A vidék, illetve benne az Egyház, az arisztokrácia és a parasztság megtörését mutatta be a Terror Háza Múzeum podcastsorozata, a Korrajz legutóbbi adása. A kommunista diktatúra a régi Magyarország megtartó erőit zúzta le véglegesen a kényszerkollektivizálással. A kommunizmus hazai hatalomátvétele ezzel, a Kádár János belügyminisztersége alatt elindított, majd Kádár János diktatúrája idején befejezett folyamat keretében ment végbe, a hatását pedig máig érezzük, hiszen annak az összehangolt működésnek, stabilitásnak és természetközeliségnek a helyébe, amit elvett az országtól, azóta sem került semmi. A legkártékonyabb kommunista trükk és az azzal szembeni népi ellenállás történetét Ö. Kovács József történész mutatta be.
A szovjetek által megszállt és általuk összeállított magyar ideiglenes kormány 1945 tavaszán földreformot hirdetett, ami önmagában rendben lett volna, hiszen a földreform régóta napirenden volt, de folyamatosan elodázta a politikai vezetés, mert a kivitelezési módjában nem jutottak közös nevezőre. Az is egyértelmű volt, hogy nincs annyi föld, mint amennyi igénylő. Ilyen előzmények után érte el Magyarországot a második világháborús pusztítás és a szovjet megszállás. Ezt az életszerű helyzetet kell magunk elé képzelni – magyarázta Ö. Kovács József –, hogy háborús állapotok vannak: még ki sem szorították teljesen hazánk területéről a németeket, amikor március 17-én kiadták a földreformrendeletet. A történész szerint, akik valóban szembenéztek az üggyel, azok láthatták, hogy ilyen körülmények közt és ilyen rövid idő alatt nem lehet megfelelni a földreform polgári normáinak, legyen szó akár a tiszta jogi viszonyokról, akár a hosszú távon átgondolt agrárpolitikáról.
A bolsevik sajtó azt terjesztette, hogy nem kell a rendelet részleteivel foglalkozni, mindenhol a (természetesen zömmel kommunistákkal feltöltött) helyszíni földosztó bizottság döntse el, hogy ki volt hazaáruló, nyilas, vagy hasonló, következmény nélkül kisemmizhető személy – idézte fel Ö. Kovács József, aki az 1919-es előzményekre is emlékeztetett. Akkor a kommunisták termelőszövetkezetekhez próbálták átirányítani a már megkezdődött földosztást, tehát már eredendően sem a parasztság felemelésén dolgoztak.
„Nyilvánvaló célja az volt, hogy a korábbi eliteket megrendítsék”
– jelentette ki a történész a kommunista földelkobzásokról és földosztásokról.
A vidéki társadalom radikális átalakításának a következményeként létrejött egy túlnyomó többségben lévő kis- és középbirtokosi réteg, valamint megmaradt a már ekkor részben megroppantott, később kuláknak bélyegzett, nagyjából 3 százaléknyi gazdaelit, de továbbra is jelen volt egy jelentősebb, nincstelen tömb. A korábbi, eltorzult birtokviszonyok helyett egy életképtelen új rendszert hoztak létre 1945-ben a kommunisták döntő befolyásával. A föld a történelemben nemcsak termelési eszköz, hanem létalap és politikai uralmi tényező is volt mindig – emelte ki Ö. Kovács, így a birtokviszonyok kommunista kezdeményezésű átalakítása is ebből a szemszögből nézendő.
Maguk a kommunisták is ilyen céllal csinálták, hiszen a földosztással megteremtették a saját hatalmi bázisukat a földosztásból kimaradtak által, és megroppantották a majdani hatalomátvételük útjában álló társadalmi rétegeket.
