A haladó sajtó egyik kedvenc szórakozása, hogy megpróbálja a gazdagságot és a gazdagokat két részre bontani, haladó gazdagokra és retrográd gazdagokra. A folyamat az elmúlt években mindig Mészáros Lőrinctől indul ki, hozzá érkezett vissza, persze miután néhány százszor körbe repülte a nevezettet. Miután az Index legutóbb szerényen kiszámolta, hogy ő lesz az ismert univerzum leggazdagabbja hamarosan, mi is tartunk egy módszertani bemutatót.
Valljuk meg őszintén, a gazdagokat nehéz szeretni. Mindjárt ott van az a természetes érzése az embernek, hogy miért nem ő ilyen ocsmányul gazdag? Valahogy saját altruizmusunkban sokkal jobban bízunk, mint másokéban. Logikailag nyilván ez ellentmondás, de attól tartok joggal. A nagyon gazdagok szeretnek nagyon gazdagok lenni, sőt még sokkal gazdagabbak is és a helikopterből nem nagyon látszanak a békák, hogy megemlékezzünk a magyar haladó gazdag tipikus példányáról Kóka Jánosról is. (A volt SZDSZ volt elnöke ugyanis egy “reformintézkedés” előtti konzultáció elmaradását így indokolta: a mocsár lecspolása előtt sem kérdezik meg a békákat – a szerk.)
A gazdagság és a gazdagok
A gazdagságot el tudjuk viselni, a gazdagokat kevésbé. Csak annyi bizonyos, hogy a prosperáló társadalmakban vannak gazdagok, nagyon gazdagok és valószínűtlenül gazdagok és szegények, meg nagyon szegények, viszont azokban a társadalmakban, ahol nincsenek gazdagok, általában gazdagság sincs, csak szegénység. Jóval több szegénység, mint az előbbiben. De a dél-amerikai társadalmakban simán meg tudják oldani, hogy a sok nagyon gazdag ember, család, minimális középosztály mellett rengeteg nagyon szegény emberrel létezzen együtt. Csak az tűnik biztosnak, hogy az általános gazdagsághoz gazdagok kellenek, de jelenlétük természetesen nem elégséges feltétel.
A baloldal természetesen nem tud mit kezdeni a saját, haladó gazdagjaival, mert sem meggazdagodásuk módja, sem vagyonuk használatának jellegzetességei nehezen férnek össze bármi olyan emberivel, amit a baloldal annak tart állítólag. Ennek fényében különösen érdekes, hogyan faragott a liberális sajtó minden ordas stiklijük ellenére például szentet Bill Gatesből, Mark Zuckerbergből, Sorosból – a wikipédia például keresetlen egyszerűséggel filantrópként tartja őket számon. Nem megfeledkezve persze magyarországi liberális megfelelőikről sem.
A gazdagok és a hatalomgyakorlás
Minden nemzedékeken át létező államalakulatban kialakulnak koncentrált vagyonok és a gazdagság mindig összefonódik a hatalom gyakorlásával. A gazdagok mindig olyan ideológiákat támogatnak, amelyek a „gazdaság működését” a tőkére és a tőkésre hagyják és preferálják az úgynevezett „éjjeliőr államot”. Ha erős hatalommal találkoznak, akkor pedig bevásárolják magukat a folyamatokba, sőt, mint a jelenlegi nyugati példa mutatja, gyakorlatilag képesek teljesen elfoglalni a politikai hatalmat és csak a saját részérdekeik mentén irányítani országokat.
A kommunista vezetők is “gazdagok” voltak
A probléma az, hogy a baloldal képtelen a gazdagság és a vagyon fogalmának definiálására, mert primitív materializmusa számára felfoghatatlan, hogy a hatalom, a befolyás és a kizárólagos tulajdon olyan elegye az emberi viselkedéseknek, amelyek mindig meghatározzák a társadalmak működését. Ha azt vizsgáljuk, hogy milyen jogosultságai voltak az elmúlt száz évben egy magyar politikai vezetőnek az országban található vagyonok felett, akkor a mindenkori leggazdagabb magyar, talán Mátyás király után, Rákosi Mátyás. Rákosi ugyanis hatalma tetőpontján, természetesen Sztálin kegyelméből, gyakorlatilag teljes mértékben rendelkezett minden felett, ami az országban található volt. A célok tekintetében korlátozták a szovjetek, de övé volt minden, hiszen szó szerint mindent megtehetett.
