Pesti Srácok

Mi vagyunk a magyarok, nem ők

Mi vagyunk a magyarok, nem ők

Az általuk alkalmazott harcmodor lényege, hogy ők akarják megmondani, hogy mi a magyarság, mit jelent magyarnak lenni. Egyfajta minimalista magyarságot fogalmaznak meg, amely semmiben sem különbözik egy belpesti Starbucks-lakó életérzésétől, aki a világ bármelyik másik Starbucksában boldogtalan. Pont annyira magyarok ők, mint amennyire egy Apple-értékesítő egy plázában, vagy pontosan annyira keresztények, mint amennyire Márki-Zay Péter az.

Ez a magyarság semmi magyart nem tartalmaz, tulajdonképpen a magyar nyelvet sem; basic english-ben lehet csak jól megfogalmazni, szerintük milyen is a jó magyar. Nyilván ateista, vagy muszlim, esetleg olyan keresztény, akit örömmel tölt el, ha a templomát mecsetté alakítják. Sokat élt Londonban, vagy német nyelvterületen, minimum vegán, valamilyen külföldről finanszírozott civil szervezetnél vagy titkosszolgálati fedőszervnél szerezte az alapvető munkatapasztalatait, és dolgozott már multinál, ahol nagyon jól érezte magát. Félelemmel tölti el a magyar gyermekek látványa, szerinte a heteroszexualitás nacionalista, soviniszta, fasiszta dolog.

Szerintük a magyarság már csak egy állampolgárság, de már az sem sokáig, hiszen jön az Európai Egyesült Államok. Nemzetünk romlásának mértékét a 2002-es választások eredményéből akkor már lemérhettük. A legócskább ígérgetéssel és gyűlölködéssel többséget tudtak állítani egy kommunistából lett gazdag bankár mögé, aki nyíltan azzal kampányolt, hogy lassúbb és ostobább, mint a hivatalban lévő miniszterelnök, hogy ezzel szánalmat keltsen maga iránt. Az elrabolt területeken, szülőföldjén maradt magyarok sorsa nem volt mindennapi téma, de akkoriban még nem volt divat a baloldaliak körében sem azzal kérkedni, hogy mennyire lenézik, megvetik őket. A liberálisok persze már akkor is románozták, szlovákozták őket, sőt, azt mondták, hogy jobb nekik román, vagy szlovák uralom alatt, mint ezen a szar Magyarországon. Amikor a népszavazás ötlete kipattant, az utca hangulata nem tűnt ellenségesnek a felvetett kérdésekkel kapcsolatban, az érdektelenség mellett talán még a szégyen fogta be azok száját, akik aztán a népszavazás kampányában újra ráfordultak a szokásos magyargyűlöletükre. Én magam politizáló emberként nem bíztam abban, hogy túl magas lesz a részvétel, de azt hittem, abban bíztam, hogy a határon túli magyarok ügye nagyon erős többséget szerez. Máig emlékszem a csalódottságra, amikor kiderült, hogy nem így lett.

Az O1G-koalíció érzelmileg már akkor is nagyon egyben volt, habár nevet még nem választottak maguknak. A magyargyűlölő, emberileg sikertelen, pénzért az anyjukat is eladó polgártársaink újra megtalálták egymást. Világos volt, hogy Gyurcsány mögé kik álltak be, milyen vágyak mozgatják a szocialista párt szavazóit, azokat, akik aztán a Jobbikban is meg tudták találni a „szellemi” és az érzelmi otthonukat azután, hogy Gyurcsányban csalódtak egy nagyot. Ezek az emberek senkire és semmire nem akartak költeni magukon kívül. Nem érdekelte őket, hogy a kommunisták mit műveltek a nagyszüleikkel és a szüleikkel; a napi plusz egy sörre elég, osztogatós életszínvonal-emelkedés miatt képesek voltak beállni a kommunisták mögé. Az ország látványos kifosztása sem érdekelte őket, hiszen az ország sohasem érdekelte őket; sosem értették meg, hogy annak kell valahogy működnie ahhoz, hogy egyáltalán élhessenek. A nemzet mint fogalom pedig soha nem volt meg nekik, nem akartak abba beletartozni sohasem. A segélyüket féltették, még csak nem is az adójukat sajnálták a külhoniaktól. És ezt akkor is, ahogy most is, a baloldali liberális értelmiség újra és újra, naponta ültette a fejükbe. Nincs Magyarország, nincs magyar nemzet, jobb nekünk valami nagyhatalom csicskájaként.

