Én, az ellenzéki egó – szabadvers

Körte, napgép, pipa, gitár, Ady Endre, Én meg a Czutor Velem, Jászság, szakáll. Vádlik, orrok, pocakok, vadítóan megemelt cicik, domborulatok, de Én nem olyan lány vagyok! Madárijesztő, eperjoghurt, sujtás, mente, kreatív O1G-logo, díszmagyar, minőségi outlet, Ákynak rendes zokni a Xanax mellé. Gyíkbőr-utánzat, de egy hüllőnek sem kellett elpusztulnia érte, hiszen ez saját szövet, Én magam vedlettem! Esztergom, Tapolca, Veszprém1., Liliom utca, Hódmezőlázárhely, Márkymárk a mi (Én) istenünk! A vége még Budán van! Miénk a teljes ország, meg lassan már a Tápióságba is átnyúlunk. Miféle körúton belüliség? Nagyinterjúnk. Enyém.

Kiugrott, kilépett, elsodródott, csalódott, volt ikszes, polgári árva. Haszonleső, politikai kalandor, szélkakas, mármint az Orbán, mert mi (Én), a valódi Fidesz szíve-lelke vagyunk, voltunk még apa nyakában a Műegyetem előtt! Én még nem ebbe a pártba léptem be, amivé mostanra vált! Én még nem ettől a párttól kaptam ösztöndíjat Izraelbe, meg milliós megbízásokat az őrző-védőimnek, tehát egyfajta morális dombocska alakult ki ezáltal alattam! Én ugyan rá nem nézek más férfira míg a tenyerem fel nem hólyagosodik a sok szóló dörzsikétől.

Jó estét, magyarok! Én így köszönök. Én igazi keresztény vagyok, de nem úgy, mint a kereszténydemokraták, hanem igazából! Beer Miklós rá a tanúm és Lyézus, aki meleg és néger, ha ma élne, ott kamionozna elfogadóan az Andrássyn, és akinek kiválasztott népe a Lyobbik. Fideszes, de nem úgy mint a Fidesz, hanem igazából! Konzervatív, de nem úgy, ahogy a magukat konzervatívnak mondók! Őszintén, és mélyen legbelül megélve magyarságomat (már az MSZP-ben is az volt!), nem pedig magyarkodva, mint a hamis nagyonmagyarok. Nagyon mélyen és legbelül van az, ezért nézzed meg hetente képernyőn, blogon, papíralapon, meg instán, ahogy teátrálisan teregetem magam előtt a papírlapot. Mindjárt 30 leszek. Érdekeljen titeket, hogy Én! Láss, és ne csak nézz, lásd fantasztikus lényemet, ahogy a naplementébe révedek, csodáld áthatóan üres és lapos semmitmondásomat, ünnepelj, lájkolj, osszad, kommentelj, és #Nyomtassteis! Engem! Engemet! Én!

Ősmagyarság helyett mértéktartó finnugrisztika. Szíriusz helyett demokrácia. Tarsolylemez helyett fékek és ellensúlyok. Izrael csak mértékkel – a szövetségesi béke megőrzése végett. Finoman, elegánsan eltartott kisujj, figyelő füleinket nyugatra, vigyázó szemeinket keletre vetve. Vörös vonal, felvont szemöldök. Nem átléphető határok, elviselhetetlen a tranzitzóna, még a líbiai rabszolgapiacon is jobb volt, határok helyett keresztényi befogadás, szeretet. Hangos nem az ősbűnre, a gyűlöletre, annak keltésére. Mindenkinek megmosom (Én) a lábát, aki nem Orbán. Orbánnak soha, ő Lyézustól is lopna. Mérték nélkül, mértékletesség nélkül. KereszTYénietlenül.

Tüntetés, demonstráció, élőlánc, performansz, hídfoglalás. Mikrofon, tömeg, Bem tér. Mi vagyunk a többség! Mi, ezerötszázan. Véleményem, szerintem beszédem, engem-engem, ÉNÉNÉN! Nekem jogom van ide bemenni. A mosdót is használnám, természetesen, hiszen nekem ez JÁR! Otthonosan becuccolunk akkor már, cipőket le, lyukas zoknikat elő, szelfiket be, indulhat a Fb-élő! Mentőt is kérnék szépen a biztonság kedvéért! Különben behozzuk, Én behozom az embereket az épületbe, és akkor maguk megnézhetik magukat! Azok ott mini atomerőművek a Liliom utcában. Majd nézzétek meg! Én tudom jobban. ÉN!

