Jó tudni: aki nem Gyurcsányékra szavaz, az „krokodilagyú”, ostoba vidéki!
Kedves vidéki honfitársaink, kedves kilencmillió „fasiszta”! Írják föl a kéménybe, hogy 2022-ben eszükbe jusson: a balliberális ellenzék buta, „krokodilagyú”, gondolkodásra képtelen semmirekellőknek tartja önöket. Mindezt ráadásul nem is titkolják, nem is szégyellik: most éppen egy Bruck Gábor nevű volt SZDSZ-es figura tárta föl önökkel kapcsolatos érzéseit, s ezidáig egyetlen ellenzéki sem határolódott el tőle, vagy szólította föl bocsánatkérésre. Ha hatalomra vergődnek, így bánnak majd magukkal – emlékezzenek erre 2022-ben, és emlékeztessenek rá másokat is!
Az SZDSZ nevű púp nem szűnt meg. Mindössze annyi történt, hogy – miután a nemzet 2010-ben náspánggal rávágott egyet – a púpban lévő folyadék a test más részeire csordogált, s ott új fedőnéven, új típusú púpként folytatta ténykedését. SZDSZ ugyan nincs, de a volt SZDSZ-esek ott bohóckodnak tovább a DK-ban, ott vannak ők Fekete-Győr András minden hazaárulásában, Tordai Bence vigyorában, Bangóné patkányozásában, Cseh Katalin botmixerében, Jakab Péter kidagadt nyaki verőerében, Gyurcsány Ferenc lángrózsás pofiján.
Emlékeznek még? „SZDSZ vagy mucsa!” Továbbá: azért olyan népszerű a Fidesz, mert „sok a patkány Magyarországon”. És még: azért nyernek folyton választást Orbánék, mert vidéken csak a köztévé fogható és nincs internet... A formálisan megszűnt SZDSZ szellemi fundamentuma volt, hogy vannak ők, a haladó, bölcs, vigyázó szemüket Moszkvára Brüsszelre vető belpesti liberálisok (mind a kétszázan), akiknek a szellentése is eurokonform – illetve vannak a bőgatyás, fütyülő barackpálinkás, bunkó vidékiek, a kilencmillió fasiszta, akik nem értenek semmit, nem képesek értelmükkel átfogni a Szent Nyugat zsenialitását. A „bunkó, gyűlölködő” vidékiek olyan csodás vívmányok meghonosítását akadályozták meg, mint Afrika és Ázsia Kárpát-medencébe telepítése. De végső soron a vidékiek meg a vidéki mentalitású Orbánék akadályozzák folyton az állam leépítését, az állami cégek külföldi állami cégeknek való eladását, az önálló magyar bűnüldözés európai alá rendelését és a többi.
Hogy mindezen elmorfondíroztam, annak apropója Bruck Gábor egykori SZDSZ-es tanácsadó szombati elemzése a Népszavában. 2022: Orbán legyőzhető címen jelent meg, és igazi műalkotásról van szó, minden szava aranyat ér. Már a kiindulópont zseniális: „Amerikai kampányguruk tonnaszám írják a cikkeket arról, hogyan lehet megbuktatni Donald Trumpot. Konferenciákat szerveznek, és tucatnyi könyvet raktak össze. A metódust érdemes követni, érdemes Magyarországon is elkezdeni az ellenzéki műhelymunkát.” Önálló gondolat nem lévén mindig a majmolás, a nyugati minták ájult követése. Mivel saját tehetségükből, saját pénzükből képtelenek legyőzni Orbánt, hát nyugati minták alapján, nyugati zsoldból próbálják – egyelőre kevés sikerrel. Ha Nyugaton azt mondják, mostantól nincs férfi meg nő, csak egyeske, ketteske (egészen az ötvenvalahányaskáig), akkor a Magyarországra telepített Bruck Gáborok szalutálnak, és rögvest hozzálátnak a bunkó magyarok fölvilágosításához.
Aztán így folytatja:
A jó hír: Orbán nem tud választást nyerni. Egy közepesen felkészült és közepesen jól szervezett ellenzékkel szemben nincs esélye. Azért, mert az életünknek nincs egyetlen olyan szegmense, ahol Orbán és az ország jól teljesítene. Tízéves kormányzása teljes kudarc, és tíz magyarból hét érzi úgy, hogy gyenge és kiszolgáltatott.
Mondhatni, ez teljesen hülye. Mi volt 2009-2010-ben? Kvázi államcsőd, IMF-béklyó, gigantikus államadósság, tízszázalékos munkanélküliség, lakossági megszorításhegyek, elszabadult költségvetési hiány, gazdasági visszaesés, csökkenő reálbérek. És mi van most? Folyamatosan csökkenő államadósság, három százalék alatti államháztartási hiány, emelkedő bérek, szárnyaló gazdaság és négy százalék alatti munkanélküliség (legalábbis a járványig). Akármerre nézünk, építkezéseket, darukat látunk. És bizakodó embereket (Bruckékat leszámítva). 2010 előtt az SZDSZ kóristái folyton azt magyarázták, meg kell húzni a nadrágszíjat, „nem fog fájni”, de pár év múlva egyenesbe jövünk. 2010 óta ugyanezeknek már az a legfőbb bajuk, miért épít ezt meg azt a kormány, vagy miért vet ki különadót a „szent tehenekre”: a multikra, a bankokra. A közös terheket viseljék csak a kisemberek, leginkább a vidékiek!
Hát ezért mondom: ez teljesen hülye. (Ami egyébként kész szerencse: képzeljék el, mi lenne, ha a balliberális kampányguruk nemcsak gonoszak, de még okosak is lennének...)
