Horváth Aladár bevetette az esemény utáni jogvédő időkapszulát: becsületsértés és hivatali visszaélés miatt feljelentette Orbán Viktort azért a pár mondata miatt, amivel – újságírói kérdésre válaszolva – az évadkezdő sajtótájékoztatóján kommentálta a gyöngyöspatai sajnálatos eseményeket, vagyis a 2005 és 2011 közötti szegregációs gyakorlat miatt megítélt 100 milliós kártérítést.
Derék roma jogvédőhöz méltó módon egy kisebb település éves költségvetésébe kerülő bőrdzsekiben találta meg újra saját jogvédő énjét Horváth Aladár. Becsületsértéssel és hivatali visszaéléssel vádolta meg Orbán Viktort, és mindezek miatt feljelentést is foganatosított, amiről a Legfőbb Ügyészség előtt beszámolt az összeverődött újságíróknak. A 2005 és 2011 közötti, tehát jórészt Horváth Aladár volt pártjának (SZDSZ) uralgása alatt zajlott gyöngyöspatai szegregációs gyakorlat kapcsán azt fejtegette a derék aktivista, hogy a miniszterelnök nemcsak eltűri, hanem támogatja a szegregációt. Ezt fogja majd a jogtörténelem tudománya visszamenőleges hatályú diktatúrának nevezni.
A miniszterelnöknek vigyáznia kellene, hogyan minősít embereket, mert indulatokat szabadít el, ami véres összetűzésekbe is torkollhat!
– figyelmeztetett Aladár, a neves jogvédő, egyúttal elegánsan átkanyarodott az Amerikából importált identitás- és sérelempolitika lényegére, az általa helytelenített mondatok büntetőjogi átsorolására. Mert mégis micsoda dolog, hogy a magyar végrehajtó hatalom feje csak úgy, bármiről, ráadásul Aladár engedélye nélkül véleményt merészel nyilvánítani. Ez nem is egy, hanem rögtön két hetes cikkelyt érő cselekmény. Gyorsított eljárásban.
Horváth Aladár felelevenítette Gyöngyöspata közelmúltját, a 2011-es évet, amikor a faluban az akkor még önmagát nem a polgári középhez soroló Jobbik garázdálkodott. Szerinte az akkori események mögött is Orbán sajtótájékoztatón mondott szavai állnak; valószínűleg egy időkapszulába helyezte az egyéb utasítások mellékleteként, és az időkapszulát kibontva, a különböző idősíkok egybeolvadásának látványától bolondult meg annyira a jobbikos polgármester, Juhász János Oszkár, hogy zsideszes rendőrökkel delirálva akart háborúzni a zsidó zsoldba szegődött Orbán-kormánnyal. Még szerencse, hogy már megváltoztak.
Horváth Aladár Horváth Lászlóról, a térség országgyűlési képviselőjéről is ejtett néhány szót, mivel a politikus nagyon felzaklatta őt azzal, hogy kimondta: Gyöngyöspatának nincs 100 millió forintja a számláján. Aladár, a neves aktivista szerint ez marhaság, mert ha Mészáros Lőrincnek van pénze a Mátrai Erőmű osztalékából, akkor Gyöngyöspata se fukarkodjon. Ezt így kiszámolta ez a bölcs ember, pedig abakusz sem volt nála.
Ekkorra már teljesen önmaga hatása alá került Aladár, és fékezhetetlen agyvelővel további jogfosztó intézkedések sorozatát képzelte bele a magyar rögvalóságba. Az újfasiszta vezetés faji szegregációjától kezdve a független bíróságok nyomorgatásáig minden toposz előkerült, amivel a gyerekeit ijesztgeti az ideológiailag képzett haladó, ha nem eszik meg az avokádópempőt, ami az elnyomott ember spenótja. Éppen csak a siratóasszonyok hiányoztak mögüle, hogy egy-egy, dramaturgiailag indokolt pillanatban feljajduljanak.
Az előadása végén Aladár még arra is kitért, hogy, szerinte a nagy manit akarja a szegregált cigányság, nem oktatást és konzerveket, habár azok is jöhetnek, de csak a pénz után. Még valami olyasmit is mondott, hogy Orbán a cigányokat migránsoknak tartja, de ez már végképpen zavaros volt. Bár vicces volt, ahogy a saját kitalációjától mennyire megrémült.
A műfaji kötöttségek (Segítség, elnyomnak a fasiszták! Jaj!) miatt sajnos Aladár minden igyekezete ellenére ez egy roppant unalmas előadás volt. Áldozatot, meghurcolt embert ennél sokkal hitelesebben kell játszani. Mondjuk legközelebb hozzon magával egy igát, írja rá, hogy fasizmus, és nyögjön. Megelőlegezem, sikerültebb produkció lesz, mint értelmetlen feljelentésekkel haknizni az ásítozó médiamunkások gyűrűjében.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS