II. Erzsébet több történelmi korszakon keresztül volt Anglia királynője. Pontosabban az Egyesült Királyság uralkodója, Viktória királynő formális örököse, valójában meg egy demokratikus állam államfője, körülbelül annyi hatalommal, amennyivel a protokolláris hatáskörrel rendelkező államfők manapság rendelkezni szoktak. Eldönthetetlen, hogy valójában mekkora hatása volt a folyamatokra, de uralkodásának első évtizedeiben bizonyosan olyan erővel testesítette meg a nemzete egységét, amit még az ellenfelei sem vitattak el tőle. A legenda az, hogy még a munkáspárti miniszterelnökökből is “monarchistát” tudott csinálni, személyével fenn tudta tartani a botrányok tépázta királyi család tekintélyét. És ez a tekintély az, ami nélkül nincs “Anglia”.
Nagy-Britanniában a gyász ideje van, de a monarchia sorsa, az Egyesült Királyság jövője, ha nem is a világ, de Európa sorsa szempontjából mindenképpen nagyon lényeges kérdés. A Windsor-ház ízig-vérig európai intézmény, nemcsak brit. Az utolsó olyan monarchia, amelyben a királyi család ügyei, kalandjai nemcsak a saját országukban állnak a közérdeklődés középpontjában, hanem a család érdekesebb tagjai az egész világon ismert celebek.
Ez részben az egykori világbirodalmi múlt (mert már ez a múlt is egykori) következménye, másrészt a tulajdonképpen az angol sajtóban születő celebkultusz exportjának az eredménye. Emlékszem, 1981-ben Diána és Károly esküvőjét a szocialista Magyarországon is hatalmas érdeklődés övezte; ha nem is közvetítette a tévé, de tudósítottak az előzményekről is, alaposan “hype-olták”, a híradóban beszámoltak róla egy fényképsorozattal, mert a magyar tévének nyilván még a mozgóképes beszámoló is túl drága lett volna. Diána hercegné celeb volt már a házassága első időszakában is, a hercegi pár házassági drámája a legáltalánosabb és legismertebb celebsztorik egyike. Diána – minden tetten érhető különössége és elesettsége ellenére, vagy talán éppen azért – a posztmodern nőkép egyik alappillére, tragikus sorsa és rejtélyes halála pedig a kortárs emberemlékezet végéig ebben a szerepben tartja.
Az új király, a hetvennégy éves III. Károly, a “walesi herceg” gyakorlatilag egész életében trónörökös, vagyis walesi herceg volt, esetleg Diána hercegné férje vagy a fiatal hercegek apja. Sokszor volt téma a trónra való alkalmassága, általában akkor, amikor a haladók a monarchia létét kérdőjelezték meg a királyi család valamelyik botránya idején. Egy királyról nem lehet megmondani kívülről, hogy valójában milyen ember, legfeljebb azt, hogy milyennek látszik és az alattvalói milyennek szeretnék látni őt. A protokolláris lét, amibe az angol uralkodó élni és létezni kényszerül, nem könnyű rabság.
A kérdés most az, hogy a felettébb érdekes állapotban lévő ország, amely belpolitikai válságról belpolitikai válságba bukdácsol, és a világ egyik alapjában véve nagyon konzervatív országából talán két évtized alatt a progresszió zászlóshajójává vált, mit kezd az új királyával? És persze az új király mit kezd az országgal? A skótok és talán a walesiek is menni akarnak a közös királyságból, az északírek szintén. Az ország társadalma végletesen megosztott és nemcsak a Brexit kérdésében volt az. Az anglikán egyház válsága is nyilvánvaló. A munkáspárti és mára már tulajdonképpen “elfelejtett” Tony Blair, aki a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején teljesen átalakította az országot, földcsuszamlásszerű választási győzelmeit a leadott szavazatok mintegy egyharmadával aratta (alacsony részvétel mellett), a választási rendszer sajátságainak köszönhetően. Az ország választópolgárai igazából sem változást nem akartak igazán, sem a régit, a híres angol hagyományokat nem akarták megőrizni. Sem a Brexit előtt, sem utána nem tudták, hogy közösen mit is akarnak valójában.
A gyakorlatilag örök idők óta uralkodó II. Erzsébet volt az egykori birodalmi múlt és a jelen közötti egyetlen összekötő kapocs. II. Erzsébet egy, a világháborúban győztes, de a győzelem következményeibe és árába belerokkanó ország uralkodója lett, ezután enyészett el a teljes világbirodalom maradéka és maradt utána az egyre kisebb jelentőségű Brit Nemzetközösség. A királynő meg tudta őrizni személyes integritását, és sokszor cselekedett úgy az uralkodócsalád ügyeiben, hogy nem a közvéleménynek akart megfelelni, hanem a saját értékrendjének és érzéseinek. Intézmény volt, és az uralkodását is a személyéhez kötötten tudta intézménnyé tenni.