Ezután következik az a rész, ahol Bruck leginkább belelovalja magát a gyűlöletébe:
Arról van szó, hogy ami felizgatja és egyben tartja Orbán 2,5 millió szavazóját, az az „őrület”, amely az ellenzéki oldalon elfogadhatatlan. Orbán szavazóinak a többsége elszigetelten, bezárva él, leginkább vidéken és úgy száz év választja el őket Európától. Van egy fontos kifejezés: az én világom. Kérdés: vajon egy vidéki Orbán szavazónak mit jelent ez, hogyan határozná meg a jelentését? Mi fér bele, mennyire tágas számára az én világom kifejezés? Szerintem azt mondja, hogy az én világom ez a falu. Ez a 300 ember, akit ismerek. Az én világom a kocsmától a templomig terjed. És nem érdekel, hogy mi van ezen kívül. Nem érdekel a szomszéd falu, a szomszéd város sem, és Brüsszelig egyáltalán nem látok el. Orbán tudja, hogy ha valaki ilyen szűken megélt világban él, akkor biztosan nem akar betolakodót. Nem akar idegent, nem akar migránst, sem cigányt, sem zsidót, sem brüsszeli direktívát.
Orbán vidéki szavazói tehát buták, rasszisták, kirekesztőek, akiknek a kocsmától a templomig tart a világ. Ez az a mélység, ahová már nem érdemes Bruck után másznunk, mert még minket is összekenne magával. Elég, ha szépen fölvéssük szavait a kéménybe, és rápillantunk majd 2022 tavaszán, mielőtt elindulnánk szavazni. A sértegetések közé még ezt is érdemes azért odatenni:
Az agy kialakulása három stádiumban történt. Először a primitív hüllőagy fejlődött ki, hívhatjuk ezt krokodilagynak is. Ez elsősorban a túlélésért felel és erős érzelmeket generál. Aztán a középső agy alakult ki, amely segít a szociális interakciók megértésében. Végül a legkésőbbi agyi képlet a neocortex: az értelem, az elemzés, az érvelés központja, a komplex dolgok megértését végzi. Amikor olvassuk, vagy hallgatjuk a politikust, a szöveg először mindig a krokodilagy szűrőjén megy keresztül. A krokodilagynak egyetlen kérdése van: veszélyben vagyok? Ha nincs életveszély, akkor még egyet kérdez: van itt valami újdonság? És itt az ellenzéki politikus elakad. Amikor az észhez, a neocortexhez beszél, például a színházi törvényről, a NAT-ról, vagy a CEU-ról, a krokodilagy úgy engedi tovább a szöveget, hogy nincs miért figyelni rá. Az eredmény: néhány százezer értelmiségitől eltekintve ezek a kérdések a többséget nem mozgatják meg. A nagy és tanulatlan szavazótábort a lelke mélyén csak az izgatja, ami közvetlenül érinti a személyes, vagy a család biztonságát. Így vagyunk huzalozva. (...) 2014 óta Orbán csak a krokodilagynak beszél. Először rád ijeszt: jönnek a migránsok, a melegek, a cigányok, a liberálisok, a zsidók, Brüsszel, akik veszélyesek. De itt vagyok én, és megvédelek. Így folyamatosan ő határozza meg, hogy miről szól a politika, a választás. Mindig a Fidesz térfelén zajlik a küzdelem, mindig őt látjuk, őt halljuk, és ő nyer.
Elnézést, hogy ilyen hosszan idézek, de nehéz betelni vele, mikor magyarok millióit krokodilagyú, tanulatlan barmoknak nevezik. A választók sértegetése rendkívüli bölcsességre vall. S hogy mindezt egy balliberális kampányguru, Demszky Gábor egykori jobbkeze követi el, ráadásul nem a Facebook-falán, hanem egy országos napilapban – nos, ez az a szintű zsenialitás, amely kizárólag az egykori SZDSZ-esek sajátja. Még egy mondat a végére zseninktől:
Lehet, hogy Orbán 2,5 millió szavazója nagyon keveset hall, és nagyon keveset ért abból, amit Gyurcsány, Karácsony vagy Donáth Anna mond.
Hát persze! Hiszen a vidékiek tök hülyék, értelmi fogyatékosok mind, nem fogják föl, mit jelent: „kurva ország”, „büszke szlovák”, illetve „ha visszamegyek Zuglóba, engem elásnak”. Van egy rossz hírem Bruck Gábor(ék)nak: a vidékiek nagyon is értik, miről beszélnek. Pontosan tudják – hiszen tizenkét év balliberális országlás alatt megtapasztalták –, mit hoz nekik, ha ezek kormányoznak: megszorításokat, munkanélküliséget, devizahitelt, zsebszerződésekkel külföldieknek átjátszott magyar földet, lerongyolódott, tehetetlen államot és mindezek tetejébe folytonos sértegetést, mucsaizást. A vidék magyarsága megtanulta a leckét. Egy darabig biztosan nem feledik a Bokros-, Gyurcsány- és Bajnai-csomagokat.
Emlékeznek majd arra is, ki árulta-árulja el minden adandó alkalommal külhoni testvéreinket, ki akar muszlim honfoglalókat telepíteni a hazánkba, ki pártolja és tömi milliós börtönkártérítéssel a bűnözők zsebét, ki erőszakolná rá gyermekeinkre a genderpropagandát, ki népszerűsíti a nemátalakító műtétek őrületét. És bizony: 2022-ben, a szavazófülke magányában az is eszébe jut majd minden vidéki, városi, nemzeti érzelmű magyarnak, kik nevezték őket ostoba, bunkó krokodilagyúaknak meg patkányoknak...