A terror első felvonása: Rákosi
A vidék kommunista megszállásának egyik jelképes pillanata a pócspetri per, ahol az egyházi iskolák államosítása elleni tüntetés során, tisztázatlan körülmények közt lelőttek egy rendőrt 1948 júliusában. A Kádár által személyesen felügyelt koncepciós perben nagyon sok helybélit megvertek, megkínoztak, egy személyt halálra ítéltek és felakasztottak, több 10–15 éves börtönbüntetést osztottak ki, még többeket ítéltek ennél rövidebb börtönbüntetésre, és az egész falut meghurcolták, megbélyegezték, az esetet pedig országos, sőt, a külföldnek is szánt egyházellenes propagandakampánnyá dagasztották. Pócspetri szervesen illeszkedett a hatalmat elbitorló kommunisták menetrendjébe, hiszen kevéssel ezután, 1948. augusztus 20-án hirdette meg Rákosi a mezőgazdaság szocialista átalakítását, vagyis a kényszerkollektivizálást.
Máig elterjedt, félrevezető kifejezés a kényszerkollektivizálás helyett a „szövetkezetesítés”, amely a szavak jelentését megváltoztató, összekeverő, egy új, hazug nyelvet kialakító és azt kizárólagossá tevő kommunista propaganda eredménye.
Ezzel a fogalomkeveréssel ráadásul a XIX. század óta ténylegesen létező magyar szövetkezeti mozgalom ernyője alatt számolták fel a kommunisták a magántulajdont, lejáratva, hiteltelenné téve az emberek szemében a szövetkezetet.
A terror második felvonása: Kádár
Ö. Kovács József felidézte a hazug fősodrú narratívát, amely szerint ’56 leverése után egy békés szocialista modernizáció indult el Magyarországon. Ezzel szemben a történeti kutatások kimutatták, hogy az utolsó állami terrorhullám később, 1959–61 között, a már konszolidált kádári diktatúrában zajlott. Több módszerrel zajlott a kisbirtokos parasztság bekényszerítése a kolhozokba: agitációval és lelki nyomásgyakorlással, adminisztratív eszközökkel, illetve nyers fizikai erőszakkal – amire több száz példa volt az országban. Ilyen módon 1961-re ment végbe az egyéni parasztgazdaságok felszámolása, és ezzel az arisztokrácia és az Egyház társadalmi ereje után a hagyományos magyar parasztság felszámolása is.
Az ököl jelentésű, zsugoriságra és nagygazdára utaló orosz kifejezés, a kulák azokat a helyi nagygazdákat jelentette, akik takarékszövetkezet híján hitelezéssel is foglalkoztak abban az elmaradott mezőgazdasági világban.
Magyarországon azonban már megindult a parasztság körében a polgárosodási folyamat, és takarékszövetkezetek is működtek, így a kulák szónak itt nem volt gyakorlati jelentése, ám pejoratívan megbélyegezték vele a gazdaelitet.
Kádárék tudták, hogy a hagyományos paraszti társadalom csak erőszakkal számolható fel, és ezt végre is hajtották – tette világossá a történész. 1958-ban még csaknem 1,7 millió parasztgazdaság létezett, dacolva a kuláküldözéssel, padlássöprésekkel, kitelepítésekkel, verésekkel, kivégzésekkel és a rendkívül kreatív kommunista terrorral. Kádár ezért jelenthette ki 1962-ben, hogy „leraktuk a szocializmus alapjait”, mert addigra sikerült megtörniük a magyar parasztságot. A szocialista típusú mezőgazdaság pedig a szocialista típusú nehézipar mellékága, ugyanis a parasztság felszámolása tulajdonképpen munkaerő-átcsoportosítás volt. Kihúzták a földet a gazdák alól, és létrehozták azt a több milliós lélekszámú, gyökértelen társadalmi tömböt, amelyből gyári dolgozót csináltak, és egyúttal a kommunizmus hívét.
