A Simicska-média jövőtlensége

Habár a halálhír bejelentése még nem történt meg, de jól látható, hogy Simicska Lajos és köre beárazta az április nyolcadikai sajnálatos eseményeket.

Az Index visszafogottan, de elkezdett kivonulni a választási kampányból. Egyre diszkrétebben írja meg a Magyar Nemzet aktuális leleplezéseit, miszerint például Amerikában van egy csávó, aki csak tavaly 16 000-szer (tizenhatezer) állt sorba valamelyik bankban egy táska euróért, hogy kivigye az országból az EU-s pénzeket, ami nélkül egyébként nem lenne gazdasági növekedés – állítólag. A nullákkal és valutaátváltásokkal, okiratokkal és persze a valósággal hadban álló Simicska jól láthatóan elengedte a Magyar Nemzetet, mert azt már májusra be fogja csődöltetni a pár ezer sajtóper miatt, amit el fog bukni a lap.

A portfólió másik két darabja is szintén teljesen értéktelen, így a Hír TV-nek és a Lánchíd Rádiónak sem kell azzal bajlódnia, hogy a jogi következmények miatt aggódjon.

Ezen három média álhírgyári szakmunkásainak nem bizonytalan a jövője, hamarosan bizonyosan el kell menniük dolgozni valami fűtetlen helyre. Javaslom, hogy látogassanak el a termelésbe, a bukott elvtársak a régi időkben is oda menekültek. Vagy próbáljanak meg elhelyezkedni a Népszabadságnál.

Ezen orgánumok már a kampány elején is csekély olvasottsággal, hallgatottsággal és nézettséggel bírtak, és csak a megszokás, valamint a liberális sajtómunkások alig leplezett támogatása tartotta őket annyira a felszínen, hogy érdemes legyen megcsinálni a lapszámokat, a műsorokat. A kampányban ez csak erősödött, a Magyar Nemzetben megjelent durranógázzal töltött „atombombákat” habosítgatta szatmányban a Soros György gondolatait bármikor kitalálni képes liberális média.

Simicska pénzt csak az Indexért remélhet, és csak az Index munkatársai remélhetik, hogy továbbra is a régi keretek között tehetnek minden lehetőt a világliberalizmus győzelméért. Ahogy a Lajost ismerem, már megvan az opciós szerződés, valamelyik liberális médiabefektető Ámerikából leperkálta már a foglalót.

Mert csak a Viktor kezébe ne kerüljön ez a pótolhatatlan érték.

Alapvetően persze elgondolkoztató az, hogy a jobboldali sajtó hány olyan embert foglalkoztatott, aki képes olyan „leleplező” cikkeket megjelentető szerkesztőségekbe bejárni, amelyekben négy-öt nullát „tévednek” a számokban és két-három magyar GDP-t a nagyságrendben. A G-nap ugyanis nem „tulajdonváltás” volt, hanem árulás. Mondjuk, az Index szakmunkásainak sem kell szégyenkezniük ezen a terület, ők a liberális „értékeket” tudták ugyanezen a színvonalon elárulni.

Nekünk kell szégyenkeznünk, hogy valaha olvastuk azt az oldalt.

A villanyszerelőket vagy az állatgondozókat etikailag nem teszi próbára az élet, mint a sajtómunkásokat. A villanyszerelőt megverik, ha nem ég a villany, vagy lecsukják, ha valakit megcsap az áram. Az állatgondozónak is számolnia kell az állat tulajdonosának retorzióival, ha eleszi a húst az oroszlán elöl vagy bántalmazza a prérifarkast (mert a gyalogkakukknak drukkolt). A sajtómunkások tevékenysége azonban nem a valóságban gyökerezik, hanem a közízlésben, amit ők maguk, illetve pontosabban, amit korai eleiktől kezdve a szakma szisztematikusan rombol. Tisztelet a kivételeknek. Újságíró ugyanis az, aki képes lefáradni a valósághoz és úgy megragadni azt, hogy az is elgondolkozzon esetleg, aki ott egy másfajta valóságot lát.

Ma az újságírás propagandaháború foglya és felettébb kevés erkölcsi hivatkozást engedhet meg magának. Ilyen a háború.

De a kevesek közül az egyetlen alap, amire építkezni lehet az, hogy az ember nem lesz áruló. Nem árulja el a kollégáit, a tulajdonost és persze az olvasót. Majdnem ki is felejtettem. Újságíró attól lesz valaki, még az elfogadható bloggerséghez is elengedhetetlen ez, hogy az ember tényleg komolyan gondolja, amit ír.

Aki ideológiát vált, az mindent lecserél. Az nem lehet valaki, aki időnként más.

Mi akkor is jobberek maradunk, ha nem lesz már Fidesz, ha a választók és az olvasók úgy döntenek, hogy mégis inkább kihalnának, és átengedik az országot a liberálisoknak. És persze a jobboldal árulóinak.

Ki lehet lépni, ha nem tetszik valami, le is lehet hülyézni a többieket, de nem lehet az ellenkezőjét hinni néhány hét múlva, mint korábban. Aki erre képes, az semmiben nem hitt még az életében.

Aki csalódott jobbosként Gyurcsányék szekerét tolja, az nem a jobboldalban csalódott, hanem annak fizetési hajlandóságában.

Aki az Indexnél maradt, az nem a liberalizmushoz maradt hű, hanem a fizetése nyújtotta életformához. Meg a díleréhez.

Még hálásak is lehetünk Simicskának, élesen megmutatta nekünk, általában azoknak, akik komolyan veszik a saját integritásukat, hogy mennyien képtelenek erre mindkét oldalon.