Nagy nap lesz csütörtökön a MÚOSZ-ban, hiszen a kádári hírszerzés egyik egykori fedőszerve rendezvényt tart. A vitaindítót Enyedi Nagy Mihály, a Belpolitikai Szakosztály elnöke tartja, aki a rendszerváltás előtt a KISZ KB tagja és agitprop osztályvezető (!) volt, az állambiztonságnak bizalmasan beszélt Krassó Györgyről, amiből jelentést készítettek. Krassó a diktatúra egyik kiemelt célpontja volt, akkoriban éppen egy izgatási üggyel próbálták ellehetetleníteni. Enyedi Nagy – mint joghallgató – azt mondta, Krassó izgatást követett el. A jogász-újságíró a rendszerváltás után a médiahajóval vált ismertté, majd 2006-ban már a Gyurcsány-kormány tanácsadója volt. Csütörtökön egyébként nem csak ő fog beszélni, hiszen a politikus Karácsony Gergely a sajtószabadságról szónokol, de mások mellett szerepet kap az egykor a maoistákhoz sorolt Majtényi László is.
„Mi legyen a magyar nemzeti közszolgálati médiával?” – címmel tart csütörtökön rendezvényt a kádári hírszerzés egyik egykori fedőszervezete, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ), amelynek Belpolitikai Szakosztálya a közlemény szerint újraindítja a munkáját. A vitaindítót Enyedi Nagy Mihály, a szakosztály elnöke tartja, de beszélnek majd mások is. A MÚOSZ rendszerváltás előtti (és részben utáni) történetét a PS Hálózat rovatának olvasói jól ismerhetik, két összefoglaló jellegű cikkem itt: Polgárjogi mozgalmat indít az ÁVH, a MÚOSZ pedig a sajtószabadságért fog küzdeni… és itt: Groteszk: az egykor a KGB alá tartozó MÚOSZ-ban féltette a sajtószabadságot az amerikai diplomata olvasható.
A többi csütörtöki rétorról később, előbb ejtsünk szót Enyedi Nagyról, a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) agitprop osztályának egykori vezetőjéről. Aki 1983-ban az „ELTE KISZ vezetőségének tagjaként” Krassó Györgyről beszélt bizalmasan az őt kifaggató állambiztonsági tiszteknek, a jelentés szerint azt kérve, tanúként ne hallgassák ki, mivel „KISZ-vezetőségi tag és az veszélyeztetné az emberekkel való kapcsolatát.”
Krassó állambiztonsági megfigyelését a kétezres években néhai Modor Ádám kezdte kutatni a Hamvas Intézet munkatársaként, az újságíró-kutató következő cikke a Magyar Nemzetben jelent meg „Honnan indult a médiahajó? Enyedi Nagy Mihály portréja 1983-ból” címmel. Ebből fogok idézni. (Krassó lejáratásáról magam is írtam: Lejáratás ’89 – Krassó, Havas és Forró: A jó, a rossz és a csúf)
„A múlt héten újra kifutott a médiahajó a Dunán – írta 2002-ben megjelent cikkében Modor Ádám. – Ennek elődjeként a nyolcvanas években évente gólyahajóként futott ki ugyancsak a Hunyadi motoros, fedélzetén a jogi karra felvételt nyerő >gólyákkal<. Nagy Mihály szervezte-szervezi a hajókirándulásokat, aki az ELTE KISZ vezetőségi tagja volt egykoron. Mára a KISZ-ből Enamiké Kft. lett, dr. Nagy Mihály az Enyedi >előtagot< használja, a gólyahajó pedig médiahajóvá változott. A Történeti Hivatalból nemrég előkerült egy jelentés, ami Nagy Mihály Krassó György ügyében lefolytatott meghallgatása kapcsán keletkezett. 1983 októberében a budapesti bölcsészkar néhány diákja elhatározta, hogy a Mozgó Világ akkoriban leváltott főszerkesztője és az ennek következtében lemondó szerkesztőség tagjai mellett szolidaritási nyilatkozatot bocsát ki. […] Ennek kapcsán az ELTE jogi karán 1983. október 28-án nyilvános vitát rendeztek, amin megjelent Krassó György is. A vitafórum a meghívott, Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes látványos kudarcával végződött.