Azóta sem épült újjá a magyar vidék társadalma
A kommunista terrorral és átalakítással szemben mindvégig jelen volt a vidéki ellenállás, amelynek az utolsó tömeges megnyilvánulása 1960-ban történt. Elsősorban a nők tüntettek a kényszerkollektivizálás ellen akkor, tucatnyi faluban, napokon át. Abban az évben elkeseredett levelek tömegei lepték el az újságok, a rádió és a tévé szerkesztőségét, és nyíltan utaltak arra a terrorra, amelyet a vidéki gazdákkal szemben alkalmazott az állam. Ezután azonban az ellenállás elhalkult, a parasztság odaveszett. 1967-ben aztán elkobozták a kényszerrel a közösbe beadott földeket és javakat a szövetkezetektől, azok ekkor állami tulajdonná váltak.
A szovjetizálás egyik legsúlyosabb következménye, hogy az ellenállási formák közt a viccelődés és gúnyolódás mellett felbukkant, sőt, bevett magatartássá, egyfajta kárpótlássá vált a közösből való lopás. A kettős beszéd és kettős cselekvés, a lopás normalizálása mind-mind máig ható negatív jelenségek.
A kommunista diktatúra kényszerkollektivizálásában gyökerezik a társadalmunk mentális lecsúszása, akárcsak az alkoholizmusra és az öngyilkosságra vonatkozó rettenetes statisztikák.
Az önkizsákmányolás mellett az önpusztítást hozta tehát el a népnek ez a beteg társadalommérnökösködés, amelyet a kommunisták az országra erőszakoltak. Fizikailag és mentálisan is kiüresedett a vidék. A pusztítás mértékét jól fémjelzi, hogy Váncsa Jenő agrárminiszter 1981-ben, több hónapos előkészítés után egy szaktanulmányt tett le az asztalra belső használatra; ebben húsz évet és az akkori államadósság 40 százalékának megfelelő pénzt kért arra, hogy a kommunizmus ipari szemléletű mezőgazdaságának kártételeit helyrehozza. Azóta sem hozták helyre…
A teljes beszélgetés ITT hallgatható meg.
laszlo54
2024-02-05 at 16:55
Realexlate 09-46
Így igaz ahogy Ön leírta ,most megetetik velünk a külföldi moslékot!!
Hári István
2024-01-25 at 09:59
Tizenhárom+négy év polgári kormányzás után az ország élelmiszer behozatalra szorul, függ és ezzel kiszolgáltatott helyzetben van. Szerintem tízezer számra lehetne mozgósítani fiatalokat, föld használatba adással, felvevő piac és feldolgozó ipar megteremtésével. A környezet szennyező, vendégmunkásokra építő, a nyereséget hazavivő ipar helyett ide kéne önteni a milliárdos támogatásokat. De unalmas már hátramutogatni..
Realextate
2024-01-24 at 15:07
Mert-írok2024-01-24 at 14:14
Nocsak, nocsak! titokban csak nem a (kommunista) Moldovát tetszik olvasni????
Mert Moldova György a Börtönválogatott c. novellájában hivatkozik Verdalóra, mint a börtönválogatottak világbajnokságának a helyszínére…ahova (verd a lóba….) utaznak…:))))))))))))))))))))))))))))))))
Ez tetszik, ez szimpatikus magában – mert Moldova politikai pártállásától függetlenül ő volt a XX. század egyik, ha nem a legjobb szatirikus írója (a komoly tárgyú művei viszont szinte olvashatatlanok, ideértve a gengszterváltás utáni politizáló műveit is, kivéve a szociográfiáit, amelyek viszont szintén kiválóak).
Mert-írok
2024-01-24 at 14:14
Realextate? Indulj a komisszárok városába, Werdalo-ba! Elvtársi ügynökök találkahelye.
István Kopasz
2024-01-24 at 13:23
Realextate 2024-01-24 at 11:59
Egyetértek azzal, amit Ön írt. Erről a korszakról köteteket lehetne írni. Ezt már nem azok fogják megtenni, akik átélték, hanem azok akik jóval utána születtek. Így torzulások biztosan vannak és lesznek benne. Az ötvenes évek elején ha egy városi ember disznót vágott, akkor a zsírjából X Kg-ot a legközelebbi állami hentesnek be kellett szolgáltatni. Így indult a nekünk rendelt szocializmus. Tehát többet kellett termelni valahogyan, meg a beinduló iparosítás – az ország újjáépítését is beleszámítva – egyre több embert igényelt. Ezt részben a korábban a mezőgazdaság területén dolgozókból biztosították. Korrupció mindig volt, van és lesz, de egy társadalom fejlődését nem ez befolyásolja, mert annyit nem lehet lopni sehogyan, mert ez egy tiltott dolog!
Realextate
2024-01-24 at 11:59
István Kopasz2024-01-24 at 11:25
Ez így igaz, ahogyan Ön írta.
Az pedig, hogy a magyar áru (legyen az akár élelmiszer vagy élelmiszer-alapanyag) nem hozott elég bevételt, ma már tudjuk Borvendég Zsuzsa és Mező Gábor munkásságából, nem a termelők hibája volt, hanem a külkereskedelemé, ahol a haszon/profit elpárolgott majd lecsapódott – magánzsebekben.
Egyáltalán nem igaz, hogy itt csakis szart termeltek, amit csak szaré-hugyé’ lehetett eladni.
Amiről én sem beszéltem, de most eszembe jutott, az az, hogy a Szovjetunió felé az egyébként tőlük is egyre drágábban megvett energiahordozókért (kőolaj, földgáz) élelmiszerrel fizettünk jelentős részben és ott a “cserearány” tényleg egyre rosszabb volt – természetesen a mi kárunkra.
Ha jól emlékszem a 60-as években a Pannónia motorkerékpárokat még Angliába is exportáltuk, by the way.
István Kopasz
2024-01-24 at 11:25
A rendszer olyan volt amilyen, – elnyomó, de mi más lehetett volna helyette abban a geopolitikai berendelkezésben. Kellemetlen és drasztikus volt a kollektivizálás, de az országnak több mezőgazdasági termékre, élelemre volt szüksége, amit a parasztgazdaságok már nem tudtak biztosítani. Egyedüli megoldást a nagyüzemi mezőgazdasági termelés beindítása jelentette, – legalábbis úgy gondolták akkor, s volt benne valami, mert a 70-es években kijelenthette a hatalom, hogy a mezőgazdaság ereje akkora, hogy nem 10 millió embert tud ellátni, hanem 15 milliót!
Zolee
2024-01-24 at 08:12
Végülis csak 34 éve volt a rendszerváltás…
Normalis forummotort
2024-01-23 at 20:30
Sün2024-01-23 at 07:27
Pedig de
vidar
2024-01-23 at 17:10
Igen, volt mikor együtt fejlődött a falu és a város … Ja, nem is.
Orientál
2024-01-23 at 14:07
Régi tehát múlttal rendelkező nemesi családok között sajnos vannak olyanok akik genetikai okok miatt vagy eleve a szülői neveltetésük miatt egyből beálltak a kommunisták táborába ennek egyik példája a Károlyi aki parazita élősködőként élvezte – mint Marx is a németeknél – a gazdag nemesi családi életet szülei által de kommunista ideológiát terjesztett és politikát hirdette. Manapság utódaik megtalálhatók a balliberális zöld nemzetellenes keresztényellenes magyar nemzetet elpusztítani akaró pártokban. Balliberális zöld tehát kommunista színezetű élősködő politikusok újságírok ….. -tól egészen a zsidózó fasiszta jobbikosok-ig. – ….-TÓL …..-IG arra célzok mert a politikai gazdasági pénzügyi …. folyamatok bizonyítják hogy ők mindnyájan egy kártékony nemzetpusztító gyülevészt alkotnak. Erre nem csak az a bizonyíték hogy főőőőőleg 2 zsidó származású – Heller és Konrád – ember adott engedélyt a balliberálisok zöldek táborába a zsidózó fasiszta Jobbik párt befogadásukra hanem felsőbb idegen körök utasítására csinálták meg Gyurcsányék réadásul maga az amerikai nagykövet a fasiszta zsidózó jobbikos Gyöngyösit látta vendégül USA budapesti nagykövetségén együtt a hasonszőrű zsidó származású balliberális zöld kártékony élősködő – művész- -elvtársaival és a hasonló zsidó egyházi vezetővel is. Jobbikos Gyöngyösi aki gyűlöli a zsidókat egyébként kádárista felmenőkkel rendelkezik.