Ezért a halála utáni helyzet most nem egy szimpla “Meghalt a király! Éljen a király!” szituáció. Ha Károly nem tud az örökébe lépni, ha nem tudja a monarchia időtlenségét és örökkévalóságát megragadni, az végleg megrengetheti az Egyesült Királyság ethoszát, azt, hogy az ország népei közös monarchiában képzeljék el a jövőjüket. A gyász és az új király persze össze is hozhatja az embereket, ez a nagy érzelmek ideje is lehet az arra állítólag nem nagyon hajlamos briteknél. Persze lehet, hogy minden marad a régiben, csak a himnusz szövege változik: “Isten, óvd a királyt!”
Hivatalosan már III. Károly a király, de hogy az anyjához hasonlóan elfogadott uralkodó lesz-e belőle, az még nagyon erős kérdése a jövőnek. Innen, Magyarországról úgy tűnik, hogy erős tekintély nélkül nincs sikeres Nagy-Britannia, és ilyen tekintélyt még mindig inkább a monarchia tud adni az országának, mint a széttöredezett és sokszor nevetséges, és az emberek haragját joggal kiváltó brit politikai elit.
Vezető kép: Károly walesi herceg, brit trónörökös a Harvard Egyetem orvosi fakultására érkezik, hogy átvegye kitüntetését, a Globális Környezetvédelmi Díjat New Yorkban 2007. január 28-án. Fotó: MTI/AP/Stephen Chernin
Amarna
2022-10-08 at 18:29
Here vere
Evridere..?./geli adjukus így mondaná/?
És virsli ujjú… veresarcú..rókafülű… ..
ő lenne a szerelemgyerek????
navisos
2022-09-20 at 07:44
Én inkább sajnálom ezt a szegény Károlyt. Semmi pénzért sem vállalnám az ő szerepét.
Orientál
2022-09-10 at 11:53
Károly anyja II. Erzsébet szabadjára engedte a britek erőszakos háborús és egyben az újból feléledő élősködő gyarmatosító múltjukat.
Veletek
2022-09-10 at 01:31
A Diánával kötött házassága dinasztikus kényszer volt. Ő legalább annyira szenvedett ebben a házasságban , mint Diána ,csak másképpen. Kamilláért komoly harcot vívott, majdnem feláldozta miatta a koronát. A béke fontos számára, lépni fog.
Én
2022-09-09 at 21:34
Azok a portugál,spanyol hajók is rablott kincseket vittek!
dinasztia
2022-09-09 at 13:38
Korábban Károly úgy nyilatkozott, hogy ő nem akar király lenni, Vilmos a következő várományos. A királynő előre kikötötte, hogy Károly felesége nem lehet királyné. Erzsébet apja azért lett király, mert fivére, aki elvált, nem ülhetett a trónra.
K
2022-09-09 at 12:50
Báránybőrbe bujt farkas, azaz javítva báránybőrbe bujt sátán.
Valóban példamutató a sátáni emberek számára, példa arra hogy hogyan lehet leplezni bújtatni a legsátánibb cselekedeteket.
Különösen most USA is példát vesz ezekről a rablógyilkosokról.
Sas
2022-09-09 at 12:28
Nem racionális minden felelősséget egy adott rétegre hárítani.A háttérerő, pl. anno az un. feltörekvő, de politikailag infantilis, polgárságot használta romboló erőnek, a régi rend ellen.Ezt az angolok egy ideig mérsékelni tudták, szemben a gallokkal.
Sas
2022-09-09 at 12:25
Az angol politikai gondolkodás csúcsteljesítménye-Edmund Burke munkája, a Töprengések a francia forradalomról.Ez zseniális mű.Az, hogy az angol arisztokrácia, és ez a család hova sodródott, az látható. A felelősség kérdése azonban összetett.
Contrabass
2022-09-09 at 12:23
Charlie, majom a családban.
Nahát
2022-09-09 at 12:07
Milyen tekintélyt tud adni Nagy-Britanniának egy olyan király, aki rosszul bánt a rendes és szép feleségével, csalta egy férjes, öreg nővel, rendszeresen meg is alázta, majd felesége halála után elvette az addigra elvált csúf öregasszonyt, sőt esküvői tanúnak a saját fiát kérte fel. Vilmos hercegnek kellett tanúskodnia a házasságkötésen, pedig nyilvánvaló volt, hogy édesanyját, Dianát ez a házasságtörő viszony tette tönkre.
