A Hálózat hosszú árnyéka

Egy titkosszolgálat számára nincs fontosabb az ügynöki hálózatánál és a hivatásos személyi állománynál. (...) Ezért lehetetlen, hogy az ügynökök névsorát és legfontosabb adataikat kizárólag papíron és egyetlen példányban őrizték volna. Még fontosabbá válik az adatok megkettőzése, ha az eredeti nyilvántartást valamilyen jól kiszámítható veszély fenyegeti: új emberek jönnek, az eddigiektől gyökeresen eltérő politikai célokkal (...) Gondos vezető ilyenkor kimenti az adatokat – például mikrofilmen –, és mindent megtesz azért, hogy az idegen kézbe kerülő kartotékrendszer használhatatlanná váljon. Mondjuk, egy részét megsemmisíti nagy „titoktartás” közepette – éppen csak néhány napilap írja meg, hogy éjszakánként dugig rakott teherautók távoznak a zúzda irányába. (...) A szervezet egy – már amúgy is használhatatlanná vált – részét feláldozzák annak érdekében, hogy a többi érintetlenül megmeneküljön. Éjnek évadján kamerával felszerelt civileket csempésznek be a titkosszolgálat szívébe, ahol felvételeket készítenek, és ezeket a közszolgálati tévében lejátsszák (a rendszerváltás eufóriájában magam is elhittem, hogy ez lehetséges...).

A hivatásos állomány és az ügynökök hiánytalan átmentése nem sikerülhet, de a „szakértelemre” hivatkozva arra törekednek, hogy a lehető legtöbben a helyükön maradhassanak. Akinek felmondtak, számtalan lehetőség között választhat: továbbra is előmozdíthatja a világforradalom ügyét vagy támogathatja a nemzetközi terrorizmust (a kettő egyre megy) KGB-s és stasis kapcsolatait működtetve. Megpróbálhat elhelyezkedni a gazdasági életben – persze nem akárhol, hanem a rendelkezésre álló információkat hasznosítva. Ne felejtsük el, hogy minden népgazdaságilag fontos cégben, minden újságszerkesztőségben, a rádióban és a tévében ott ültek az szt- (szigorúan titkos állományú) tisztek. Fedővállalatok létrehozására is mód volt. Az összes lényeges gazdasági adat birtokában nincs akadálya a spontán, majd irányított privatizációban való erőteljes részvételnek. Ezzel a hálózat továbbműködtetésének gazdasági alapjait is biztosítani lehet.

Már a nyolcvanas évek végén igyekeztek ügynököket beépíteni az összes új pártba, stratégiai posztokra. Így az aktuális politikai információkhoz is hozzájuthatnak. A társaság züllöttebb erkölcsű része pedig egyszerűen bűnözőnek áll; a fegyver-, drog- és lánykereskedelemben kiválóan hasznosíthatók a konspiráció, korrumpálás és beszervezés terén elsajátított ismeretek.

Kérdés, hogy mennyire maradnak egymással kapcsolatban a különböző csoportok: a nemzetközi terrorista, a hazai bűnöző, a gazdasági életben felszívódó, a politikai szerepet vállaló és a továbbszolgáló csapat. Az érdekviszonyok alapján feltételezhetjük, hogy van közöttük kapcsolat. Hiszen sokat tudnak egymásról, szükségük is lehet adott esetben egymás információira. (...)

Ami pedig már nem feltételezés, hanem szomorú tény: a hatóságok hosszú évekig ölbe tett kézzel nézték az olajszőkítést és az ebből eredő milliárdok visszaforgatását a feketegazdaságba, amíg a kormány végül egy szintre nem hozza a dízelüzemanyag és a tüzelőolaj árát.

A gépkocsilopásokat tehetetlenül szemléli a rendőrség és nem változtat a tulajdonjogot igazoló, könnyen hamisítható dokumentumokon. Egy büntetőeljárás alatt álló polgár 80 millió forint támogatást és 50 millió forint kedvezményes kölcsönt kap közpénzekből vodkagyár építésére. A horvátokkal kötött Kalasnyikov-üzletből egymillió dollár eltűnik. Az ukrán alvilág és magyar politikusok kapcsolatának felderítésére indított titkosszolgálati akció (Nyírfa-ügy) napvilágra kerül, és emiatt kudarcot vall. A vizsgálat befejezése előtt menesztik a vezetőket (az állítólagos törvénytelenségeket elkövetők diplomáciai posztot kapnak), a beosztottakat pedig meghurcolják. (...) A közéletnek az ügynököktől való megtisztítását célzó törvény végrehajtását gyakorlatilag a titkosszolgálatok irányítják.