Most nato katonák megszállása alatt állunk,
akik Szerbiát is bombázták…
Lajos
2021-06-19 at 13:49
Na mindegy. Én a rakétákhoz meg ilyen messzire hordó fegyverekhez nem értek. Mint mondtam, Határőr voltam. De ez a nátó nem nekünk való. Nyilvánvalóan beléptettek mert döntés született róla a délszláb háborúskodás idején. Megint felvonuló csatatér lettünk. Minket útáljanak a szomszédaink akikkel amúgy ezer éve együtt élünk. Döntötték el egy történelem nélküli mesterséges országban élők, több ezer km -re tőlünk. Meg amúgy is jó, ha kicsik egymást útálják és ezzel vannak elfoglalva nem pedig nagyban kezelik a dolgokat. Addig sem lázadoznak. A napnál világosabb, hogy a nátó most már teljesen egy birodalmi hadsereg. Egy birodalmat szolgál és főként támadó mint védekező. Egy csomó meghülyített szerencsétlen kis csatlós országgal az oldalán. Akik meg tölteléknek, golyofogónak tökéletesek.
Volt valami szavazás róla nálunk, de elenyésző, nevetséges százalék érvényességgel. Persze, hogy beléptünk.
Na ez volt szerintem hazaárulás! Újra becsi skítottak minket. Örök hálám üldözze a sírig őket!
Karoly
2021-06-19 at 13:33
Igen, igen, de a csizmajuk szaga itt maradt, amit az ellenzék parfunkent arulna!!!????
Joris
2021-06-19 at 13:05
A kaposvári rakétásoknál is voltak veszélyes fegyverek. Azt a Füredi úti laktanyát teljesen letakarították, sóval behintették. Vajon miért kellett azt a nagy objektumot egyenlővé tenni a föld színével?
Hesslerezredes
2021-06-19 at 09:38
Az lehet, hogy a szojjet (sic!) csapatok kimentek, de a szojjet/szoci (értsd: lumpenproli) mentalitás máig itt maradt.
Legalább a nukleáris fegyvereket itt hagyhatták volna nekünk.
Meg kellett volna egyezni Silovékkal, hogyha segítenek visszafoglalni Erdélyt, akkor letelepedhetnek nálunk (, a sorkatonák is hozhatják ide a barátnőiket).
Kb. úgy, ahogy a hajdúkat Bocskai apánk letelepítette annak idején.
Legalább egyszer ők is érezhették volna, hogy hasznos volt az itt létük és érnek valamit a fegyvereik.
Lárifári
2021-06-19 at 09:36
A HT állományból mennyi maradt itt, vagy ment nyugatra akár dezertőrként, akár névleg házasságot kötve?
Mennyi jött vissza pár év múlva bolhapiacra árulni? Meg vállalkozóként, vagy az orosz, ukrán, belarusz maffia tagjaként, vagy ezeket kombinálva?
Ugyanúgy nem kevesen maradtak a magyar katonai főiskolákon tanuló (hazájukban egyébkét hivatásos állományú tisztek) hallgatók, akik az akkori baráti országoknak számító Afganisztánból, Vietnámból, Mozambikból, Líbiából, stb. érkeztek hozzánk diplomát szerezni. Akiknél nem csak kimonót, meg szovjet kéziszerszámokat lehetett beszerezni. Ki melyik országból jött és onnan kapcsolatain keresztül mit tudott beszerezni, azzal kereskedett. Drog, fegyver, stb.
csakafidesz
2021-06-19 at 09:15
csakafidesz 2021-06-19 at 09:02
Aki szereti a humort végignézheti, mert röhejes. A személyi számitógép is megkapta az “év embere” címet 1982-ben. A listán a két legutolsó akik egyszerre lettek a 2020. év emberei: Joe Biden és Kamala Harris. Még a szék se melegedett meg a seggük alatt.
Mondom, nagyon komoly a lista, Khomeinitől Greta Thurnbergig, és a 2011.-év embere lett “A tüntető”.. Nem akarok senkit fárasztani, de aki röhögés nélkül elolvassa kikek-miket minősít a Time magazin (miközben ezzel pont saját magát minősíti..)
csakafidesz
2021-06-19 at 09:02
Kevesen tudják, de 1957-ben, a forradalom leverése után Hruscsov kevésnek tartotta az ideküldött kétszáz tankot és elkezdte folyamatosan feltölteni az állományt. Mivel mi voltunk a Varsói Szerződés déli szárnya, még atomfegyver is került ide, de ezt a mai napig nem ismerik be.
Szeretném megjegyezni, hogy a Time magazin ebben az évben, a forradalom leverése után “Az év embere” címet adta Hruscsovnak.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_%C3%A9v_embereinek_list%C3%A1ja#1951%E2%80%931975
Semmi baj, mert Sztálin kétszer is az év embere volt: 1939-ben és 1942-ben. Igaz Adolf Hitler 1938-ban kapta meg, ezzel beelőzte Sztálint. Talán ez éppen eleget mond a Time magazin komolyságáról.
(Zárójelben. A Béke Nobeldíj odaítélése is hasonló körültekintéssel folyik.)
Lajos
2021-06-19 at 08:47
Na igen. DE KAPTUNK HELYETTE MÁSIKAT!
A rohadt nátót. Gerjesztik a feszkót. Felhasználva az idióta Lengyeleket, meg Kutyaszaros kis Ballti libsi államokat hergelik a Medve ellen.
De ha elba…ák, én a magam részéről biztos nem fogok katonáskodni nekik! Holmi hazáért duma miatt. Annak ehhez semmi köze. Aki belemászott ebbe a szarba, az egye is meg, de ne jöjjön a haza védelme dumával, pláne ne úgy, hogy a fiaink Afganisztánban Irakban, v.tudom is én milyen hülye távoli helyeken ” védik” a hont. Mert, hogy HONVÉDEK lennének ugyebár. Én határőr voltam valamikor. És védtem is a határt. Éles lőszerrel, tűzparanccsal. Nem pedig kísérgetéssel. De, hogy azért harcoljak mert valami távoli központból globális érdekek miatt megcsibészeltwtnek minket, azt felejtsék el! A távoli USA-ban gyönyörű megható szertartás mellett szépen hajtogatott zászlókat szoktak átadni amerikai édesanyáknak és csodálatos beszédeket mondanak a meghalt fiakért akik természetesen a hazáért áldozták az életüket valami dzsuva helyen amihez azonban a hazának végképpen semmi köze nem volt. A birodalomért haltak meg. Nekünk ne keljen ha szabad kérni!
Dániel Irén Viola
2021-06-19 at 08:45
Éljen a Szabad, Független Magyarország, Éljen a Haza!!! Az Isten áldja meg Szent István országát és az egyetemes magyar nemzetet.