Krassó György bátor és a hallgatóság körében nagy tapsot kiváltó felszólalásában hangsúlyozta, hogy az ’56 után >kivégzett fiatalokat nem a SZER küldte a halálba, hanem a magyar bíróságok juttatták bitófára, illetve börtönbe<.
A Belügyminisztérium Krassó megfigyelésével megbízott munkatársai a vitát követően részletes terhelő adatgyűjtést folytattak a felszólalás ügyében, tanúkat keresve egy, a későbbiekben lefolytatandó izgatási ügyhöz. Így jutottak el a vitafórum egyik résztvevőjéhez, Nagy Mihály ötödéves joghallgatóhoz.”
Ez már a DEMISZ! Fotó: Magyar Ifjúság/Arcanum.hu
>BELÜGYMINISZTÉRIUM III/III-3. aloszt. SZIGORÚAN TITKOS! Tárgy: „LIDI” fn. [a célszemély Krassó fedőneve – MG] bizalmas nyomozásban
JELENTÉS Budapest, 1983. november 10.
Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán 1983. október 28-án megrendezett vitaesten elhangzott, DR. KRASSÓ GYÖRGY volt politikai elítélt felszólalásával kapcsolatban – vezetői utasításra – 1983. november 8-án meghallgattuk NAGY MIHÁLY V. éves hallgatót, az ELTE KISZ vezetőségének tagját, aki a vitaest résztvevője volt. Az operatív meghallgatásnál jelen volt a BM. III/III-4. Osztály beosztottja, Terényi György r. fhdgy. elvtárs is. Nagy Mihály elmondta, hogy nem egy jól szervezett vitaest volt, mivel oda bárki bemehetett. Azt megelőzően ugyanis a művelődési miniszterhelyettes külön kérése volt, hogy a vitaesten megjelenni szándékozóktól diákigazolványt ne kérjenek.
Így fordulhatott elő, hogy ott bizonyos nem kívánatos személyek is megjelenhettek, köztük az általunk említett felszólaló is, akit nevezett névről nem ismert, de már látta korábban is az egyetemen, amikor ott ez év tavaszán a belügyminiszter elvtárs volt jelen és hozzá az útlevéltörvénnyel kapcsolatban tett fel kérdéseket.
Az általa elmondott személyleírás alapján tisztáztuk, hogy Dr. Krassó György volt politikai elítéltről van szó, akinek az 1983. október 28-i felszólalása véleménye szerint – mivel jogi hallgató – teljes egészében kimerítette az izgatás törvényi tényállását.
Amikor ugyanis a miniszterhelyettes felvetette a SZER ellenséges propagandáját, illetve az 1956-os események tragikus következményét, utalva a fiatalokra is, Dr. Krassó felállt és nevének közlésével – amit Nagy Mihály nem jegyzett meg – remegő hangon elmondta, hogy >ő 1956 után 10 évet ült börtönben és a fiatalokat nem a SZER küldte halálba, hanem a magyar bíróságok juttatták bitófára, illetve börtönbe.<
Nevezett felszólalását nagy taps követte, de a későbbi visszhangjáról nincs tudomása, mivel a vizsga-felkészülés miatt az egyetemista társaival azóta nem találkozott.
Külön kérése volt, hogy az esetleges tanúkihallgatásától, illetve bíróság előtti nyilvános szereplésétől tekintsünk el, mivel KISZ-vezetőségi tag és az veszélyeztetné az emberekkel való kapcsolatát.
Farkas Antal r. fhdgy.”
Krassó György / Fotó: Fortepan.hu
Ahogyan említettük, Nagy Mihály később a KISZ osztályvezetője lett, így a félresikerült rendszerváltás után védekezni kellett, amikor erre emlékeztették, bár akkor már Enyedi Nagyként említették. Az újságíró 1990-ben a Kurírban jelentkezett válaszcikkel, amikor valaki számon kérte rajta, ugyan miért játssza a demokratát. Enyedi Nagy ezt írta: „A részleteket máshol szívesen elmondom. A KISZ KB munkatársa voltam akkor, s jó tíz hónappal később a >Jövőnk a tét!< című generációs sikoly és közéleti próbálkozás szervezőjeként valóban elvállaltam egy intézményes reformer szerepét. Persze, már akkor is tudtam, hogy az >ahogy lehet< bethleni etikáját az öngyilkos váteszek és tömeggyilkos forradalmárok országában kevés megértés kíséri. Bizonyos elégtételt jelent, hogy a magyar sajtóban az ilyen vagy olyan >tét< a mai napig visszatérő címsor lett azóta.
