Kiszolgáltatták hazánkat az oroszoknak, mégis sokmilliós kártérítést kap Gyurcsány titkosszolgálatának főnöke

Az ügyészség még 2011 decemberében vádolta megGalambos Lajos nyugállományú vezérőrnagyot, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) 2004 és 2007 közötti főigazgatóját kémkedéssel,Szilvásy Györgyöt, a Gyurcsány-kormány titokminiszterét felbujtóként elkövetett kémkedéssel,Laborc Sándor volt dandártábornokot, a Nemzetbiztonsági Hivatal 2007 és 2009 közötti főigazgatóját hivatalos személy által elkövetett bűnpártolással, P. Lászlót, a kémbotrányban felbukkanó, orosz hátterű biztonságtechnikai cég tulajdonosát pedig államellenes bűncselekményekkel.

A Debreceni Törvényszék 2013. július 5-én kihirdetett elsőfokú ítéletében el is marasztalta Szilvásyt és az NBH volt vezetőit. Galambos Lajos nyugállományú vezérőrnagyot, elsőrendű vádlottat akkor kémkedésért 2 év 10 hónap börtönre ítélte a bíróság. Szilvásy György másodrendű vádlott felbujtóként elkövetett kémkedésért 2 év 10 hónap börtönt kapott. Laborc Sándort az elsőfokú bíróság kémkedéssel kapcsolatban, hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás miatt egy év börtönre ítélte, amelynek végrehajtását két év próbaidőre felfüggesztette. P. László harmadrendű vádlottat viszont felmentette a törvényszék. A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla 2015. júniusában megalapozatlanság és eljárási szabálysértések miatt megsemmisítette az elsőfokú, elmarasztaló ítéletet és új eljárás lefolytatására utasította a Kaposvári Törvényszék katonai tanácsát, amely bűncselekmény hiányában mentette fel Szilvásyékat, de a végső verdiktet a Kúria mondta ki, helybenhagyva a felmentő ítéletet.

Nyolcmilliót ítélt meg a bíróság a kémkedéssel vádolt volt titkosszolgálati főnöknek

Ahogy arról már korábban beszámoltunk, Galambos Lajos az eljárás kezdetén hónapokig letartóztatásban volt, így a bűncselekmény hiányában történt felmentés után megnyílt annak a lehetősége, hogy kártalanítási pert indítson a magyar állam ellen. A Fővárosi Törvényszék pedig a 2019. október 11-én kihirdetett elsőfokú ítéletével kötelezte is az alperes magyar államot, hogy nyolcmillió forintot fizessen meg Galambos részére. Az ítélet nem volt jogerős, így a per másodfokon folytatódott a Fővárosi Ítélőtáblán, amely március 5-i döntésével helybenhagyta a törvényszék korábbi ítéletét.

A kémügy

Megjegyzendő, noha korábban a kémügy iratanyagát 2041-ig titkosították, a Legfőbb Ügyészség törölte a kémper titkosítását és a vádirati tényállás kivonatát, valamint a bírói döntés lényegét közzétették. A vádirat lényege szerint Szilvásy György, a Gyurcsány-kormány volt titokminisztere és Galambos Lajos, az NBH akkori vezetője a parlamentben megbeszélést tartott Oroszország biztonsági szolgálatának (FSZB) helyettes vezetőjével. Ennek során szóba került, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatalból információk szivárognak ki, ezért az orosz szervezet képviselője felajánlotta, hogy általa irányított szakemberek poligráfiás vizsgálattal segítenek a kiszivárogtató felkutatásában. A volt titokminiszter – tudva azt, hogy ez információszerző tevékenységet jelent -, élt a felajánlással, és arra utasította a főigazgatót, hogy működjön együtt az Orosz Föderáció megbízottjaival – állt a vádiratban, amely arra is kitért, hogy ennek megfelelően – konspirációs céllal – bolgár pszichológusként megjelölt, de valójában az orosz titkosszolgálathoz tartozó személyek a Nemzetbiztonsági Hivatal részben vezető beosztásban levő, részben vezető beosztásra szánt, tiszti rendfokozattal rendelkező 16 dolgozója poligráfiás vizsgálatában vettek részt. Ezek úgy zajlottak, hogy egyikük a gépi hátteret kezelte, míg a másik egy kijelölt helyiségben tartózkodott két tolmáccsal együtt, és időnként kérdésekkel, utasításokkal határozta meg a vizsgálat menetét.

A vádirat szerint a külföldiek épületbe való belépését a főigazgató utasítására nem dokumentálták, az nem a főbejáraton keresztül történt, hanem a kísérési, szállítási feladatokat a – szintén megvádolt – P. László végezte. A vádlottak tevékenysége folytán az orosz szervezet a vizsgálatban részt vettek személyiségéről, esetleges beszervezhetőségéről adatokat szerzett, így az NBH támadhatóságának veszélye megnőtt, amely a Magyarország nemzetközi és nemzetbiztonsági érdekeit veszélyeztette. A vezetőváltást követően, az új főigazgató, Laborc Sándor tudomást szerzett a poligráfiás vizsgálatokról, ezért a történtek kivizsgálását rendelte el, továbbá felterjesztést készített a titokminiszternek, azonban feljelentést annak ellenére nem tett, hogy a kémkedés gyanúja felmerült – írta az ügyészség a vádiratában, amivel a bíróság nem teljes mértékben értett egyet és bűncselekmény hiányában mentette fel a vádlottakat. Megjegyzendő, hogy a bíróság nem vitatta a vádirat azon megállapítását, hogy oroszok jutottak be az NBH épületébe, csak azt mondta ki, hogy a vádlottak ezzel nem kémkedést követtek el.

Gyurcsány azt mondta, Galambos csak "ügyetlen volt", Laborc szerint viszont súlyos kár érte a titkosszolgálatokat

– ez már Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök cinikus nyilatkozata azután, hogy egykori titokminiszterét, Szilvásy Györgyöt és Galambosékat 2013 nyarán első fokon elmarasztalta a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa.

Az általunk korábban már elemzettinterjúban Gyurcsány – miután megfenyegette az eljáró ügyészt és bírót – megjegyezte: noha nem ismerhetné, mégis olvastaaz akkor még államtitoknak minősülő vádiratot, majd ennek ismeretében tette a fenti kijelentéseit.

Mint már megírtuk, a Demokratikus Koalíció (DK) elnöke annak ellenére nyilatkozott így, hogy még a DK-vezér bizalmasa, Laborc Sándor is súlyos megállapításokat tett elődje, Galambos ténykedéséről. Laborc feltáró jelentésében (amit a Gyurcsány által ismert vádirat is részletezett) konkrétan azt írta: Galambos „tevékenysége, fecsegése súlyos károkat okozott a magyar-amerikai viszonyban” és akciója „helyrehozhatatlan kárt okozott az NBH-nak”. Laborc vizsgálata azt is megállapította, hogy „Galambos kapcsolata az oroszokkal tényszerű, az információ kiszivárogtatása bizonyított”, a „véletlenség vagy tudatlanság kizárt”. Hozzátette: hogy milyen kapcsolat alakult ki közte és az oroszok között, nem azonosítható, de „tragikus”. A jelentésben a volt főigazgató utalt arra is, hogy egy társ titkosszolgálat is jelzett, hogy Oroszország egy magasrangú beszervezett forrástól bizalmas információkhoz jutott.