Haláli hüllők délutánja – a nacionalizmusok ellen napoztak a Szabadság téren
Mivel elszánt és kalandos kedvünkben talált ránk a szombat, így megtekintettük a világ legnagyobb nyitott terráriumát a Szabadság téren, ahol a Holtak hajnala című film zombijaihoz hasonló logika mentén gyülekeztek az idősödő hidegvérűek a kellemesen sütő nap alatt: annyira még emlékeztek a régmúltból, a rendszerváltozás előtti énükből, hogy a nacionalizmus valami rossz dolog, tiltakozni kell ellene. A térre lépve rögtön elkapott minket az az érzés, hogy tulajdonképpen egy elmegyógyintézet lakói szabadultak ki, és arra számítottunk, hogy rövidesen megjelennek az ápolók. Vagy máshogyan fogalmazva: először Demszky Gábor szellemi frissessége lengte be a teret, majd utána Demszky Gábor is.
CSIBRA TIBOR – AMBRÓZY ÁRON
Helyes fiatalokat nem, de felszólalókat legalább talált Heller Ágnes lánya, Hermann Zsuzsa a nacionalizmusok (sic!) ellen, az egységes, demokratikus és szolidáris Európa megteremtése érdekében gründolt szombati gigatüntetésre, amelyre a kontinensszintű várakozások szerinti ötmilliónál – Budapesten ötezernél – némileg kevesebb, nagyjából száz-százötven érdeklődő zarándokolt el, akiknek a fele a demonstráció közepére lemorzsolódott a Szabadság térről. Az esemény beharangozójában olvasható, úgynevezett levezénylők szerepét a Pa-dö-dő tagjai vállalták el, Lang Györgyi és Falusi Mariann a műsor elején a szabadságról és az egyén kiteljesedéséről énekelt a bravúros dramaturgiai érzékkel kiválasztott helyszín, a szovjet emlékmű tövében. Falusi művésznő felhívta a figyelmet a civil kurázsi erejére, arra, hogy a közösség erejével sikerült az összetákolt színpadhoz áramot vezetni, kölcsönkérni egy laptopot a hangosításhoz, ezekről ugyanis lázas igyekezetükben megfeledkeztek a szervezők.
A Pa-dö-dő tagjai voltak a demonstráció ismertebb fellépői, a felszólalók már kevésbé, és többen közülük nem is árulták el a közönségnek, hogy kik ők. A beszédek alapján az sem körvonalazódott, hogy a szónokok miről akartak beszélni. Egyikük érdekességként elárulta, hogy Európa nem önálló kontinens, hanem Ázsia egyik félszigete, a többiek ugyanakkor büszkék voltak európaiságukra, és erre bíztatták a hallgatóságot is. Egyikük, Nagy Eszter kifejtette, hogy neki Európa a farmernadrágot jelenti és az olcsó pizzát Olaszországban. Kacskaringós íveket bejárva jutott el fiatalkorától a jelenig, hogy aztán anélkül lépjen le a színpadról, hogy bármi érdemlegeset mondott volna. A nevüket el nem áruló szónokok között feltűnően sokan voltak, akik Heller Ágnes módjára törték a magyart, ezzel téve hitet az európaiságuk mellett. És azzal is, ahogy többen meg is fogalmazták, a nemzet semmit nem jelent, mert aki egy másik országban születik, az más nemzetiségű lesz, mint aki nem egy másik országban születik.
Fűmaggal tartotta távol a diktatúra a milliós tömeget
E bölcsesség tagadhatatlan igazsága után a Klubrádió csillaga, Gerlóczy Ferenc újságíró termett a színpadon, aki rengeteg okos ember gondolatait olvasta fel, ami azokra jellemző, akiknek nincs saját gondolatuk. Két idézet közben a beszédében azon szomorkodott, hogy Európa számos városában, például Párizsban senki nem akart a budapestihez hasonló gigatüntetést szervezni, de azért reményét fejezte ki, hogy a kontinensen összesen összejön az ötmilliós szám. Ez az ötmilliós szám és a "nyugaton biztos rengetegen tüntetnek" legalább annyira meghatározó toposza volt a délutánnak, mint Steiner várható érkezése észak felől a Bunker klasszikus jelenetében. Emlékezetes pillanat volt még, mikor az álmélkodó tömeg megtudta, hogy a fűmag is szem a láncban, hiszen a diktatúra pribékjei azért szórták ki nemrég a tér zöld részeire, hogy az ötmilliós tömeg ne férhessen hozzá a terület egészéhez. Igaz, hogy ekkora már csak körülbelül ötvenen maradtak, ami kicsivel kisebb csoportosulás volt, mint a tér túloldalán, a szökőkútban játszadozó kutyákat figyelő járókelők okozta tumultus, de ez senkit nem zavart össze, a „tömegen" lassan eluralkodott a többség érzése. A felszólalok között feltűnt még a Magyar Ellenállók és Antifasiszták főpartizánja is, aki internacionalista intervencióra vágyakozott, amiért Magyarország vét a szabályok ellen, továbbá ő is híres emberektől idézett.
És akkor a Pa-dö-dő elhozta az ellenzéki kétharmadot...
Utolsóként Deák Dániel (nem az elemző, hanem a tanár) fejtette ki, hogy a nemzet egy hamis identitás, valamint a foci fasisztoid jellegű játék, tovább hol vannak azok a rafia állványok, amiről a nagyszüleink még tudták, hogy mire valók. Mikor már azt hittük, semmivel nem tudnak meglepni, Lang Györgyi nyomatékosította, hogy ha most ilyen szép számban összejöttek, akkor nemsokára kétharmaddal nyernek. Ebben mi nem annyira vagyunk biztosak, főleg azért, mert ennyi se füle, se farka szöveget ilyen kis helyen még nem láttunk. Fájdalmas volt nézni, ahogy ápolásra szorulók egy kisebb csoportja megállapítja egymás között, hogy ők a normálisak, a világ meg minden bizonnyal elmebeteg.
A Szabadság téri kritikus tömegben a PestiSrácok.hu stábja igyekezett megtudni Bauer Tamástól, hogy Magyarországon miben nyilvánul meg a tomboló nacionalizmus, de az SZDSZ, majd a DK reménysége nem kívánta kifejteni véleményét. Sikerült megtudnunk Demszky Gábortól, hogy ő Orbán Viktorral ellentétben egy olyan Európában látja a jövőt, mint Orbán Viktor, de a volt főpolgármester sietett, így udvarlási trükköket sajnos nem leshettünk el tőle.
Fotó: PS