Sas
2022-09-09 at 11:57
Edmund Burke szellemi szintjét-Töprengések a francia forradalomról-nyílván ostobaság lenne számonkérni az angol arisztokrácián.Mivel a szabadság fogalma el lett szakítva a szakralitástól, létrejött a tömegdemokrácia idiotikus szintje, amit a háttérerő mozgat.De ezért a felelősséget pl. erre a családra hárítani, abszurd.
Solaris
2022-09-09 at 11:44
Egy rossz arc kinéz a sötétből.
Reméljük, hogy nem tud már sokat ártani.
Kitekintő
2022-09-09 at 10:49
A brit királyi családnak erdélyi gyökerei is vannak, II. Erzsébet királynő ükanyja, Rhédey Klaudia a Maros megyei Erdőszentgyörgyön született 1812-ben, és az ottani Rhédey-kastélyban nevelkedett.
Károlynak birtoka is van Erdélyben, szeret oda járni.
Hogy ez jó, vagy rossz?
Királytigris
2022-09-09 at 10:37
K2022-09-09 at 09:05!
KORREKT!
Királytigris
2022-09-09 at 10:34
“És persze az új király mit kezd az országgal?”
SEMMIT!
Nagy-Britanniában a király csak egy dísz. Minden fontos ügyben a parlament dönt.
Arról már nem is beszélve, hogy ez a Károly ha lenne is beleszólása valamibe is, a vélekedések szerint nem egy éles kés a fiókban.
TS
2022-09-09 at 10:33
K!
II. Erzsébetnek amúgy sem a politikába, sem az egyház ügyeibe nem volt beleszólása, ő csak jelképesen vezette azokat, mint köztudott.
K
2022-09-09 at 10:05
A fenti képen III.Károly tekintetéből kiütközik a sátán tekintete, a családi hagyomány és örökség.
Mekkelek
2022-09-09 at 10:04
Örüljünk, hogy nem pakisztáni férfi lett az új királynő.
na4
2022-09-09 at 10:03
Karcsi, ez a szerencsétlen egész életében nem csinált semmit, csak egy élősködő here volt. Ráadásul orbitális butaságokat beszélt pl. a legutóbbi klíma konferenciának nevezett bohóckodáson Glasgow-ban. Hát ebből semmi jó nem néz ki.
Hesslervezérezredes
2022-09-09 at 09:55
Van az a vicc, hogy Malacka megy Nyuszikához, hogy elkérje tőle a gerebent.
Nyuszika egész úton azon eszi magát, hogy egyáltalán kölcsönadja-e neki Malacka a gerebent, meg hogy vajjon mit fog szólni a kéréséhez. Őrlődik, őrlődik míg végül odaér Malackához, bekopogtat.
Malacka ajtót nyit, meglátja Nyuszit és nagyon megörül neki:
– Szervusz Nyuszi, de jó, hogy látlak!
Mire a Nyuszi:
– Tudod mit Malacka: baszd meg a gerebenedet!
Hát körülbelül ilyen most Károly királysága.
Túl öreg és hülye ahhoz, hogy még tudjon örülni neki.
Az anyja kiülte előle a trónt.
Legjobb, ha a reteráton folytatja tovább.
Ungarn über alles !
2022-09-09 at 09:18
Diana halála miatt nem tudok jó szívvel rágondolni !
igaz nekünk indiferens a személye – akár egy festmény is megtenné helyette
K
2022-09-09 at 09:05
Sajnos Angliáról semmi jót sem lehet elmondani.
Igen érdekes hogy az angol gyarmatbirodalom I.Erzsébettel kezdődött, és a királyság valószínűen II. Erzsébettel fog befejeződni.
Az angol gyarmatbirodalom pénzügyi alapjait embergyilkos kalózok vetették meg.
A I.Erzsébetnek a kalózokkal igen jó kapcsolata volt ,akiknek vezetője Francis Drake és John Hawkins admirális volt.
Kifosztották a civil polgári portugál és spanyol hajókat, hogy kincseket szerezzenek a királynő jóváhagyásával, és közben sok civilt megöltek a civil hajókon…..:
Ennek egy részét befizették a királyi kincstárba, s a kalózok 1584-ben Anglia első észak-amerikai gyarmatát a szűz királynőről nevezték el Virginiának.
Ezek után az angolok végig gyilkolták és végig itták az egész világot, rengeteg kárt okozva az emberiségnek.
II. Erzsébet igen szimpatikusnak tűnik, de például mint az Anglikán Egyház feje sok köze volt az angol társadalom végső zülléséhez, például ő szentesítette mint egyházvezető Angliában a gendert és LMBTQ-t.
Az angol koronában lévő Kohinor (Koh-i-Noor) is egy katonailag rabolt kincs, amihez sok ártatlan emberélet vére tapad.
Az angol nép a világ leghitványabb népe, lusta dolgozni , ezért állami szintre vitték a rablást , és ennek feje az angol király..