Publicisztika, karcolat, tárca, hetilap, folyóirat, portál, ott vagyok mindenhol és mindenkor, Én! Online.hu van már a végén sajnos, amióta 0rbán ellehetetlenítette, hogy a valódi jobboldal olvasson bennünket. Mi vagyunk a szabad ellenzéki sajtó utolsó bástyája a kormánymédia propagandagépezetének foLYtogató, szörnyű ölelésében, de leginkább Én. Mi (Én), meg a többi utolsó másik 14. Mernék az emberek, csak félnek, és nem merik! Már kinyomtatni sincs pénzünk, ha nem adsz, de azért nagy stócokban azokon ülünk a videoblogunknál, ugye milyen kreatív? Én találtam ki!

Videoblog, traccsparti, nyilashetihetes, Én is az asztalnál. Azóta van, amióta Orbán ellehetetlenítette, és nem azóta, amióta a tulajdonosunk elhajított a veresége után, mint a szaros vécépapírt. Most már legalább ingyen és a lehető legőszintébben mondjuk el azt, amit eddig sok-sok pénzért. Lécci, hirdess! Nem írjuk ki a nevedet, pont ez benne a poén!

Bitó-szalon, paktumhajó, Spinóza. Tapasztalt értékesítőként is rábeszéltek, hogy vegyek még magamból. Második reformkor. Én csinálom. Egy fecske, én. Én vagyok a második Széchenyi. Menhely, árvaház, cicusok, vizslák, kölyök, masni, szoknya, kalap, outfit, mellény, régmúlt, melegbár. Csak a kormánymédia aljas revolverzése, lebegtetett hazugságai. Régen volt, és csak véletlenül tértünk be oda Mehmed Ali Agcával. Amúgy én nem vagyok buzi, mondtam már? Gyönyörű feleségem van meg kisfiam, nem vagyok tehát buzi! Nem vagyok buzi! Nem-nem-nem! És Énnekem semmi közöm a törökökhöz azon túl, hogy Isztambul a világ fővárosa, Én kéthavonta ott vagyok A Krisztával, és Én imádom a törököket, mert ők is szeretnek minket (Engem). Nem Én állítom, hanem ők mondják hogy mi mindannyian Atilla unokái vagyunk.

Szakember, szakma, tudás, civil, humor, mértékadó, jótollú, filmes, katekéta, értékesítő, külföldi tapasztalat, két hét amerikai tanulmányút, kicsimmel Langley-ben. Ruhákat dizájnolok, tervezek, öltöztetek, a tükörben Én látszom, ez szerelem, amit ellehetetlenít a geciOrbán, mert senki nem fizet tízezret a zseniális pólóimért, hiszen a párttörténeti ösztöndíjból nem futja ilyesmire, dolgozni meg nem járunk. Én remélem, hogy Én leszek a Mindenki (Én) Magyarországa Mozgalom vezető stílustanácsadója, akármilyen riadt fejem is van énnekem. Lebeszélem a csalódott KDNP-arccal, hogy Én személyesen is láttam már Lyézust. Ha más nem, abban egyet fogunk érteni, hogy Én!

Ösztöndíj, apanázs, adakozás, téglajegy, szlovák közmédia. Ott végre senki nem szól bele, hogy szabadon, függetlenül szidjam a magyar kormányt. Az Én megélhetésem, egzisztenciám! Az újságírás pénzbe kerül. Egyszeri összeggel, havi rendszerességgel, támogatói előfizetés, 50 ezerért velünk vacsorázhatsz. A netet csak hébe-hóba kapcsolják ki, de olyankor is posztolok, még nem éhezünk, dohányzom is, pénzt kérek. Legyél oly bátyám, kérlek! Anyumat szívműtik. Neked írom a dalt, ha úgy gondolod, a végén dotálhatnád is akár. Ettől nem fogok többet írni, de kevesebbet se, ha nem utalsz. Én Én maradok mindenképpen, mert így vagyok jó. Csak ezt csinálhatom, erre rendeltettem, Nekem csak ez lehet a munka.

Nekem, engem, ide, én-Én-ÉN-ÉN-ÉN!!! Szerelmes vagyok!! Énbelém!