PestiSracok facebook image

Ezek az emberek mindent akarnak, ami a mienk, ami a nemzeté, ami a haza, de csak az anyagi javakat, a biztonságot, a szolgáltatásokat; de nem akarnak senkinek semmit cserébe adni, nem szeretnek senkit és nem is hiányzik nekik a haza, az otthon közössége. A határon túli magyarok elleni gyűlöletük egyik fő oka az, hogy a lelkük mélyén érzik: azoknak van otthona, közössége, azokat megtartotta az elnyomatás, míg ők, az anyaország aljanépe csak a gyűlöletben találja meg önmagát. Európa nemzetei nincsenek jó állapotban, de szerbnek, horvátnak, németnek is jobb lenni, mint semminek, egy identitás nélküli senkinek. Hát még magyarnak! Mégis sokan mondanak le arról, hogy legyen nemzetiségük, hazájuk, otthonuk, mert ha ezek nincsenek, akkor sokkal kevesebbet kell tenni az életért, mint akkor, ha az ember szeret valamit és felelősséget érez érte. 2004. december 5. megmutatta, hogy nemzetként is milyen közel vagyunk a pusztuláshoz. De a nemzetnek volt válasza erre a kihívásra. Felismertük, hogy a magyarok csak a magyarokra számíthatnak és voltunk és vagyunk annyira erősek, hogy elviseljük a saját országunkban ezeket a hazátlan bitangokat. Ezek nem külföldiek, ezek egyszerűen sehol sincsenek otthon, ezek soha sehol nem érzik jól magukat. Nem kötelező magyarnak lenni, de aki büszke arra, hogy gyáva és gyenge magyarnak, az ne csodálkozzon, hogy nem jut neki semmi a magyarság számtalan jótéteményéből.

Fotó: PS/Kovács Attila

Ajánljuk még

Vajon minek és hogyan állított ki százegy kutyaútlevelet a határzár idején az állatorvosi praxisát szüneteltető Hadházy Ákos? - Frissítve: reagált Hadházy

Exkluzív 2021 március 23.
2020 januárja óta összesen száznál is több kutyának állított ki útlevelet Hadházy Ákos, a két pártot már elhagyó, jelenleg független országgyűlési képviselő, aki leadott vagyonnyilatkozata szerint hivatalosan szünetelteti állatorvosi praxisát – tudta meg a PestiSrácok.hu. A helyzet több szempontból is kínos: először is, az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény szerint parlamenti képviselő kereső tevékenységet nem folytathat, még ha valamilyen szellemi tevékenységet végez is, azért pénzt nem fogadhat el. A kisállat útlevél kiállítása azonban nagyon is pénzbe kerül, az okmányt kiállító állatorvos is kötelezően fizet ezért a kamarának. Ha saját cégen keresztül jutna a tevékenysége ellentételezéséért pénzhez egy honatya, azt is be kell jelentenie az Országgyűlés elnökének. Csakhogy Hadházy Ákos – úgy tudjuk – nem ezt jelentette be, hanem az ellenkezőjét, hogy szüneteltetni a praxisát. Mellesleg ezt saját kézírással is leírta és ellenjegyezte, a vagyonnyilatkozatában. Ha mindez nem lenne elég, még egy kérdés felvetődik: mégis kinek, kiknek és miért állít ki valaki több mint száz kutyaútlevelet a koronavírus-járvány kellős közepén, amikor szinte az egész világ zár alatt van és az emberek sem utaznak. Cikkünk megjelenése után válaszolt kérdéseinkre Hadházy Ákos, aki a tőle szokásos diktatúrázás, orbánozás, fideszezés mellett elárulta: annyira szeret állatokat gyógyítani, hogy ingyen is megteszi, sőt, a jelek szerint az útlevelek kiállításakor szívesen megfizeti a kötelező illetéket is. A képviselő válaszát kérésére változtatás nélkül közöljük.

Nincs kezelhetetlen gyerek, csak meg kell tanulnunk nevelni – PS-interjú Beszédes Henrietta gyermeknevelés-specialistával

Exkluzív 2021 december 29.
Nem vagy rossz anya, és nincs olyan, hogy kezelhetetlen gyerek – vallja Beszédes Henrietta gyermeknevelési specialista. A kétgyermekes fiatal édesanya egészen új szemléletmóddal dönti le a sztereotípiákat és győz meg arról, hogy minden sokkal egyszerűbb a megoldás gyermeknevelési nehézségeinkre, mint eddig hittük. A legfőbb probléma, hogy senki sem mondja meg, tanítja meg, hogyan kell gyermeket nevelni, mi egyáltalán az, hogy nevelés – azt hisszük, ennek ösztönből kell jönnie. Találunk ugyan garmadával könyveket nevesebbnél nevesebb gyermekpszichológusok, szakemberek tollából, csak éppen a gyakorlatban valahogy nem úgy működnek a dolgok. Jön a patthelyzet, a mindennapos harcok és az önvád: nekem ez nem megy, rossz anya vagyok. Az sem túl nagy segítség, hogy oly könnyen ragasztanak bélyegeket a gyermekekre, mondják ki speciális nevelési igényűnek, nehezen kezelhetőnek, mert egyszerűen nem illik bele az átlagosba, a megszokottba, mert valamiért más. A megélt és ránk zúdított problémák özönében aztán a legfontosabbra figyelünk egyre kevésbé: hogy ki is az a gyermek, akit nevelünk, mit gondol, mit akar és miért, mi az, amitől egyedi, amitől különleges. Beszédes Henrietta szerint éppen ez lenne a lényeg és a kulcs az egyszerű neveléshez: látni, érteni és kibontakozni hagyni azt a másik emberi lényt, aki ránk bízta az életét, de attól az még az övé. Heni televíziós riporterből lett gyermeknevelési specialista. Édesanyaként és kommunikációs szakemberként jött rá, hogy a nevelés legfőbb eszköze pontosan az, amit a munkájában nap mint alkalmaz: a kommunikáció, a megértés és együttműködés.