Kádár sokkal kevésbé volt gazdag, ő leosztotta a vagyonbirtoklással kapcsolatos jogok egy lényeges részét a párttitkároknak, tanácselnököknek, termelőszövetkezeti elnököknek, akik gyakorlatilag bizonyos korlátozásokkal és nem hivalkodva, de tényleg “birtokoltak” mindent. Nagy J. Endre professzorom példája szerint, a tsz tulajdonában lévő szippantós autó csak annak szippantott, aki a tsz elnökével nem volt rosszban.
A rendszerváltásunk jellegzetessége, hogy utána a kommunisták által elvett vagyont jelentős részben azok nevére írták, akiknek felmenői, párttársai azt elrabolták a korábbi tulajdonosoktól. Volt ugyanis a pártnak egy olyan technokrata rétege, amelyik felismerte, hogy egy jogállammal visszatér a törvényes birtoklás rendje és ami a nevükre van írva, az tényleg az övék is lesz, minden jogosultsággal együtt.
Rejtőzködő gazdagok
Magyarországon, de szinte mindenütt a világon nem az igazán nagy tulajdonosok érdeke, hogy homályban maradjanak, hanem a derékhadé. Előbbiek nem is tudnának, míg a magyar viszonylatban néhány milliárdnyi ingatlanvagyon és néhány milliárd működtetett vagyon felett rendelkező gazdagokról senki sem tud. Kevés közöttük az eredetében tiszta ügy, de ezek az emberek és családok élvezik a normális emberi életet és már nem „újgazdagok”, mert sok esetben képesek voltak alkalmazkodni a gazdagsághoz. Ez a csoport legfeljebb helyben politizál és csak finoman dörgölődzik a hatalomhoz, alapvetően nyugodt üzletmenetet akar és tudja, hogy alkalmazkodnia tanácsos az aktuális politikai kurzushoz. Most például ahhoz, hogy a vagyon helyi munkahelyteremtésre, befektetésre kötelez. Ennek érvényesülése csak attól függ, hogy a hatalom helyi leágazása képes volt-e megérteni, a jó kormányzás a hatalom megtartásának legjobb eszköze és nem a számolatlan kampánypénz. A Fidesz jelentős szavazatszám növekedésében ez a tényező volt az egyik legjelentősebb.
A gazdagok befolyása
Mindig a méretek számítanak, az ország méretei és az, hogy hány jelentős gazdag ember játszik szerepet a politikában. Magyar méretekben nehezen alakul ki természetes egyensúly, a túl erőseket hamar korlátozni kell. A baloldal mindig gyenge miniszterelnököt szeretne, ha az jobboldali, azért, hogy a még mindig erős túlsúlyban lévő baloldali oligarchák érdekei ne sérülhessenek. Az erős jobboldali kormányzás nyilván hatással van a gazdagokra, mert egy részük már átállt vagy teljesen együttműködő lett és beletörődött abba, hogy nem ő fog Csányi Sándor helyébe lépni.
