Csak átverés, hatalmas színjáték az ellenzéki összefogás-mizéria
Miért nem kellett eddig az Együtt senkinek? Miért hívta most mégis tárgyalóasztalhoz őket Karácsony Gergely? Valóban érdeke-e az ellenzéknek az összefogás? Várhatóak-e háttéralkuk? Lesz-e kormányváltás teljes ellenzéki együttműködés nélkül? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Kiszelly Zoltán és Mráz Ágoston Sámuel politológusokkal.
Ha március 15-e előtt kevésbé, utána biztosan égtek a telefonok az ellenzéki pártok képviselői között: a nemzeti ünnepen ugyanis Gyurcsány Ferenc bejelentette, tárgyalni hívja az MSZP, az LMP és a Jobbik képviselőit. Miután a DK-elnök még rögtön ott, a színpadon világossá tette, hogy utóbbival nem választási együttműködésről akar tárgyalni, hanem arról, hogy a választások után hogyan tudják közösen lebontani az Orbán-rendszert, valószínűsíthető volt, hogy a választások előtt már nemigen lesz együttműködés a teljes ellenzék között. Így is lett: tulajdonképpen a DK sem kért a Jobbikból és a Jobbik sem a DK-ból, olyannyira, hogy Vona Gáborék még aznap megüzenték, hogy nem mennek el a találkozóra. Az LMP viszont végig azt mondta, hogy ha a Jobbikkal nem sikerül valahogy megállapodni, akkor ők sem vesznek részt az együttműködésben, hiszen a Jobbik nélkül nem lesz kormányváltás, anélkül pedig mi értelme az egész „összefogósdinak”. Az LMP március 19-ig adott határidőt arra, hogy közeledjenek az álláspontok. Mivel ez nem történt meg, március 20-án bejelentették, hogy
Teljes ellenzéki együttműködés híján az LMP nem kezdeményez újabb egyeztetéseket a többi párttal a választás előtt, ugyanakkor továbbra is nyitottak a tárgyalásra, és nem zárják ki az egyéni visszalépéseket.
Hadházy Ákos ugyanakkor azt mondta:
Ne vegyen arra mérget a Fidesz, hogy nem lesznek még meglepetések a választások előtt
– fogalmazott, hozzátéve, hogy szerinte „továbbra sem kizártak a visszalépések”, bár a széles körű együttműködésnek lett volna értelme. Nem sokkal később Karácsony Gergely a Facebook-oldalán tudatta a nagyvilággal, hogy sajnálja az LMP döntését, s egyúttal tárgyalni hívja a Momentum és az Együtt vezetőit, a Momentum pedig bejelentette: három helyen visszalépteti jelöltjét az MSZP, a Jobbik és az LMP javára. A kialakult helyzetet Kiszelly Zoltán és Mráz Ágoston Sámuel politológusokkal elemeztük.
Miért nem kellett eddig az Együtt senkinek?
Azért, mert az Együttnek nincs igazi politikai relevanciája, egy „könnyűsúlyú” párt kevés támogatóval – mondták az általunk megkérdezett szakemberek. Kiszelly Zoltán szerint az MSZP és a DK „le akarja darálni” a kisebb pártokat, emellett – az LMP-vel együtt –bízhatnak abban, hogy
a kicsi pártok szavazói nem akarják, hogy a kukába menjen a szavazatuk, ezért inkább a nagyobb pártokra, az MSZP-re, az LMP-re, vagy a DK-ra adják le a voksukat. A nagyobb pártok számára az a lényeg, hogy alku nélkül is megkapják a voksokat.”
Mráz Ágoston Sámuel szerint azt a közvélemény-kutatásokból is lehet tudni, hogy az Együtt-szimpatizánsok bármikor hajlandóak átszavazni más baloldali pártra, hogyha abban látják az erőt. Az Együttnek pedig az a fontos, hogy az 1%-ot el tudják érni.
Ha listán nem tudják elérni, akkor vissza kell fizetniük minden kampánytámogatást, és akkor lényegében megszűnik a párt. Ha el tudják érni, akkor legalább a kampánytámogatás megmarad, és a következő 4 évben is tudnak valami szerény állami támogatásban részesülni
- fogalmazott a szakértő, hozzátéve, hogy „ezért a hangoskodás, a látványos videók és a provokációk nap nap után”.
Akkor miért kell most mégis az Együtt Karácsony Gergelynek?
Azért, mert a baloldali pártok ugyanazokért a szavazókért versenyeznek, s nem szeretnék, hogy a szimpatizánsaik elforduljanak tőlük. Kiszelly Zoltán elmondta: a nagyobb pártokat valójában nem a kisebb pártok, hanem azok szavazótábora érdekli, tehát „ezek igazából álgesztusok”.
Nincs értelme megegyezni, minden pártnak más célja van, s ahhoz, hogy ezeket a célokat el tudják érni, minél több jelöltre van szükségük.
A politológus hozzátette: a másik probléma az, hogy a nagy városokban kellene visszalépni, ahol nagyon sok töredékszavazatot lehet veszíteni, ami nyilván senkinek sem érdeke.
Mráz Ágoston Sámuel szerint a választók miatt mindenkinek úgy kell tennie, mintha össze akarna fogni, de valójában, matematikailag minden párt rosszul járna az összefogással vagy a visszaléptetésekkel.
Az LMP az elmúlt napokban eljátszotta, hogy tárgyalni akar és meg akar egyezni, de tudta, hogy ha visszalép akár Gyurcsány Ferenc, akár Vona Gábor javára, akkor elárulja identitását és a szavazóinak nagy része hátat fordít neki, hiszen mégis csak Gyurcsány Ferenc ellenében jöttek létre 10 évvel ezelőtt.
Karácsony Gergely részéről is érthető a lépés: úgy próbálja beállítani magát, mintha ő lenne az összefogás megtestesítője, közben azonban valódi politikai relevanciával nem rendelkező pártokkal próbál egy kvázi-összefogást felmutatni - tette hozzá a szakértő.
Várhatóak-e háttéralkuk?
Röviden: igen. Kiszelly Zoltán szerint a baloldalnak most már az az érdeke, hogy a Jobbik „állva maradjon”.
Már nem akarják a jobbikosok visszalépését, mert ha jobbikos jelölt nem indul, akkor a régi jobbikosok a Fideszre fognak szavazni.
Hozzátette: „miután Szél Bernadett besétált Gyurcsány Ferenc csapdájába és leült vele tárgyalni, azután az LMP-nek már az ellen a gyanú ellen is védekeznie kell, hogy aki az LMP-re szavaz, az tulajdonképpen Gyurcsány Ferencet segíti hatalomba.
Miután Szél Bernadett tárgyalt Gyurcsány Ferenccel és Vona Gáborral is, az LMP miniszterelnök-jelöltje könnyen tudott üzenetet hozni-vinni az ellenzéki pártok között, tehát erős a gyanú, hogy összejátszás van köztük. Ezzel megint csak Gyurcsány Ferencet erősítik, hiszen a DK-elnök mindenképp bejut a parlamentbe, és ha a Jobbik vagy az LMP rosszul szerepel a választáson, akkor a Demokratikus Koalíció szerepe relatíve felértékelődik.
Mráz Ágoston Sámuel arra számít, hogy a valódi relevanciával nem rendelkező választókerületekben lesznek visszalépések
pontosan azért, hogy el tudják mondani magukról ezek az ellenzéki pártok, hogy milyen gálánsak, milyen nagyvonalúk és nem rajtuk múlt, hogy nem jött össze az összefogás.
Lesz-e kormányváltás teljes ellenzéki összefogás nélkül?
Erre minimális esélyt látnak a politológusok. Kiszelly Zoltán emlékeztetett: 2014-ben valamennyi helyen egy közös baloldali jelölt volt, és akkor sem sikerült leváltani a Fidesz-KDNP-t.
A Közös Ország Mozgalom mérései azt mutatják, hogy a legtöbb választókerületben akárhogy lépnek vissza a jelöltek, nem tudnának nyerni.
Igaz, a „külföldi mikroadományozók” még beszólhatnak az ellenzéknek, hogy nem ezt rendelték – tette hozzá.
Mráz Ágoston Sámuel szerint a teljeskörű összefogás már csak azért sem fog létrejönni, mert a listákat is önállóan indították el a pártok, emellett pedig kormányzati alternatíva kínálatuk sincs.
Az ilyen-olyan „fél-árnyékkormányok” és név nélküli szakértői testületek, amikkel próbálkoznak az ellenzéki pártok, az nagyon kevés a közös kormányképesség megalapításához.
Ha bármiféle kormányváltás lehetősége felmerülne, az egyértelműen a baloldal és a Jobbik közös kormányzását jelenti, ami viszont káoszt és instabilitást hozna, hiszen sem személyekben, sem programban nem tudnának egyetérteni - fogalmazott a Nézőpont Intézet vezetője.
Vezető kép: MTI/Szigetváry Zsolt
