"A liberálisoknak csak egy piaci rés az ökopolitika, gyakorlatban nem tesznek érte semmit" - Tusványos '30
A jelenünket talán leginkább meghatározó témában, az ökopolitizálásról tartottak előadást Tusványoson. Az előadók arra keresték a választ, hogy valójában konzervatív vagy liberális-e az ökopolitika, és a zöld-őrület igazából hova is vezet. Abban minden előadó egyetértett, hogy a baloldal jogtalanul sajátítja ki magának, mindezt egy piaci résként meglovagolva, hiszen a jobboldal is ugyanúgy foglalkozik a természetvédelemmel már hosszú évtizedek óta.
Pataki Zsolt, egyetemi adjunktus, a beszélgetés moderátora az előadás elején kifejtette azt a négy pontot, amelyre az ökopolitika progresszív megoldást kínál:
- A fenntarthatóság, hiszen bioszféránk végleges;
- a társadalmi igazságosság;
- a részvételi demokrácia;
- valamint az erőszakmentesség.
Mindenki zöld
Sikó Anna oslói magyar nagykövet ismertette, hogy a norvég parlamentben 167 képviselőből mindössze 3 extrém zöld, mivel az összes többi párt és azok képviselői már zöldek. Mint mondta, a skandináv országokban ez már bevett szokás; inkább nálunk számít újkeletűnek foglalkozni az ökopolitikával. A nagykövet kifejtette: Norvégiában például már szinte minden ember "zöldként" éli az életét, számukra ez már természetes; gondoljunk itt a szelektív hulladékgyűjtésre vagy a műanyaghasználatra.
Van egy elv, miszerint "gondolkodjuk globálisan, cselekedjünk lokálisan", ezt kellene beültetni a magyar gondolkodásba.
Természet- vagy környezetvédelem?
Hortay Olivér, a Századvég energetikai üzletágvezetője szerint az alapvető különbség a liberális és a konzervatív nézetek között abban rejlik, hogy míg a liberális szóhasználatban környezetvédelemről beszélünk, addig a konzervatív oldalon természetvédelemről, amely megfogalmazás magából a teremtésből fakad. A kutató szerint akkor működik egy országban az ökopolitika, hogy ha csak a természeti tőke hozamait éljük föl, nem pedig magát a tőkét.
Önálló ideológia
Boros Bánk Levente, a Médianéző Központ igazgatója alapvetően tisztázta, hogy miért is gondolhatunk az ökopolitizálásra úgy, mint baloldali fundamentum. A politológus szerint a zöld politika a '60-as, '70-es évekből származik, pontosabban a '68-as generációból. Akik akkor elkezdtek környezetvédelemmel foglalkozni, nyilvánvalóan szembekerültek a kapitalizmussal, ezért akarva-akaratlanul a baloldalon találták magukat. Innen alakult ki, hogy a ma embere, ha meghallja a "zöld" szót, azonnal a baloldallal köti össze, amit a balliberálisok meg is lovagoltak, és egy egész eszmerendszert építettek fel rá, mint valami önálló, új ideológia.
Fiatalok mozgósítása
Bedő Imre, a Férfiak Klubjának alapítója gyakorlati szempontból taglalta a témát. Véleménye szerint jelenleg az egész öko-harc ma már nem szól másról, mint a fiatalok mozgósításáról. Ez alapvetően hatalmas probléma, mert amíg mindenki csak magának akarja begyűjteni a fiatalabb generációk szavazatát, addig a legfontosabb kérdéssel nem foglalkoznak érdemben: magának a környezetnek a védelmével.
Az ökopolitika mindaddig csak egy lufi marad, amíg a fiatalok mozgósítását célozza, nem pedig a valódi változásokat ösztönzi
- fejtette ki Bedő.
Csak a környezet
Szennyessy László, a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének alelnöke szerint mindenki addig enged a zöld életnek, amíg az a saját tulajdonát nem veszélyezteti. A politika szintjén pedig egy olyan elitre lenne szükség, ami se nem liberális, se nem konzervatív, és elsősorban csakis a környezettel magával törődik.
Szexi vagy konzervatív program?
Arra a kérdésre, hogy mit tud tenni a jobboldal annak érdekében, hogy az ökopolitika részeseként gondoljanak rá a köztudatban is, Boros Bánk Levente elmondta: eredetét tekintve az ökogondolkodás konzervatív, mivel az anyatermészetet meg akarjuk őrizni élhetőnek.
Ez egy konzervatív program, a szó szoros értelmében: ez a mi értékünk, meg kell őrizni élhetőnek. A skandináv modell is félrevezető, hiszen manapság a baloldali vezérek határozzák meg, mi számít trendinek és követendőnek, mint Greta Thunberg példája mutatja. Nyugaton nem azért nyertek választást a zöld pártok, mert kiemelkedő a programjuk, csupán azért, mert kiábrándultak a nagykoalíciókból, a jobboldalt elkönyvelik náci pártoknak, így marad az egyetlen, még ki magát ki nem próbált oldal, a zöldek
- fejtette ki a politológus. Bedő Imre szerint az ökopolitizálás egy kommunikációs projekt, ezért számít "szexinek". A jobboldalnak csak akkor van esélye érvényesülni, hogyha a gyakorlatba is bevezetik, ez pedig a jogrendszer átformálását jelenti, ami innentől kezdve már nem "szexi", sokkal inkább egy támadási felületet biztosít.
Ha az Isten liberális lett volna, akkor nem tíz parancsolatunk lenne, hanem tíz javaslatunk. Így marad ez a kommunikációs verseny, a gyakorlatban pedig semmi nem fog történni.
Fotó: PestiSrácok.hu