Az is igaz, hogy 1987 végén valóban osztályvezető lettem, de még 1988 májusában, tehát az állampárt >reformtanácskozása< után leváltottak, mert túlreformerkedtem magamat”.
Túlreformerkedte magát. Bethleni etika. Generációs sikoly. Enyedi Nagy 1995-ben már a hírhedt Josef von Ferenczyvel együtt (aki a kommunista diktatúra alatt katpolos volt, és később számtalan legendát gyártott magáról) szervezte a médiahajót, amely a Népszabadság korabeli cikke szerint a békét hívatott szolgálni a médiaháborúban. (Von Ferenczyt egyékbént a szigorúan titkos tisztből a rendszerváltás utáni első MÚOSZ-elnökké (!) fejlődő Róbert László is bevédte, lásd korábbi cikkem.) A nagy békéltető Enyedi Nagy 2006-ban a Gyurcsány-kormány tanácsadójaként keménykedett, amikor az akkori tudósítás szerint fejeket követelt a rádiónál (erőt kell mutatni! – írta a cikk szerint). A Magyar Nemzet ezt írta: „Azt minden érintett visszautasította, hogy egy olyan ember, akinek a rádióhoz semmi, a kormányhoz viszont annál több köze van, beleszóljon a műsorkészítésbe.”
Vö.: Sajtószabadság. Enyedi Nagyék az elhíresült levélben azt írták:
„Lehetetlen, hogy akik ezt végrehajtották – szerkesztő és műsorvezető – a továbbiakban e műsorokban szóhoz juthassanak!”
Természetesen azonnal megmozdult a világ, hogy Magyarországon megvédje a veszélybe került sajtószabadságot. Ja, nem. Itthon is egyedül a Magyar Nemzet foglalkozott az üggyel.
Majtényi, aki végzősként rögtön a MAHART-nál kapott munkát
Rendszerváltásunk és a MÚOSZ felépítését jól mutatja, hogy most ő a „Belpolitikai Szakosztály” vezetője.
De miért is lenne másképp, ha a szervezet aktuális elnöke, a megafonos képről elhíresült Hargitai Miklós éppen most jelentett meg egy politikai regényt, amelyet az Európa Kiadó adott ki. A függetlenségnek még a látszatára sem adva.
Csütörtökön nem csak ők, hanem mások mellett Majtényi László, az Eötvös Károly Intézet elnöke is beszélni fog. Ahogyan cikkeimben is megírtam, az állambiztonsági jelentések szerint Majtényi Demszky Gáborékkal együtt tagja volt annak a szintén ELTÉ-s maoista körnek, amely 1972-ben vöröskokárdával „ünnepelte” a Tanácsköztársaságot (bár Majtényi végül nem ment el az eseményre). Ők is joghallgatók voltak, Majtényi 1975-ben elvégezte az egyetemet, majd rögtön a Magyar Hajózási Zrt. (MAHART) jogtanácsosa lett. Azé a MAHART-é, amely a korabeli meghatározás szerint a hadiüzemekkel egy tekintet alá eső üzem volt. S amely amúgy az MNVK-2. alá tartozott (bővebben cikkemben), így ha nyilván nem is volt mindenki a hálózat embere – erre Majtényi esetében sincs semmi bizonyíték -, csak a legmegbízhatóbb káderek kerülhettek oda. Ezt csak azért, hogy lássuk, honnan indult.
Csütörtökön szólásra emelkedik még Karácsony Gergely miniszterelnök-jelölt A sajtószabadság 170 éves követelés hazánkban! címmel, de Szinetár Miklós és Kovács Zoltán is lehetőséget kap – ha hihetünk a közleménynek. Túlzás nélkül veretes névsor. Szinetárt például az a megtiszteltetés érte, hogy elkészíthette az utolsó interjút Aczél Györggyel, akit – ezt tavaly is megtette – nyíltan magasztalt. Ez még nem minden, Szinetár a kommunista diktatúráról ezt nyilatkozta az ATV-nek:
„1964-től 1980-ig azonban ez egy élhető ország volt pezsgő kulturális élettel.”
Igen, már akinek.
Hamvasintezet.hu
Fotók: Arcanum.hu/Fortepan.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS