Minden karácsonyfa alá Kapisztrán Szent Jánost!
Vállalva az ünneprontás ódiumát, 2017 vallásháborús karácsonyán nemcsak a Megváltóról, a szeretetről és az ajándékozásról kell beszélnünk, hanem arról is, meddig karácsonyozhatunk még szabadon a saját hazánkban, kontinensünkön. Aki figyeli a „haladó” Nyugat neoliberális szűrésű híreit, tudhatja, arrafelé már semeddig. Hogy mi ne jussunk hasonló sorsra, lenne két jó tanácsom: akinek nem tetszik az európai módi, az itteni kultúra, a kereszténység, aki gyűlöl minket és a karácsonyfáinkat, az szedje a sátorfáját. A második pedig: ne Európa liberális elveszejtőire, korunk Ferenc pápáira, Beer Miklósaira hallgassunk, hanem a hitüket, tisztességüket megtartó Márfi Gyulákra, vagy a régiekre, a Kapisztrán Szent Jánosokra.
Nem kell, hogy ugyanazt jelentse mindannyiunknak a karácsony. A plázákban tolongók, az utolsó akciós ajándékokért közelharcot vívók Szenteste talán ugyanúgy elcsendesülnek rövid időre, mint a Megváltó születését hittel várók, ugyanolyan boldog örömmel ajándékoznak, mint az éjféli szentmisén éneklők. Hogy a tolongók közül sokan nem hisznek Jézusban, a megváltásban, a kereszténységben? Meglehet. Viszont nem szabad nem észrevenni, hogy máskülönben ateista, harsányan istenkáromló rokonaink, barátaink szemében is különös fények gyúlnak, mikor végre átnyújthatják nekünk a turizott zoknit, az alig használt alsónadrágot…
Ez a karácsony egyik csodája! Hogy összeköt hívőt és ateistát; keresztényeket és mindazon más vallásúakat, akik tisztelik Európa kultúráját, hagyományait, s nem akarják azt a maguk képére kalapálni.
Csakhogy – és ezt a friss bejgli illatától megrészegülve, a csillagszóró szikráitól elvakulva is látnunk kell – most bizony kalapálás folyik. Európát rátették az üllőre, és ütik-verik. Addig ütik, amíg templomaink tetejéről el nem tűnnek a keresztek, amíg már eszünkbe sem jut karácsonyfát állítani, legfeljebb „télfát”, mert valakik (na kik?) úgyis felgyújtják azokat. Addig ütnek minket, amíg karácsonyi ünnepségeket sem tartunk már az iskolákban, mert bizony, az is sérti bizonyos vallásúak érzékenységét.
Félreértés ne essék: az európai kereszténységet s vele a karácsonyainkat nem a muszlimok sodorták végveszélybe. Hanem az Európát évtizedek óta uraló neoliberális diktatúra, amely a nemzetek, a hagyományok, a transzcendentális hit fölszámolására megnyitotta határainkat Afrika és Ázsia honfoglalói előtt. Jöjjenek csak – mondták –, olcsón dolgoznak. A színesítés, a multikulti gyümölcse mostanában érik be. Még a cenzúrázott nyugati sajtóból is átszüremlenek a hírek, éppen hol gyújtottak föl karácsonyfákat „fiatalok”, akiknek gaztetteiről az őket állítólag „kirekesztő” őslakosok tehetnek. Naná! Még szerencsénk van, ha idén megússzuk kamionos merénylet nélkül. Pedig a terrortámadások – London pakisztáni polgármesterének szíves közlése szerint – a nagyvárosi élet szerves részei...
Ha rajtam múlna, az egész kontinensen kiplakátolnám: „Ha Európába jössz, tiszteletben kell tartanod a kultúránkat!” Hadd pukkadjanak meg az ottani libsik is! Persze, ez Nyugat-Európában már eső után köpönyeg lenne. Viszont lenne két jó tanácsom is. Valószínűleg, politikailag nem túl korrektek. Akinek nem tetszik, hogy Európában karácsonyfát állítunk, köztereinken karácsonyi dalokat éneklünk, iskoláinkban megünnepeljük a Megváltó születését, templomainkban időnként harangoznak, az fáradjon máshová! Aki leretusálja templomainkról a keresztet; aki kigúnyolja hagyományainkat; aki gyűlöl minket – azt illő tisztelettel arra kérem, keressen más telephelyet magának! Olyat, ahol otthon érzi magát. Nálunk ez van. Megszoksz, vagy megszöksz. A repülőjegyre valót is összedobjuk nekik karácsonyi ajándékként. S hogy ez a kérés, óhaj esetleg nem túl keresztényi, nem méltó az ünnephez? Nem kizárt. Vállalom.
A másik jó tanácsom pedig így szól: ne a kereszténység sírásóira, hamis papjaira, korunk Ferenc pápáira, Beer Miklósaira hallgassunk, hanem a hitüket megtartó Márfi Gyulákra, vagy a régiekre, a romlatlanokra, a Kapisztrán Szent Jánosokra. Akik még nem hívták a nyakunkra, nem pátyolgatták az ellenséget, hanem harcoltak ellene. Akiknek lelkét még nem mételyezte meg az álhumanista, önveszejtő liberális őrület.
Ha dagályosan hangzik is, ezt kívánom mindannyiunknak így Szentestére: vértezzen föl minket Kapisztrán Szent János hazánk, hitünk, kultúránk megvédésére!