Realextate
2024-01-23 at 12:03
Mert-írok2024-01-23 at 12:00
Gratulálok az alapos, megfontolt és részletes érveléséhez!
Ja, nem.
Maga pontosan annyit ér, amennyit írt: semmit.
Na, csá!
Mert-írok
2024-01-23 at 12:00
Realextate nyomatékos elvtársnak: Nyekegj nyugodtan, de ha ostoba vagy, akkor válogasd meg, hogy kibe szeretnél beletaposni. Nyomok rád.
Realextate
2024-01-23 at 11:08
Mert-írok2024-01-23 at 10:18
Én “”””magasztaltam”””” (egy nagy hadházit!!! csak a tényeket írtam le).
Nos, az egyik nagyapám falusi cipészmester volt, a másik kádár (de nem a “János”), ha tudod, hogy mit jelent a szó, hogy “kádár”?…
Tehát mindketten alapvetően nem a mezőgazdaságból, de FALUN ÉLŐ mesteremberek voltak.
Akik minden aratáskor a falu apraja-nagyjával együtt maguk is résztvettek ebben a KÖZÖS FELADATBAN, kaszát ragadva és végezve ezt az irtózatosan kemény fizikai munkát – a földesúr (gróf) NAGYBIRTOKÁN.
Meg csináltak aratósztrájkot, mert ezért a munkáért szart és húgyot akartak fizetni nekik!!!, hogy aztán a csendőrök verjék a fejükbe a tutit!!!, hogy: kuss büdös paraszt, dógozz látástól mikulásig, és fogd be a pofád!!!
Megjegyzem ilyen körülmények között apai nagyapámék mégis 13 gyereket hoztak a világra, míg anyai nagyapámék “csak” 7-et…
És valahogy mindet felnevelték……….
A 45 előtti nagybirtokrendszert egyébként még a magántulajdont az Istennél is jobban tisztelő britek is kifogásolták, nem beszélve a népi írók (Illyés Gyula: Puszták népe, stb.) ezzel kapcsolatos munkásságáról.
Ebben a helyzetben jelentek meg a kommunisták 45-ben.
És tették mindazt az ostoba kreténséget, amit tettek 56 előtt.
És igen, folytatták – egy ideig – Kádár alatt is.
De.
De amikor kiderült, hogy a csakis téeszes földművelés nem működik, akkor 65-66-67-68 körül rájöttek, hogy moderálni kell magukat – ráadásul minden kemény valuta borzasztóan kellett.
Ekkor jelentek meg az “új gazdasági mechanizmus” emberei: Nyers Rezső, Fehér Lajos, Kállay Gyula, Péter János, Csikós-Nagy Béla (akinek ráadásul nyilas-múltja volt!!!) és dolgozták ki a kollektív tulajdon és a magántulajdon szimbiózisát, azaz a téesz és a háztáji együttműködését.
Utóbb az “új gazdasági mechanizmust” elsősorban a vérbalos Apró Antal és Komócsin Zoltán elkaszálták – a szó szoros értelmében a szovjeteknél áskálódva és árulkodva Kádárra, mint burzsoá (!!!) elhajlóra !!! -, de a mezőgazdaságban a kialakított új rendszert már nem merték lesöpörni a kolhoz-világgal, mert ebben Kádár nem engedett – aki egyébként semmitől nem félt jobban, mint egy éhséglázadástól (második ötvenhattól).