Nemzeti tőkés osztály
Az új gazdagok keletkezésének a kérdése azonban ennél sokkal lényegesebb. A nemzetstratégiai ágazatokban a nemzeti tőke primátusa létkérdés. Onnan ki kellett szorítani a külföldi tulajdont és ellenőrizhető nemzeti tulajdonlást kellett helyette kialakítani. Nyilván olyat, ami nem kötődik a kormányzat halálos ellenségeihez. Orbán pontosan tudja, hogy a valóságban a jogosultságok mindig emberekhez kötődnek, nem szervezetekhez. A liberális legenda szerint mindenki lehet független, kivéve a jobboldal. A valóságban azonban csak az a jogszabály, tulajdonjog, befolyás létezik, amit ki lehet kényszeríteni akkor is, ha minden kötél szakad. A gazdaság és a hatalom az emberi viselkedésről szól, nem másról. Az elmúlt nyolc évben a nemzeti szuverenitás visszaszerzése zajlott, amelyet részben külföldi tulajdonosoktól, részben pedig elkanászodott magyar érdekcsoportoktól kellett visszavenni. Orbán célja az, hogy a hatalmára ne legyen szüksége ahhoz, hogy a nemzeti érdek uralma maradéktalanul érvényesülhessen. Magyarországnak önálló struktúrákkal kell részt vennie a globalizációban és nem engedheti meg, hogy tulajdonlások, jogosultságok útján hazai erőforrásaink multinacionális struktúrák részeként funkcionáljanak. Ha nem a liberálisok becsléseit, hanem a valóságot nézzük, akkor sajnos még mindig nem meghatározó a magyar (nemzetiségű, identitású, lokálpatrióta) gazdagok aránya a gazdagjaink között. De ne feledjük, hogy egyedül a saját gazdagjaink felett gyakorolhatunk ellenőrzést, őket kergethetjük el (hogy a balosoknak is legyen valami öröme) közös lakhelyünk okán. Semmi baj sincs az erős állammal, a sok gazdag emberrel, ha mindez erősödő középosztállyal párosul. Ez utóbbit csak mi „préselhetjük ki” belőlük, a nemzetközi aktorok, legyenek cégek vagy mindenféle független szervezetek, nem minket védenek az államunktól és a gazdagjainktól, hanem az állam, a középosztály és a nemzeti tőketulajdonosok összefogását akarják megakadályozni.
Nyilván rengeteg kockázata is van annak, ha a gazdagok, a tőkések kötődnek a nemzeti kormányokhoz. Ezek a kockázatok azonban nem mérhetőek azokhoz, amelyek akkor állnak elő, ha nem kötődnek. Az elmúlt harminc év ennek az illúziónak a fenntartásáról szólt, hogy a külföldi tőke, a külföldi gazdag jobb, mint a magyar. Az Index ezt nyomja most is, minden mészároslőrincezés mögött ez van. „Oknyomozásuk” sosem terjed ki a valóságra csak az ideológiára.
kk2
2018-06-02 at 07:57
A nép gyermeke, éppen levegővételnyire a víz felett… mindig utálja/irigyli/sandítja a hatalom birtokosait. Akiknek több van, nagyobb van, vagy szebb van: ház, lakás, autó,feleség, hatalom. Pedig ritka a hatalomban, a gazdagságban a szerencse, nagyon sokan igazán megdolgoznak és megdolgoztak érte, tanultak, tudtak valamit, lemondtak és lemondanak sok, a közembernek kényelmes semmittevésről, feszülten és rengeteget dolgoznak.
Nekem az a véleményem, ne irigyeljük, ne gyűlöljük ezért a kiváltságosabb életért őket… hallgassuk meg mit mondanak és látni kell a tetteiket. Akik a hazáért, a magyarságért dolgoznak, legyenek jobb helyzetben, hogy tehessék! A szerencsés, de szarházi Pinokkiók és politikai csavargók gyűlölettel pusztuljanak…csak nem olyan egyszerű a beágyazottságuk okán. Mindenki valaki másnak a torkán tartja a kezét, nehéz a tisztulás, mert egymástól is félnek. L. baloldal, és kis pártok senkiháziai.
navisos
2018-06-15 at 18:01
…”ritka a hatalomban, a gazdagságban a szerencse”…
A szerencse talán, de ha van pl egy üzleted, akkor a meggazdagodás legjövedelmezőbb módja az, hogy kuncsaftokat szerezz. Ez pedig a haveri kör utján megy végbe. Aki a legtöbb és legjobban jövedelmező szerződéseket tudja megszerezni, ami által saját gyártmányait vagy szakértelmét tudjak befektetni, az meggazdagodik. Jó gyártmányok vagy jó szakértelem az kell, de ennek értékesitése azaz “marketolása” sokkal fontosabb. Ezért a kapcsolatok, legyenek azok politikusokkal vagy más befolyásos emberekkel, döntően fontosak. Ilyen kapcsolatokat persze lehet burkolt adományokkal, vagy egyéb kedvezményekkel elérni. Ez nem okvetlenül jár törvényszegéssel s ezért szentesitett és elfogadott. Egy amerikai egyszer azt mondta nekem, hogy valamit megtervezni az nem ér sokat, ha a terv megvalósitását nem tudod “eladni”. Igaza volt.
A Nagy Testvér figyel téged
2018-05-31 at 20:21
Buktad balfax! A gázszerelés soha nem volt veszteséges! Tudom, ne vitatkozz, mert én is az vagyok! Onnantól idiotizmus amit firkáltál!
A Nagy Testvér figyel téged
2018-05-31 at 20:20
Buktad balfasz! A gázszerelés soha nem volt veszteséges! Tudom, ne vitatkozz, mert én is az vagyok! Onnantól idiotizmus amit firkáltál!
anonymus
2018-05-31 at 15:55
Semmi baj a vagyonnal, ha valódi munka eredménye. Ha viszon kizárólag emberek kirablásából, kisemmizéséből, legyilkolásából jön össze, akkor biztos, hogy vissza kell adni. Így törvényes és erkölcsös.
gyozo2018
2018-05-31 at 11:39
Orbán Gyóző jól tette,
gyozo2018
2018-05-31 at 11:37
Kóka János is lopta Ugyanis azt, hogy ” a békákat sem kérdezik meg, hogy levsapolhatják-e a mocsarat”, Deák Ferenc mondta.
ciki
2018-05-31 at 11:29
Naprózs ez tökéletes helyzetértékelés a társadalmi közgondolkodásról.
Naprózsa
2018-05-31 at 11:38
Köszönöm, kedves Ciki. Csak azért verem itt a billentyűzetet, mert szeretném hazámat, sőt a világot megőrizni békés, emberséges helynek.
Deplorable
2018-05-31 at 11:25
“Orbán Viktor apja 1,29 milliárd forint osztalékot vett ki a kőbányász vállalatából” Miért, neked kellett volna? (Feltéve, hogy ez az állítás igaz. Ugyanis Orbán Viktor apja nem közszereplő, ezért te legálisan nem férhetsz hozzá ilyen adathoz.)
Naprózsa
2018-05-31 at 11:17
Rossz gazdag, aki Magyarországon dolgoztat, magyar ingatlanban él, nem viszi ki a pénzt, hanem ide fektet be újra, sőt nem szórja külföldi luxustermékekre.
Soros maximumra kapcsolta a kormányközeliek korrupciós szekálását.
Javaslom a Fidesznek, hogy gyorsan kezdjen el olyan propagandát nyomni szó szerint úton-útfélen, ahol az ország eddigi kiszipolyozásának módszereit mutatja be.
Mi itt írogathatunk egymásnak, de az átlagember nem olvas (jobboldali portálokat se) viszont gyűlöl minden gazdagot (mert érzi, hogy valaki csak úgy lehet milliárdos, ha a dolgozóit nem fizeti meg értékén), s ha csak Sorosék korrupciózását hallja, lelkesen bedől nekik.
Nehogy a végén Ukrajna sorsára jussunk!
fóka
2018-05-31 at 11:02
az a baj, hogy ezt ilyen összefüggésben egyáltalán nem értik
jelentős számban élnek még barátaink között is SI faktoros emberek, akik csak ezt a lopnak-lopnak vonalat nyomatják reggeltől estig, sokszor van olyan érzésem, a saját boldogtalanságuk, sikertelenségük egyetlen megoldása zorbán és a fidesz bebörtönzése, lámpavasra húzása lenne (Budapesten élek, nem nagyon találkozom boldog emberekkel, mindenki panaszkodik, nyavajog, sajna azok is akik évente cserélik a kocsijukat, problémájuk leginkább, hogy hová menjenek nyaralni, tény, hogy sok szegény ember van, a hajléktalanok akikkel nap mint nap találkozom az ecseri úti metróban, nem kevés fejtörést okoz)
örülhet a sok balos újságíró , annyit mondogatták, hogy milyen rossz itt élni és pakolja már össze mindenki a böröndjét, elérték, hogy választási öröm már csak a múlt