Úgyhogy a téesz-háztáji rendszer igenis működött, jól működött és volt MAGYAR ÉLELMISZER minden menyiségben (jó, téli szalámi, csabai és gyulai kolbász azért akkor is ünnepi étel volt – városon, mert a falvakban minden háznál volt legalább 1, de inkább 2-3 hízott sertés, szóval szalonna, kolbász, sonka ott volt bőven).
Ez tény, ezen nem érdemes vitatkozni, maximum le lehet tagadni, de attól még igaz.
Úgyhogy nem ez a rendszer az okozója a mai katasztrofális agrár-világnak.
Éppenhogy ennek a rendszernek a szétverése a 90-es gengszterváltással.
Merthogy mára itt semmi más nincs, mint jóformán csak nagyüzemi gabona-termelés.
És nincs magyar alapanyagra épülő MAGYAR ÉLELMISZER SEM.
Eltűnt a magyar pirospaprika, eltűnt a magyar vöröshagyma, és eltűnt a magyar fokhagyma is, hogy csak a legalapvetőbb dolgokat említsem.
Merthogy 90 előtt volt. Sőt, csak az volt ebben az országban. Brazil pirospaprikáról meg kínai fokhagymáról még csak nem is hallott itt senki – de most meg csak az van!!!!!
Úgyhogy lehet itt piszkolni a kommunistákat, meg sírni-ríni, de nincs értelme: a szocializmusban ugyanis volt MŰKÖDŐ MAGYAR MEZŐGAZDASÁG – most meg, az agyon-hypolt KAPITALIZMUSBAN PEDIG NINCS MAGYAR MEZŐGAZDASÁG. Csak magyarország-I mezőgazdaság van.
És egyébként semmi nem álságosabb, mint azon vekengeni, hogy így a szegény paraszt, meg úgy a szegény paraszt: megmondom: a valóságban egyetlen paraszt sem volt soha boldog, hogy azt az állatias szintű rettenetesen kemény munkát kellett végeznie, mint amit végzett – nem volt soha az a paraszti bukolikus “idill”, amiről az “írók” – főleg városi entellektüelek a kényelmes fotelből – deliráltak.
Aki tehette, az már 45 előtt is menekült abból a világból, ha tehette.
Mert-írok
2024-01-23 at 10:18
Olvastam valakit, aki az égig magasztalta a redvás, kommunista téeszes világot.
A rabszolga az, akit mindenétől megfosztottak és ha élni akart, akkor dolgoznia kellett egy marék morzsáért. Ezt tették a parasztsággal, mert soha nem a városi emberek alkotják egy-egy ország potens lakosságát, hanem mindig a vidék, ahol a hús és a kenyér terem. Ha elvették a földeket, a jobbágynál is nyomorultabbá tették az ország lakosságának nagy többségét. Ha visszaadtak valamit, azt azért tették, nehogy a kasza a nyakukat arassa. A kollektivizálással együtt megteremtették a falusi besúgó hálózatot, ami a mai napig minden falu átka. Mert az emberek pontosan tudják, hogy kik voltak ők. Elég volt benézni az udvaraikba, a kertjeikbe!
A templomokat kiürítették, elvették a megnyomorítottak hitét is, miközben az egyházakat Pócspetrivé, a templomokat és a parókiákat téeszistállóvá, gazdasági épületekké tették majd – a módszerváltás után – a téesz vagyont hazavitték. (Korábban a paraszttól még a lovait is elvették, hogy később traktorokra, kombájnokra változtassák azokat.) Mára valamit javult a helyzet, de a sok hitelben vásárolt eszköz ma is kényszerítő tétel. Mára a bankok markába került a vidék java, a bankok felett pedig elvtársak gondos kezei osztják az áldást – a saját berkeik felé.
És nem elfelejtendő semmiképp sem a feketelistákat összeállító “személyzeti” osztályok összehangolt “munkája”, minek eredményeként az elvtársak és a velük kollaborálók kaphattak csak jól fizető állásokat. A többinek maradt a városokba való bejárás, az ingázás.
És ez nem is a sor vége, hanem csak némi só, a soha meg nem ehető kommunista főzetre.
P.S.
2024-01-23 at 10:11
A mezőgazdaságban semmiféle rendszerváltás nem volt. Ma is az egykori Tsz elmök, vagy fia a nagybirtokos. A tulajdonos ma is ugyanúgy ki van semmizve mint egykoron, amikor elrabolták tőle.
Privatizációnak nevezett újrabláskor a sajátot nem lehetett ‘visszavenni, legfeljebb a csókosoknak és a Somlai szőlőket egyeseknek.
Én még törvényesen sem akartam orgazda lenni, erről pecsétes papírom van. Csak a saját kellett volna. Nincs semmim.
Két-három generáció múlva talán felejtünk és normalizálódik a helyzet.
A Hangya Rt elpusztítása és újá nem szervezése a mezőgazdaság és a módszerváltók legnagyobb bűne.
ViAM
2024-01-23 at 09:46
“bl”-nek tökéletesen igaza van, miszerint: ” A parazita dzsentri sógor-komák pedig még mindig csak lopnak, csak lopnak, csak lopnak.” A falvakban van egy szűk mag, akik egymás között döntenek mindenről, felveszik az egyre szélesebb körben adott vissza nem térítendő agrártámogatásokat, és pályázat útján másokat úgy, hogy azt sem tudják már merre van földjük, s ha valaki rájuk mer pirítani, annak annyi – egy életre. Ha pedig már nagyon túlzásba esnek, hivatalból kapnak egy mosolygós, kacsintós ejnye-bejnyét.
Realextate
2024-01-23 at 08:56
Amikor a 70-es évek közepén egyetemistaként mentünk a szokásos őszi betakarítási munkákra Szeged környékén paprikát “aratni”, akkor a téesz földjén a szó szoros értelmében embermagasságú volt a gaz, és mi abban kúszva, mászva próbáltuk a paprikát kézzel leszedni.
KÖZVETLENÜL MELLETTE voltak a HÁZTÁJI földek, ahol egy darab gaz sem volt és ahol ugyanolyan paprikát termeltek.
A szocializmus idején volt – ha jól emlékszem, és jól emlékszem! – közel 10 millió sertés az országban (és itt most nem a népre gondolok…), megelőzve ezzel Európa legnagyobb sertéstartó országát, Dániát.
Most mennyi van?????
Marhából (és megintcsak nem a népre gondolok, habár?…) szintén több millió volt.
Az egyetemen akiknek a legújabb és legdrágább cuccai voltak, azok mind falusi téeszparasztok gyerekei voltak. Tele voltak ugyanis pénzzel.
Apósomék falusi tanítók/tanárok voltak: hivatalból kaptak háztájit, és a téesztől takarmányt az állataiknak. Nyulat tenyésztettek olasz exportra és évente kétszer vágtak disznót. Természetesen baromfi minden mennyiségben volt az udvarukban, és gyakorlatilag minden zöldséget megtermeltek, ha volt fölöslegük – és volt – azt a téesz átvette. És ők teljesen átlagos falusiak voltak.
Szóval mi a frászról nyavalyogsz itt Vésey?
A szocializmusnak az egyetlen működő – és jól működő – gazdasági területe a háztájival szoros szimbiózisban lévő téesz és állami gazdasági rendszer volt.
Amit Fehér Lajos, Kállay Gyula, Nyers Rezső dolgoztak ki Kádár kérésére – ugyanis Kádár paranoiásan rettegett egy éhséglázadástól, ezért utasításba adta, hogy élelmiszernek márpedig LENNIE KELL.
És volt is.
Most mi van?
Valóban elnéptelenedő falvak, magyar élelmiszer alig, és csak nagyüzemi – kvázi külterjes, amerikai stílusu – gabonatermelés.
Ennyit hozott az agyonajnározott “kapitalizmus” az agráriumban.
Állítólag Churchill mondta, hogy a háború túl komoly dolog ahhoz, hogy azt a katonákra bízzuk.
Nos, a mezőgazdaság is túl komoly dolog ahhoz, hogy azt a magán-gazdákra bízzuk.
Nyomatékosan mondom, hogy nem vagyok kommunista, de.
De ahol nem működik a kapitalista piacgazdaság, ott nem kell teret engedni neki.
És ahol nem működik: az a mezőgazdaság.
De nem működik a csakis a kollektivizmusra alapozott téesz rendszer sem.
Úgyhogy a kettő jó összhangját kell megtalálni.
Kádáréknak ez inkább többé, mint kevésbé, de sikerült.
Úgyhogy ez a nyavalygás, amit itt előadsz, egyrészt nem igaz, másrészt az égvilágon sehova nem vezet.
osterius
2024-01-23 at 08:12
Jó a cikk. A Kommunizmus nagyobb pusztitást csinált mint a Hirosima/Nagaszaki atombombák.
A japánok 30-40 év alatt kiheverték, de a kommcsizmushoz 100 év is kevés(lenne).
Lehet okoskodni, hogy ez, meg az nem úgy megy ahogy “kéne”. – De! ideális esetben, tehát gáncsoskodás, hazaárulások és külsö beavatkozások nelkül is nehéz lenne a megújulás, nemhogy igy Brüssel és a globállibsik támadásai ellenében. Ez az egyéni véleményem.
Sün
2024-01-23 at 07:27
Mindez igaz és távol álljon tőlem a kommunisták bármiféle mentegetése, hisz az én családomat is tönkretették, birtokainkat elvették. De azért 1990 óta volt egy harmad évszázadunk és a vidékkel, a mezőgazdasággal szart se csinált ez az ország! Ma is a latifundiumok mennek, kis családi gazdaságok alig vannak, semmi nem lett azok támogatásából, nem volt új földosztás, nincsenek olyan programok, amelyek a fiatalokat vidékre hívnák, nincsenek olyan kereskedelmi szabályozások, amelyeknek köszönhetően érdemes volna termelni belföldre, stb. Ezer a baj s még gyűl hozzá!
bl
2024-01-23 at 07:05
A XIX században a falu és a város együtt fejlődött, mindkettőnek nőtt a lakossága, a szocializmus idején kiürültek a falvak, ezért nőtt a városi népesség, ma pedig ott tartunk, hogy már a városok is kiürülnek, csak a főváros agglomerációja az ami még bővül, a korábbi megyeszékhelyekről felköltözőknek köszönhetően. Ahol nem születik gyerek, ott nincs jövő. Gyerek viszont már sem a szocializmusban aztán hatványozottan a liberalizmusban sem születtek. Az a sok gonoszság amit elkövettek a vidék ellen beérik, nem tud már regenerálódni sem a vidék, sem a város. A kommunizmus internacionalista károkozása után jött a libaralizmus globalista kártétele. Az egyik a szolidaritásra hivatkozott, a másik a versenyre. A két végletre. A parazita dzsentri sógor-komák pedig még mindig csak lopnak, csak lopnak, csak lopnak. Lásd például A NYÍRTASSI SEMMIHEZ SE ÉRTŐT, VAGYIS KOMMUNISTÁT.
Puncius Pinatus
2024-01-23 at 06:49
Most nekünk van itt az ideje, hogy mi pusztítsuk őket, mielőtt ismét megtehetik!
“Végképp eltörölni”!